Jarjarka napok óta szomorú, és étvágytalan volt. Igaz, hogy a sétát pontosan ugyanolyan , vagy még hangosabb ugatással követelte mint korábban, de éreztük, hogy valami nincs vele rendben. Kedden reggel nem ugrált, hogy adjunk neki tejet, és amikor hazaértünk, láttuk, hogy egy falatot sem evett. Mikor ölbe vettem, éreztem, hogy forrók a tappancsai. No, irányt vettünk kedvenc dokinkhoz, ahol már a sokadikak voltunk, amin meg sem lepődtünk, hisz csak fél hat volt, és éjjel egykor sem mi szoktunk az egyetlenek lenni nála. Érdekes, hogy egyre több beteg westie-vel találkozunk a dokinál, valami fajta degeneráció okozhatja? Nem tudom, de nagyon elesettek tudnak lenni, és általában a csontjaikat fájdítják. Volt ott egy cica is, akinek a gazdáját sok mindennek nevezném, csak állatbarátnak nem. Szegény kandurt reggel - este hozta katéterezni már két hete, mert a a cicus hólyagja feltelik homokkal, és nem tud üríteni. Rémes volt hallani, ahogy szinte sikított szegény jószág, ahogy felhelyezték a katétert. Miután nem tudják a betegség okát, nincs is esély a cica gyógyulására. A gazdi meg volt győződve róla, hogy imádja kedvencét, én viszont megállapítottam, hogy a gazda egy önző fehérnép, aki a szeretet álarcába bújva saját magát akarja megkímélni egy fájdalmas döntéstől a cica érdekének figyelmen kívül hagyásával. Vesztettem el én is állatot, de van egy határ, ahol be kell látni, hogy saját érzéseinken erőszakot kell tenni, az állat érdekében.Már csak páran voltak előttünk, mikor jött egy család egy 6 hónapos labradorral. A kutya menni sem tudott. Az ínye szinte fehér volt, hörgött, sípolt a tüdeje. Látszott rajta, hogy rettenetesen szenved, fájdalmasan küzdött minden egyes korty levegőért. A szívem szakadt meg, ahogy néztem, lányom meg elsírta magát. Ezt nem nézhettem, így gyorsan megbeszéltem a gazdikkal, hogy beengedjük soron kívül. Senkinek sem volt ellenvetése, így a kutyus pillanatokon belül a vizsgálóasztalra került.
Sajnos, mint utóbb megtudtuk, nem tudtak segíteni rajta. Vele született rendellenesség miatt nem kapott levegőt, így a rendelés végén visszahozta a család, és elaltatták a kutyust.
A mai nap egyébként már induláskor szomorú volt, mert a szomszéd néni kutyáját majd széttépte egy harci kutya, ez mind minket, mind pedig Jarjarkát felzaklatta.
No végre bejutottunk a dokihoz, az addig peckesen masírozó kutyusunk rögvest a hasa alá csapta farkincáját félelmében - elvégre jól ismerte a helyet - és majd bebújt a pulóverem alá. A doki bácsi először reménykedett, hogy csak a szokásos ellenőrzésre jöttünk, de hamarost lelomboztuk reményeit. Megmérte a kutyus lázát, meghallgatta szívét, beleit és megállapította, hogy vírusfertőzést szedett össze kutyusunk séta közben. Jarjarka kapott két injekciót, otthonra tablettát - amit kész cirkusz bevetetni vele -, valamint egy különleges, szondás táplálásra is alkalmas tápszert, amire hála az égnek nem volt szükség, mert a főtt csirkehúst megette vacsorára.
Még szedetjük vele a gyógyszert, de már a gyógyulás útjára lépett kedvencünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése