Ma, ahogy a hűtőt rámolásztam, kezembe akadt egy maréknyi savanyú káposzta, ami egyből felidézte egyik kedvenc gyerekkori étkemet. Anno a téli estéken nagyanyámmal el szoktunk menni tollfosztóba. Ja, akkor még nem a lakberendezési áruházakban vette meg az ember a műszálas takarót, vánkost, hanem saját maga gyártotta hozzá a tölteléket. A hízott kacsák, libák mosott, megszárított tollát dolgoztuk fel kalákában. Mire véget ért a tél, minden ismerősnél töltöttünk pár estét. 8-10 éves lehettem amikor néha elmehettem én is azokhoz a családokhoz, ahol velem egyidős gyerekek is voltak. Miután rettenetesen rossz evő voltam Édesanyám elképedve látta, hogy milyen jóízűen tudtam enni éjféltájt a nem éppen könnyű vacsorát. Ma már tudom, hogy nem a tollfosztásért, nem a vacsoráért, hanem az ott elhangzott kissé sikamlós pletykák miatt élveztem az ilyen estéket. Mert ugye a paraszt családokban a szex tabu téma volt, de a nénikék virágnyelven remekül ki tudtak beszélni mindenkit a faluban. Ők azt hitték, hogy mi gyerekek egy szót sem értünk a félszavakkal, kacsintásokkal tűzdelt előadásokból, pedig ha tudták volna, hogy gyermeki agyunk remekül összekapcsolta az eseményeket. Az ilyen esték hangulatát idézte fel a mai vacsorám. Remekül visszaadja ezt a légkört Hollósy Simon: Tengerihántás című képe, valamint Arany János:Tengeri-hántás című balladája. Tollfosztók káposztája: Hozzávalók: 1 fej vöröshagyma, savanyú káposzta, füstölt szalonna- nálam 6 szelet bacon, héjában főtt krumpli Kevés zsiradékon megfonnyasztjuk az apróra vágott vöröshagymát, majd utána dobjuk a felkockázott szalonnát. Mikor kisült a szalonna zsírja, beledobjuk a savanyú káposztát és lassú tűzön pároljuk, majd kissé megpirítjuk. Héjában főtt krumplival fogyasztjuk. Anno boros tea volt a kísérő, ma este egy alma volt a desszert.
A kornak is meg van az maga előnye - vagy legalábbis ezzel biztatja magát az ember. Anno, gimnazista koromban, kórusban énekeltem, méghozzá nem is akármilyenben, rendszeresen szerepeltünk a rádióban, és nyertünk versenyeket.Ennek köszönhettük, hogy Bárdos Lajos egyik kórusművét mi mutathattuk be, valamint olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy egy kórusfesztiválon vezényelt - több század magammal- Kodály Zoltán is.
Kedvenc kórusműveim közé tartozott:Kodály Zoltán Pünkösdölője, most így Pünkösd előtt illik feleleveníteni a hagyományokat.
Pünkösdkor az egyház születését ünnepeljük, hiszen akkor, amikor leszállt a Szentlélek az apostolokra, sokan megtértek Szent Péter prédikációjának hatására, különlegessége volt az eseménynek, hogy a lángnyelvként leszálló Szentlélek hatására mindenki a maga nyelvén értette az apostoli beszédeket, mely jelenségen a jelenlevők is meglehetősen csodálkoztak.A jelenségre való megemlékezés , a népi szokások ezen az ünnepen szorosan kapcsolódnak a valláshoz is. A pünkösd szinte mindenhol vidám örömünnep.
A pünkösdkirály-választás talán az egyik leghagyományosabb népszokás a középkor óta. A pünkösdkirályt valamilyen ügyességi próbával választják maguk közül a fiatalok, például lovasversennyel, tekézéssel vagy tűzugrással. A győztes utána kiváltságokat élvez: esetleg ingyen fogyaszthat a kocsmában, minden mulatságra hivatalos vagy apró vétségeiért nem jár megrovás.
