Elköltöztek a lányomék is. Már másodszorra maradok egyedül az egész házban. Még nincs egy hete, hogy elmentek, - és még nagyban hurcolkodnak, így gyakorta találkozunk -, mégis mindenki arról faggat, hogy vajon hogy bírom egyedül.
Először is, nem vagyok egyedül. Mikor mindketten főiskolára mentek, akkor itt hagyták nekem a kígyókat és a leguánt, nehogy unatkozzak. Most pedig itt van nekem Jarjarka, "aki" ugye több törődést kíván, mint egy csecsemő - és persze nem utolsó sorban mérhetetlenül sok önzetlen szeretetet ad. És ne feledkezzünk meg Edéről sem -a királypytonról -, aki közel kilenc éve vigyázza biztonságom.
Nos, hogy magamra maradtam, gyorsan elkezdtem egy fogyókúrát is. Ennek több oka is van, szám szerint három. Egy: nehezemre esik lehajolni- elértem a 73,4 kg-t, ami szégyen és gyalázat.
Kettő: szeptemberben lesz a lányom esküvője, amire bele kéne férnem abba az estélyibe, amit a fiam esküvőjére varrattam, akkor, amikor nagyon jó formámat hoztam. Úgy kell nekem!
Három: azt mondják, hogy az igazi fogyáshoz életmód váltás is kell, no ennél nagyobb váltás már rég volt életemben, ki kell használni az alkalmat.
Így aztán tegnap este neki is ugrottam a fogyókúrának.
Azért este, mert a Mamához voltunk hivatalosak ebédre, és a Mama főztje nem alkalmas fogyókúrára. Viszont óriási önuralomról tettem tanúbizonyságot, mert a Mama kávés tortáját még csak meg sem kóstoltam.
Rám mosolygott a hűtőből egy jégsaláta.Gyorsan megszabadítottam pár levelétől, és apróra tépkedtem. Találtam 2 kanálnyi morzsolt kukoricát, 1 kanálnyi márványsajtot. Mindezt összekevertem, meglocsoltam balzsamecettel, olíva olajjal és már kész is volt a vacsora. Desszertnek ettünk fél maréknyi diákcsemegét, testvériesen elosztozva Jarjarkával.
Először is, nem vagyok egyedül. Mikor mindketten főiskolára mentek, akkor itt hagyták nekem a kígyókat és a leguánt, nehogy unatkozzak. Most pedig itt van nekem Jarjarka, "aki" ugye több törődést kíván, mint egy csecsemő - és persze nem utolsó sorban mérhetetlenül sok önzetlen szeretetet ad. És ne feledkezzünk meg Edéről sem -a királypytonról -, aki közel kilenc éve vigyázza biztonságom.
Nos, hogy magamra maradtam, gyorsan elkezdtem egy fogyókúrát is. Ennek több oka is van, szám szerint három. Egy: nehezemre esik lehajolni- elértem a 73,4 kg-t, ami szégyen és gyalázat.
Kettő: szeptemberben lesz a lányom esküvője, amire bele kéne férnem abba az estélyibe, amit a fiam esküvőjére varrattam, akkor, amikor nagyon jó formámat hoztam. Úgy kell nekem!
Három: azt mondják, hogy az igazi fogyáshoz életmód váltás is kell, no ennél nagyobb váltás már rég volt életemben, ki kell használni az alkalmat.
Így aztán tegnap este neki is ugrottam a fogyókúrának.
Azért este, mert a Mamához voltunk hivatalosak ebédre, és a Mama főztje nem alkalmas fogyókúrára. Viszont óriási önuralomról tettem tanúbizonyságot, mert a Mama kávés tortáját még csak meg sem kóstoltam.
Rám mosolygott a hűtőből egy jégsaláta.Gyorsan megszabadítottam pár levelétől, és apróra tépkedtem. Találtam 2 kanálnyi morzsolt kukoricát, 1 kanálnyi márványsajtot. Mindezt összekevertem, meglocsoltam balzsamecettel, olíva olajjal és már kész is volt a vacsora. Desszertnek ettünk fél maréknyi diákcsemegét, testvériesen elosztozva Jarjarkával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése