Egyszer mikor a lányommal ketten voltunk itthon egy szép nyári éjszakán, a meleg miatt tárva - nyitva hagytuk az ajtót - ablakot. A betörőktől nem igazán tartottunk, mert az előszobában Szultán, a közel 3 méteres szalagos tigrispyton fogadta a látogatókat, az egyik szobában Ede a másfél méteres királypyton, a másikban Lala a másfél méterre nőtt leguán várta a hivatlanokat.
Édes és nyugodt álmunkból egyszercsak placcsogásokra ébredtünk. Először nem tudtuk hova tenni a hangot, majd rájöttünk, hogy valószínű egy béka tévedt a szobába. Fél órányi keresgélés után meg is találtuk a könyvespolc alatt. - Hiába, nálunk minden állat művelődni akar.- Akkoriban épp facérok voltunk mindketten, így röhögve biztattuk egymást, hogy esetleg a lehetséges kérő érkezett, de egyikünk sem volt hajlandó megcsókolni a kedves és mint később kiderült kitartó kétéltűt. Ugyanis nem ez volt a brekuci utolsó látogatása, miután udvariasan kitessékeltük a szobából egy következő lehetséges alkalommal visszajött.
Hogy honnan jutott mindez eszembe? A rengeteg eső miatt megemelkedett a talajvíz, és a vízóra aknájában derékig érő víz van. Mikor felnyitottam a tetőt, béka kérőnk pislogott rám szemrehányóan, hisz ha akkor csókot lehelünk rá, most nem kellene a vizet taposnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése