Korgó gyomorral a világ körül

Menyem szólított játékra ismételten, és bevallom nem is volt könnyű dolgom. Ez a feladat csak első nekifutásra egyszerű, de sorrendet állítani fel kedvenc országok, majd kedvenc ételek között az ugye nem biztos, hogy ugyanazon pálya szerint halad. No, mint majdnem matematikus nekiültem a probléma megoldásának és megpróbáltam optimalizálni a találatokat. Az alábbi eredményt kaptam.

Ahova szívem örökké visszahúz, az Egyiptom, a piramisok világa. Többször voltam ott szállodában, ahol a szokásos kontinentális ételeket adták, kivéve a bazársoron, ahol a kis üzletekben hibiszkusz teával fogadták a vásárlót, és ahol a lányom szent borzalommal figyelte, hogy én el is fogadom, és jóízűen el is fogyasztom azt. Megjegyzem soha semmi bajom nem lett tőle, viszont az egyik 5 csillagos szállodában elfogyasztott datolyaszilvától olyan bélfertőzést kaptam, hogy 5 lépésre nem mertem eltávolodni a fürdőszobától.....

Nos, álmaim országában szívesen fogyasztanék a Níluson hajókázva nílusi sügért faszénen sütve,

hozzá taamya-t,tahinát és más növényi eredetű ételeket. De szívesen megkóstolnám az ízletes koftát, és kebabot is, akár bárány, akár csirkéből. Az eredeti arab édességeket inkább kihagynám, mert számomra nagyon ragacsos, nagyon édes, de szívesen innék egy eredeti arab kávét, miközben gyönyörködnék a műemlékekben.

Görögország Gyerekkorom kedvenc olvasmánya a különböző népek regéi, mondái voltak. Különösen a görög mondavilág ragadott meg, és nem utolsó sorban Homérosz Iliász és Odüsszeája. Miután Halak jegyében születtem , természetesnek érzem, hogy itt is hajóval járnám be a szigeteket, és közben végig próbálnám a görög konyha adta élvezeteket - főleg a tenger gyümölcseit -, kivéve itt is süteményeket. Helyettük inkább maradnék a szőlő, és a füge mellett.

Ha már halételek, akkor ugye Japán. Ha Japán, akkor szusi. Szeretem az operát, és azon belül talán egyik legkedvesebb a Pillangókisasszony. Azt hiszem ez volt az első Japánnal kapcsolatos élményem. A szusiról, mint ételről, már csak felnőttként hallottam, tehát szívesen kipróbálnám eredeti környezetben, mondjuk kilátással a Fudzsira egy pohárka szaké mellett. Legalább első kézből tudnám meg mi is az a sokat emlegetett umami.

Mikor egyetemre jártam, volt egy vietnami lány, akivel nagyon jól megértettük magunkat. Thu- nak hívták, sajnos rá nemsokára, hogy visszament a hazájába egy bombázásnál meghalt. Érdekes ételeket főzött a koleszban, kipróbálnám milyen, ha eredeti alapanyagokat használnak hozzá. Ha már arra járok, természetesen nem hagynám ki Kínát, és Thaiföldet sem. Bár az biztos, hogy bogarakat és k ígyót nem enn ék.

Anglia nagyon tetszett, bár nem lehet eleget látni belőle. Szívesen kipróbálnám a fish and chips -et Doverben, a yorkshire pudiningot Londonban, az uborkás szendvicset mondjuk egy Stoneheng-i kiránduláson.

A másik kihagyhatatlan ország mind kulinárisan, mind pedig történelmileg az Franciaország. Nemcsak a croissant a Montmarte-on, hanem a provace-i ételek, bordeaux-i italok és természetesen a rengeteg sajt vonzanának.

Törökország, szeretem az ízeit, már amit átvettünk tőlük. Aztán hogy saját konyhát vezetek egyre inkább tudom értékelni könnyű, rafinált, sok zöldséges konyháját. Szívesen ennék egy töltött paprikát, pitával és egy ayran-nal a Boszporusz partján.

Spanyolország. Imádom a zenéjét, táncait. Itthon ettem már spanyol ételt, de minden bizonnyal más lehet az eredeti. Egy tengerparti halászfaluban kipróbálnám a polipot, rákot és mondjuk egy jó hallevest és a nemzeti ételt a paella-t.

Örményország, jártam ott abban az időben amikor a Szovjetunió bomlásnak indult és a tagországok kezdtek egymás ellen fordulni. Akkor épp Azerbajdzsán és Örményország lövöldözött egymásra és szokás szerint zárta el az olajvezetéket. - Nem új találmány, már 20 éve is ezt csinálták. Viszont isteni a konyhájuk. Szeretnek élni, enni - inni. Mentalitásban nagyon hasonlítanak a magyarokhoz, nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteg saslikot, szárnyasokat és gyümölcsöt ettünk. Elképesztő, hogy mennyire más íze, állaga van pl. az örmény őszibaracknak.
Az örmény konyakról pedig csak szuperlativuszokban lehet beszélni, igaz vendéglátóink 25 évesnél fiatalabbat nem tettek elénk.

A Szevan tó partján ismét kipróbálnám a roston sült fürjet, nyers zöldséggel, kaporral , lila bazsalikommal, paradicsommal. Most viszont nem hagynám ki az édességet, ami anno a gyerekeim kedvence volt, és amit a fiam nemes egyszerűséggel csak mustkolbásznak becézett.

A zsinórra felfűzött mogyoró és diószemeket mustba mártják, majd megszárítják, és ezt addig ismétlik, míg eléri a kolbász vastagságot. Felejthetetlenül ízletes és egészséges édesség.

Mexikó. Szintén vágyaim netovábbja. Valószínűleg végig enném az egész étlapot. Imádom a csípőset, a kukoricás ételeket és a marhahúst, tehát minden bizonnyal minden kulináris vágyam kielégülne. A szellemi táplálékról pedig a maják, aztékok gondoskodtak. Egy valódi csokoládé a mexikói naptemplom tövében csodálatos lehet.