Haj-haj- hajdanán

Az évfordulóknak az a rossz szokásuk, hogy emlékeket hoznak a felszínre. Még az a szerencse, hogy a feneketlen zsákból csak a kellemesek közül válogatunk, elvégre nem hülye az ember lánya, sőt nem is mazohista. Miután életem legszebb eseményei a gyerekeimhez köthetők, így azt hiszem korántsem meglepő, hogy velük kapcsolatos két, a számomra nagyon szívmelengető történet jutott eszembe. Hogy mért pont ez a kettő? Azt nem tudom, de valószínű azért, mert hasonló koruak, - kb 4 évesek voltak mindketten - mikor agyamba vésték szösszenetüket.

Este van. Végre sikerült ágyba imádkoznom csemetéimet, és már rekedtre meséltem magam, de az istennek sem sikerül eltalálnom lányom izlését, hogy ma milyen mesére óhajtja álomra hajtani a fejét. Végül feladom a próbálkozást, és szinte bevallva tehetetlenségemet megkérdezem a durcás csemetét, hogy melyik mesét is óhajtja hallanni. Gyermekem felcsillanó szemmel vágja rá: A Géza malacosat! Kétségbesetten futtatom végig memoriámban a mesék könyvtár címjegyzékét, ott többféle malacot találok, de Géza malac egy szál sem leledzik. Végső kétségbeesésemben, - meg, hogy romló emlékezetemet palástoljam - megtalálom a mentőövet.

Kezdd el mesélni kicsim, - szólok- aztán majd én folytatom. Gyermekem megkönnyebbülve, hogy végre elérte célját elkezdi: Bóbita, bóbita táncol szárnyati-Gézamalacra..............

Kirándulás a fővárosba. Miután már gyermekeim születése előtt elhatároztam, hogy minimum polihisztorokat nevelek belőlük, így természetes, hogy nem maradhat ki a kultúra sem a programból. Így jutottunk el a Nemzeti Galériába, ahol a termeket járva, szobrokat nézegetve ismertetem kivonatosan és meseszerűen hazánk minden, csak nem mesés történelmét. Így jutunk el Szervátiusz Tibor: A tüzes trón című szobrához. Fiamat mintha megbabonázták volna, lecövekelt az alkotás elött. Szerintem a művész a legmesszebbmenőkig elégedett lehetett az elért hatással, sőt a legvérmesebb álmaiban sem reménykedett ilyen reakcióban. A fiam megtekinti a szobrot jobbról, majd balról és felteszi az agyában zakatoló kérdést. -Mért vág ilyen csúnya képet a bácsi? Erre jöhet a mese a parasztháborúról, majd az azt követő kivégzésről és annak borzalmas módjáról. A fiam pillanatok alatt szelektálja az őt nem érdeklő információkat, majd azonnal visszatér az eredeti problámára. - Ha olyan forró volt a trón, hogy ilyen rémes képet vág, akkor mért nem szállt le róla??????!!!!!