A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jószágok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jószágok. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. február 11., szerda

A diagnoszta


Mint már egy előző bejegyzésemben említettem, a lányom kutyája már új otthonában eltöltött első éjszakáján eldöntötte, hogy az igazi gazdi én leszek. Ennek a legszembetűnőbb kifejezése pedig abban nyilvánult meg, hogy az ebecske kizárólag velem óhajtja eltölteni az éjszakáját. Esténként remekül szórakozunk a megismétlődő műsoron - mármint a kutya és én - a lányom nem mindig. Lefekszem, a kutyus elhelyezkedik a lábaimnál a takarón. Ő alszik én nézem a tv-t. Megjelenik a lányom és duruzsolva összenyalábolja az álomittas kis jószágot, majd bevonul vele a saját ágyába. Hallom, amint elhelyezkednek, majd egy huppanás és apró lábacskák morzézzák a folyosón, hogy jövök már hozzád! A kutyus egy ugrással az ágyamon terem, párszor körbejár, majd kiválasztva a megfelelő alvóhelyet, álomra hajtja fejét. Pár perc után ismételten megjelenik a kutyus jogos tulajdonosa, megbántottan duruzsolja az ebecskének, hogy nála sokkal kényelmesebb az ágy, majd jön a nyalábolás és vonulás a másik szobába. Kis idő múlva ismételten hallom a körmök egyre gyorsuló kopogását, a kutyus most már a takaró alá vonul, gondolván, ha én nem látlak, te sem találsz meg. De a gazdi kitartó - egy darabig. Aztán, - az okos enged - felkiáltással megbántottan a szobájába vonul.


Mindezt azért meséltem el, mert tegnap kutyánk viselkedése 180 fokos fordulatot vett.
Már hazajövetelemkor furcsállottam, hogy a kulcs zörgésére senki sem kaparja sürgetően az ajtót, hogy mihamarabb a nyakamba ugorhasson, ennél jobban már csak az lepett meg, hogy a kutyus a lakásba beléptemkor sem ugrott le a lányom ágyáról, csak nagy kegyesen kinézett rám. Nem jött velem a konyhába vacsorát készíteni, nem pitizett jutifalatért- le sem szállt a lányom ágyáról. Még a dolgát is oly sietve végezte, amire csak a legnagyobb esőzések idején volt példa. Érezni lehetett, hogy kicsi fejében csak egyetlen dolog létezik, mármint a beteg kisgazdit őrizni.
Lefekvéskor győzött benne a rutin, vagy csak megbántani nem akart, - mert bejött a szobámba, fel is ugrott az ágyamba, - de aztán rám nézett, mintha azt mondta volna, hogy most a másik gazdira kell vigyáznom, és már szaladt is vissza a lányomhoz. Az este folyamán még néhányszor benézett hozzám, hogy minden rendben van-e, majd rögvest robogott is vissza őrhelyére és ott töltötte az egész éjszakát.
Ma, ahogy nyitottam az ajtót, mint a forgószél úgy robogott felém az ebünk. El sem mozdult mellőlem vacsorafőzés közben, és ugye mondanom sem kell, hogy hol hajtotta álomra a fejét?
Meggyógyult a lányom:)

2009. február 9., hétfő

A másik kedvenc érkezése


A címből úgy tűnhet, hogy a második helyezettről van szó, mármint ha a kedvencek között rangsorról beszélnénk.Pedig erről szó sincs! A család első számú kedvence a szösszenet tárgya, bár 8.-ként érkezett családunkba. Mint már az előzőekből nyilvánvaló,a szavam szent- és miután kijelentettem, hogy szőrös jószág be nem teszi a lábát a házba - hát nem is tette- Hoztam!
A dolog úgy esett, hogy a lányom barátnője szert tett egy aranyos 6 hetes yorkshire terrierre, amit mint rendes barátnőhöz illik, rögtön be is mutatott a lányomnak, aki egyből megállapította, hogy ő egy ilyen kutya nélkül már nem is akar élni.

Ebből következik, hogy miután épp Pesten jártam , meg a tenyésztő is épp ezen a vidéken lakik- ugyan már, hogyan is fordulhatna elő, hogy esetlegesen a vágyai netovábbja nélkül térnék haza.
A telefonja hazafelé épp Tatabánya körül ért, így az első kijárónál visszafordultunk, s miután amúgy is szervező a szakmám, kiélhettem magam. Ennek eredményeképp alig fél óra múltán a budaörsi benzinkútnál randizhattam a tenyésztővel és átvehettem egy óriási papír dobozt, amiben alig találtam meg leendő zsarnokunkat.


Az egész jószág alig egy tenyérnyi volt, a lábain nem tudott megállni, és a fejét oly nehezen tartotta, hogy egy idült alkoholista megirigyelte volna. Abban a pillanatban, hogy a tenyerembe vettem és rám nézett résnyire nyitott szemével, tudtam el vagyok veszve. Oly tehetetlen, védtelen és gyámolítani való volt, hogy nincs az az ember, aki ellen tudott volna állni neki, én meg pláne nem. Akkor még nem sejtettem, hogy életemben megjelent a fiamon kívül a második hímnemű lény, aki bármikor le tud venni a lábamról. Mint kezdő gazdi még nem tudtam, hogy azt, hogy kié is a kutya, azt nem mi kétlábúak döntjük el. Amikor hazaértünk, annak rendje és módja szerint a lányom kiugrott a bőréből örömében, azt sem tudta hogyan szeretgesse a jószágot, - majd elment a barátjához. Én meg maradtam a szőrös, vinnyogó kis gombóccal, akit mint megfogadtuk következetesen fogunk nevelni. Holott visszaemlékezhettem volna, hogy hasonló fogadalmat már kétszer is tettem életemben, akkor is belebuktam a nagy következetességbe. Még szerencse, hogy gyermekeim nem hallották nevelési elképzeléseimet, mert ők aztán igazán tisztában lehetettek vele, hogy már a fogadalom pillanatában csődöt mondtam makarenkoi elveimmel. Igaz csak a hátam mögött kuncogtak volna kajánul, mert azért siker élményeim is vannak az élet ezen területén.


Az első órában csak az ágyam mellé költöztettem dobozostól a kis neve nincs jószágot.- Elvégre a név választás komoly dolog, nem lehet elkapkodni. Éjfélre már félig lelógtam az ágyról, hogy a kezem melegétől némiképp otthon érezze magát ebünk. Hajnali háromra elzsibbadva feladtam elveimet és takaróstól beemeltem az ágyamba kis kedvencünket. Szerintem abban a pillanatban döntötte el a kutyus, hogy minden tulajdonjogot sutba vágva én vagyok A Gazdi.

2009. február 8., vasárnap

Sokkterápia kicsi fiam módra

Tapasztalatból tudom, hogy sok emberben merül fel, vajon mit is lehet szeretni a kigyókon. Férfiasan bevallom, hosszú évekig én is feltettem volna ugyanezt a kérdést hüllőmániás ismerősömnek- már ha lett volna ilyen a környezetemben. Az én idegenkedésemnek, még alapja is volt - no nemcsak a bibliai kigyó által megalapozott, - hanem anno megboldogult gyerekkoromban megmart egy vipera .

Szegfügomba keresgélés közben beszakadtam egy ürgelyukba, és a lábamba mart a szegény álmából felzavart jószág. Belegondolva valószinüleg én is harapós kedvemben lettem volna, ha délutáni sziesztám közben valaki a nyakamba esik, főleg, ha az ébresztő feketémet sem hozza magával. Mivel mindez a falutól, ahol éltem kb 3 km-re történt, amennyire bátorságomtól és fájdalomtüréstől mertem - kivágtam, kinyomkodtam a sebet, hazasántikáltam az öcsémmel együtt.Utólag visszagondolva az otthoni szidástól valószinüleg jobban tartottunk, mint a kigyómarás okozta lehetőségektől.A dolgot egyébként egy hét fekvéssel megusztam:).Szidás helyett meg dicséretet kaptam a gyógykezelésért - azért azonban nem, hogy nem figyeltünk kellőképp. Ezek után azt hiszem érthető, hogy messzire kerültem a hüllőket.

No, ezen hosszú bevezető után elmesélem hogyan is szerettem meg a hüllőket. A kamaszodó fiam ludas a dologban, hogy viszonylag rövid idő alatt" hüllárium" lett a házból.



Minden előző anyai szigorom ellenére egy nap arra mentem haza, hogy a fiam titokzatosan fogad szobája ajtajában, mondván.
- Anya csukd be a szemed!
Mi mást is tehet egy gyerekéért rajongó szülő? Becsuktam. Természetesen a következő felhivást is vakon teljesítettem.
-Anya nyújtsd ki a kezed!
Nyújtottam. A fiam gondosan belehelyezte a család első kigyóját.
Emlékszem egy pillanat alatt frászt kaptam, mert éles eszemmel rögtön rájöttem, hogy gyermekem minden anyai szigorom ellenére megvette álmai jószágát, és most egy kigyót melengetek az ijedtségtől egyre fagyosabb, kínveritékes tenyeremben.



Csak azért nem vágtam földhöz szegény jószágot, mert átfutott rajtam, hogy mennyibe is került.

Igy aztán remegő térdekkel visszaszolgáltattam a gazdájának, és biztos távolságból az ő kezéből, megtekintettem izléses foltjait, szimatoló nyelvét, valamint csodálatosan fénylő rugalmas bőrét
Pár nap alatt beleszerettem.
Ezen átalakulás ékes bizonyítéka annak, hogy a szeretetnek mily nagy hatalma vagyon -megtanulni szeretni azt, aki, vagy ami fontos annak , akit szeretünk harmonikussá teszi az életet.

Attól a pillanattól fogva Ede- így hivják a királypytont oszlopos tagja lett kis családunknak.