A diagnoszta

Mint már egy előző bejegyzésemben említettem, a lányom kutyája már új otthonában eltöltött első éjszakáján eldöntötte, hogy az igazi gazdi én leszek. Ennek a legszembetűnőbb kifejezése pedig abban nyilvánult meg, hogy az ebecske kizárólag velem óhajtja eltölteni az éjszakáját. Esténként remekül szórakozunk a megismétlődő műsoron - mármint a kutya és én - a lányom nem mindig. Lefekszem, a kutyus elhelyezkedik a lábaimnál a takarón. Ő alszik én nézem a tv-t. Megjelenik a lányom és duruzsolva összenyalábolja az álomittas kis jószágot, majd bevonul vele a saját ágyába. Hallom, amint elhelyezkednek, majd egy huppanás és apró lábacskák morzézzák a folyosón, hogy jövök már hozzád! A kutyus egy ugrással az ágyamon terem, párszor körbejár, majd kiválasztva a megfelelő alvóhelyet, álomra hajtja fejét. Pár perc után ismételten megjelenik a kutyus jogos tulajdonosa, megbántottan duruzsolja az ebecskének, hogy nála sokkal kényelmesebb az ágy, majd jön a nyalábolás és vonulás a másik szobába. Kis idő múlva ismételten hallom a körmök egyre gyorsuló kopogását, a kutyus most már a takaró alá vonul, gondolván, ha én nem látlak, te sem találsz meg. De a gazdi kitartó - egy darabig. Aztán, - az okos enged - felkiáltással megbántottan a szobájába vonul.

Mindezt azért meséltem el, mert tegnap kutyánk viselkedése 180 fokos fordulatot vett.
Már hazajövetelemkor furcsállottam, hogy a kulcs zörgésére senki sem kaparja sürgetően az ajtót, hogy mihamarabb a nyakamba ugorhasson, ennél jobban már csak az lepett meg, hogy a kutyus a lakásba beléptemkor sem ugrott le a lányom ágyáról, csak nagy kegyesen kinézett rám. Nem jött velem a konyhába vacsorát készíteni, nem pitizett jutifalatért- le sem szállt a lányom ágyáról. Még a dolgát is oly sietve végezte, amire csak a legnagyobb esőzések idején volt példa. Érezni lehetett, hogy kicsi fejében csak egyetlen dolog létezik, mármint a beteg kisgazdit őrizni.
Lefekvéskor győzött benne a rutin, vagy csak megbántani nem akart, - mert bejött a szobámba, fel is ugrott az ágyamba, - de aztán rám nézett, mintha azt mondta volna, hogy most a másik gazdira kell vigyáznom, és már szaladt is vissza a lányomhoz. Az este folyamán még néhányszor benézett hozzám, hogy minden rendben van-e, majd rögvest robogott is vissza őrhelyére és ott töltötte az egész éjszakát.
Ma, ahogy nyitottam az ajtót, mint a forgószél úgy robogott felém az ebünk. El sem mozdult mellőlem vacsorafőzés közben, és ugye mondanom sem kell, hogy hol hajtotta álomra a fejét?
Meggyógyult a lányom:)