Halloween a faluban

Kellemes meglepetésben volt részem ma este. Már ágyban voltam - neteztem - mikor megszólalt a kapucsengő. Miután nem vártam senkit, így megemlegettem a nagymamáját az illetőnek, miközben kimentem ajtót nyitni. A kapuban egy sereg gyerek állt, és rögtön verselni kezdtek. Sajnos első hallásra a mondókát nem sikerült adaptálnom, de a lényegét közzéteszem.
Szóval, ők a vámpírok hordája és ha sürgősen nem töltöm meg a zsákjukat édességgel, akkor aztán jajj lesz nekem!
Ijedtemben gyorsan összeszedtem minden csokit a konyhából és nem győztem szabadkozni, hogy csak ennyi van itthon. Nem szívták ki a vérem e hanyagság hallatán - nagylelkű vámpírok voltak -, de a biztonság kedvéért közölték velem, hogy jövőre is jönni fognak.
Bemutatom a vámpírok csapatát, akik nem tűntek el a vaku villanásakor.


Az angol Halloween szó a Mindenszentek előtti estét jelenti. A kelta druidák idejében ezen a napon ünnepelték az újévet, egyszerre hódolva a Napisten és a Holtak Ura előtt. A kelták hite szerint ezen a napon tér vissza a földre azon bűnösök lelke, akik a múlt esztendőben haltak meg, és ezidáig különböző állatok képében éltek.Rengeteg ijesztő történet, hátborzongató kisértethistória keringett e tárgykörben. Gyerekkoromban főképp tollfosztókban - azt is ezidőtájt tartották - hallottam rengeteget, és Tv nem lévén ettől borzongtam horror filmek helyett. Miután a képzelet sokkal gazdagabb, a rettegés is nagyobb és emlékezetesebb volt.

Ha már Mindenszentek, Halottak napja, akkor emlékezünk. Gyújtunk egy gyertyát mindazokért, akik kedvesek szívünknek, de már nem lehetnek velünk.
Mikor én gyerek voltam, nagy kultusza, és respektje volt a halottaknak és a temetőnek.
A legvásottabb gyerek sem mert volna egy sírról virágot szakítani, és a legényeknek próba volt éjfélkor kimenni a temetőbe.

Találtam néhány érdekességet, ami tipikusan magyar, hátha mást is érdekel.

Magyar területeken szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat, virágokat, koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. A néphit szerint azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Mivel sokáig úgy tartották, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Szeged környékén „mindönszentek kalácsa”, „kóduskalács” néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek. Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között.

Egy néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott. Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére. Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.

Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére.