Már közel egy éve dolgozom az új kollégákkal, és bevallom, az egy év alatt csak töredékét sikerült megismernem a csapatnak. Miután összeolvadás révén alakult ki a gárda, gondolom a főnökség is úgy gondolkodott, hogy nem ártana a személyes kontaktus kialakítása. Nos, a mai októberi nyárra szerveztek számunkra egy ismerkedési kirándulást.Miután nincs jogsim, már az is külön logisztikát igényelt, hogy reggel 8-ra kijussunk Pannonhalmára, a központba. Viszont a szervezkedés lehetővé tette, hogy máris két addig személyesen nem ismert kolleginával hajnalok hajnalán jókat vigyorogjunk az úton. Főnökeink felkészülten vártak bennünket, beizzították a kávéfőzőt, és legalább öt féle rövid itallal készültek, hogy kellő mértékben felvértezve induljunk neki a napnak. Gondolták, az alkohol oldja a feszültséget - könnyebben megy majd az ismerkedés.
Számításuk bevált, mert miközben az apátság felé vezető szerpentinen sétáltunk, hogy kora reggel ismeretekkel és kultúrával töltsük fel magunkat, egyre - másra hangzott fel komoly bankosokhoz egyáltalán nem illő vihogás. Tehát a legjobb úton haladtunk - csak kissé kacskaringóson - a csapatépítés útján. Bár Pannonhalma nagyon közel fekszik lakhelyemhez, bevallom töredelmesen, hogy legalább harminc éve voltam ott utoljára, tehát éppen ideje volt felfrissíteni emlékeimet és tudásomat.
Élveztem az apátsági sétát, gyönyörködtem az épület szimmetriájában, és az altemplom fenséges oszlopaiban, történelmi levegőjében. Azt ugye mondanom sem kell, hogy elsők között próbáltam ki azt a márványfülkét, amely a legendák szerint szerencsét, gazdagságot, boldogságot hoz, ha valaki pontosan beleillik. Nem egészen passzentosan, de a hátizsák segítségével megoldottam a méretkérdést. Az apátsági "butikban" vettem két zacskó levendula virágot, nehogy a molyok beköltözzenek kedvenc ezüstróka kucsmámba, mert akkor miben aludna Dante - a fiamék görénye, ha legközelebb látogatóba jön. A zacskókat gondosan megszaglásztam, hogy a legfinomabb aromájút válasszam ki, minek eredményeképp majd 5 perces tüsszentő bemutatót tartottam a kollégáknak. Az arborétumban is tettünk egy rövid sétát, íme néhány szépség a látottakból.
A következő napirendi pont tájékozódási séta volt. Azért séta és nem futás, mert az átlagéletkor negyven felettire tehető, és hát ülőmunkához szokott emberekről volt szó. Majd kilenc kilométert gyalogoltunk, dombnak fel, völgynek le. Bevallom töredelmesen, hogy az utolsók között értem a célba, igaz eleget tettem főnökeim óhajának, mert a rugalmas leszakadás közben folyamatosan ápoltam a kapcsolatot a mellém érkező kolleginákkal. A csapatról a személyiségi jogok védelmében nem rakok fel képet, elvégre nem ildomos lopva elcsípett, és nem a legelőnyösebb pillanatokat nyilvánosságra hozni.A végcélnál főnökeink vártak bennünket étellel - itallal. Pincepörköltet főztek számunkra bográcsban, finom pannonhalmi vörös és fehér nedűt fogyasztottunk mellé. Majd kiosztották az egyik értékesítési verseny díjait. /második lettem/. Ebéd után pedig vidáman cirkuláltunk az asztalok között, hogy teljes legyen a csapatépítés. Kellemes nap volt, nemcsak az idő, a főnökeink, és a kollégák is a legjobb formájukat hozták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése