A másik kedvenc érkezése

A címből úgy tűnhet, hogy a második helyezettről van szó, mármint ha a kedvencek között rangsorról beszélnénk.Pedig erről szó sincs! A család első számú kedvence a szösszenet tárgya, bár 8.-ként érkezett családunkba. Mint már az előzőekből nyilvánvaló,a szavam szent- és miután kijelentettem, hogy szőrös jószág be nem teszi a lábát a házba - hát nem is tette- Hoztam!

A dolog úgy esett, hogy a lányom barátnője szert tett egy aranyos 6 hetes yorkshire terrierre, amit mint rendes barátnőhöz illik, rögtön be is mutatott a lányomnak, aki egyből megállapította, hogy ő egy ilyen kutya nélkül már nem is akar élni.

Ebből következik, hogy miután épp Pesten jártam , meg a tenyésztő is épp ezen a vidéken lakik- ugyan már, hogyan is fordulhatna elő, hogy esetlegesen a vágyai netovábbja nélkül térnék haza.
A telefonja hazafelé épp Tatabánya körül ért, így az első kijárónál visszafordultunk, s miután amúgy is szervező a szakmám, kiélhettem magam. Ennek eredményeképp alig fél óra múltán a budaörsi benzinkútnál randizhattam a tenyésztővel és átvehettem egy óriási papír dobozt, amiben alig találtam meg leendő zsarnokunkat.

Az egész jószág alig egy tenyérnyi volt, a lábain nem tudott megállni, és a fejét oly nehezen tartotta, hogy egy idült alkoholista megirigyelte volna. Abban a pillanatban, hogy a tenyerembe vettem és rám nézett résnyire nyitott szemével, tudtam el vagyok veszve. Oly tehetetlen, védtelen és gyámolítani való volt, hogy nincs az az ember, aki ellen tudott volna állni neki, én meg pláne nem. Akkor még nem sejtettem, hogy életemben megjelent a fiamon kívül a második hímnemű lény, aki bármikor le tud venni a lábamról. Mint kezdő gazdi még nem tudtam, hogy azt, hogy kié is a kutya, azt nem mi kétlábúak döntjük el. Amikor hazaértünk, annak rendje és módja szerint a lányom kiugrott a bőréből örömében, azt sem tudta hogyan szeretgesse a jószágot, - majd elment a barátjához. Én meg maradtam a szőrös, vinnyogó kis gombóccal, akit mint megfogadtuk következetesen fogunk nevelni. Holott visszaemlékezhettem volna, hogy hasonló fogadalmat már kétszer is tettem életemben, akkor is belebuktam a nagy következetességbe. Még szerencse, hogy gyermekeim nem hallották nevelési elképzeléseimet, mert ők aztán igazán tisztában lehetettek vele, hogy már a fogadalom pillanatában csődöt mondtam makarenkoi elveimmel. Igaz csak a hátam mögött kuncogtak volna kajánul, mert azért siker élményeim is vannak az élet ezen területén.

Az első órában csak az ágyam mellé költöztettem dobozostól a kis neve nincs jószágot.- Elvégre a név választás komoly dolog, nem lehet elkapkodni. Éjfélre már félig lelógtam az ágyról, hogy a kezem melegétől némiképp otthon érezze magát ebünk. Hajnali háromra elzsibbadva feladtam elveimet és takaróstól beemeltem az ágyamba kis kedvencünket. Szerintem abban a pillanatban döntötte el a kutyus, hogy minden tulajdonjogot sutba vágva én vagyok A Gazdi.