A pünkösdölés: egy választott, koszorúval díszített pünkösdi királynéval játszották, ahol a lányok verseket mondanak a menet közben és énekelnek.A pünkösdölés másik változata a lakodalmas menet, ahol menyasszony és vőlegény is van, s a játék célja főleg az adománygyűjtés.
Nyugat-Magyarországon különleges, törökbasás játékkal emlékeztek meg a régiek a pünkösdről. Egy iskolásfiút törökbasának öltöztettek be, és a társai házról házra jártak vele. A szalmával kitömött, ágakkal és csengővel ékesített fiúnak a házaknál pénzt és tojást adtak a produkcióért, ami a sok "tömőanyag" miatt annyira nem fájdalmas: a basát a többiek pálcával verik, hogy ugráljon, produkálja magát.Dunántúlon az a szokás dívott, hogy pünkösdkor fiúkat láncoltak össze, akik után kurjantó lánysereg haladt, s adományokat kértek a szegény "raboknak".A zöld ág kiemelt jelentősége is pünkösdkor érvényesül, hiedelmekkel egybekötve. Ilyenkor a kerítésekre, házakra zöld ágat (nyír, bodza, gyümölcsfa ága) tettek, hogy a gonosz szellemeket távol tartsák a háztól. Valami átmigrálódott a keresztény liturgiába is, mert Pünkösdkor a templom körüli körmönet állomásai felvirágozott oltárok körül zajlanak mifelénk. De a zöldágjárás is pünkösdkor esedékes: ilyenkor lányok énekelve táncolnak, kaput formálva kezükkel, az alatt átbújva járják végig a falvakat.
Kár, hogy lassan feledésbe merülnek gyerekkorom szokásai. Télidő több szabadidőt adott az embereknek, így aztán talán nem véletlen, hogy ezen időszak maradt meg emlékezetemben. Luca napján legjellemzőbb szokás a kotyolás. Kora hajnalban, 3-4 óra körül jártak kotyolni a 7–16 éves fiúk a Luca-asszony vezetésével. Minden esetben lopott szalmát, vagy fát vittek magukkal, melyre kotyolás közben leültek. A legközelebbi szomszédhoz mentek először, „ott a magukkal vitt fát, forgácsot vagy szalmát, a szobaajtó talpa elé vagy a pitvarföldre teszik, s rendesen, minden kérdezés nélkül egyszerre nagyon erős hangon elkezdik: " Luca, Luca, kity, koty! Gelegenye három, kentek tyúkjainak annyi tojása legyen, mint az égen a csillag! Kentek disznajának olyan vastag szalonnája legyen, mint a gerenda! Kentek lányának akkora csöcse legyen, mint a bugyigás korsó! ” Voltak még hasonló jó kívánságok, de a zömére már nem emlékszem. A termékenységi varázslással, szaporulattal, gazdagsággal voltak összefüggésben. Miután a paraszti gazdaság egyik alapvető pillére a szárnyas volt, így e mágikus tevékenység a tyúkok szaporaságát, termékenységét igyekezett elősegíteni. A kotyolók elől sokszor elzárták a kaput, s „rakoncátlanságuk” miatt mások is éppen csak megtűrték őket. Persze azt a lucázók megjegyezték, hol nem nyertek bebocsájtást, mert utána valahogy mindig megbosszulták a házigazda bűnét. A kotyolás elvégzése után a szobába mennek, s kenyeret, kalácsot, pálinkát, gyümölcsöt, kétfillérest kapnak. A fát és a szalmát, amin a fiatalok kotyolnak, a gazda igyekszik megtartani magának, mert különben a „tyúkok haszna elmenne”. Azt tartják, hogy amely gazda házában nem enged lucázni, házában a tyúkok nem tojnak. Ha az asszony Luca napján sokat jár, tyúkjai abban az évben nem tojnak. Luca asszony megköveteli, hogy az ő napját tényleg megünnepeljék, mert a mondás úgy tartja, ha valaki e napon fon, annak keze egész évben szenved, ha valaki párol valamit, akkor azt Luca „csúffá” teszi. Luca napján nem szabad fehérnépnek a szomszédba menni, mert a meglátogatottnál a szerszámok (fejsze, szekerce, ásó stb.) nyelébe vert ékek nem tartanak, s a tyúkok nem ülik meg a fészket. Nem szabad, szőni, fonni varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre. Tilos volt bármit is kölcsönadni, mert az elvitte a szerencsét egész évre. Enapon annyi kukoricapogácsát sütöttek, ahány tagú volt a család. Sütés előtt a pogácsákat megjelölték, belsejükbe tollat tettek. Úgy hitték, hogy akinek a tolla a kemencében megperzselődött, az a következő évben meghal. Ekkor állnak neki a lucaszék készítésének is, melynek a karácsonyi éjféli misén van nagy szerepe, hiszen aki arra felállt, az megláthatta, hogy ki a boszorkány. A széket 13 napig kellett titokban, a család tudta nélkül készíteni, 13 fából, melyet 13 helyről szedtek össze. A szék alakja meghatározó . szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag - ez a boszorkányszög - melyet már állítólag a kelta druidák is ismertek.
Hárs Ernő így verselt erről: Kilenc fából Kilenc jámbor, Bűvös szóból Luca-széket Faragok. Rút boszorkány, Tüzes orkán, Kénkő-eső Ellen legyen Menedék.
A széket az éjféli mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá. Luca napjához sok jósló hiedelem is kapcsolódott. Időjóslás, hisz a földművelő családok számára fontos volt a következő évi termés. Ennek két fajtája ismert, a hagymajóslás és a Luca kalendárium. 12 hagymagerezdet megsóznak, és amelyikben elolvad a só, az a hónap csapadékos lesz. A Luca napot követő 12 nap időjárása megfelel a következő 12 hónap tendenciájának. Luca búza: az asszonyok búzát hajtattak, ha karácsonyig gazdagon kihajtott, akkor bőséges esztendő volt várható. Férj-jóslás: a lányok 12 nevet írtak fel egy papírra, melyet vagy gombócba főztek, vagy tűzbe vetettek. Az elsőnek megfövő gombóc, illetve az utolsónak maradt név a jövendőbeli neve. Ha a Luca napján vágott és vízben hajtatott cseresznyeág kihajtott akkor a következő évben férjhez megy a leány. Szólás - mondás is kapcsolódik ehhez a népszokáshoz. - Lassan készül, mint a Luca széke, szokták mondani a vontatottan alakuló dolgokra. A rendetlen, gondozatlan házra pedig azt, hogy olyan, mintha most lucáztak volna benne. A Lucázás szokásának népszerűsége talán abból is eredhet, hogy valamely ősi női istenség alakja olvadt bele a keresztény szent Luca alakjába. Hisz nem lehet véletlen, hogy Luca napja, december 13.-a a Gergely naptár bevezetése előtt a téli napforduló éjszakája volt, a gyerekek rémének nevezett boszorkány napján szabadon garázdálkodhatott a gonosz, melyet csak varázslással lehetett elűzni. Valami hasonlóság van a lucázás és a halloween között, mert szokás volt Luca tököt is készíteni, a kivájt tökre szemet szájat metszenek és gyertyával megvilágítják. Kívülről az ablakhoz nyomják és ijesztegetik a házban lévőket. A magam részéről nem bánnám, ha a Halloweenhez hasonlóan a Lucázás is ismételten népszerű lenne a fiatalság körében.
Ma, ahogy a hűtőt rámolásztam, kezembe akadt egy maréknyi savanyú káposzta, ami egyből felidézte egyik kedvenc gyerekkori étkemet. Anno a téli estéken nagyanyámmal el szoktunk menni tollfosztóba. Ja, akkor még nem a lakberendezési áruházakban vette meg az ember a műszálas takarót, vánkost, hanem saját maga gyártotta hozzá a tölteléket.
