Végre sikerült kivennem három napi szabadságot, és miután a fáradtságtól szinte 36 órát végig aludtam, csak a harmadik napon akadtam ki kolléganőm zavaró telefonja miatt - mert ugye az ügyfél mindenek előtt - , de akkor annyira, hogy mérgemben világgá tudtam volna szaladni. Nos, ha világgá nem is, de a faluból kiszaladtam.Úgy döntöttem, hogy a temető egy nyugodt hely, így meglátogatom az öcsémet.
De ugyebár annyira nem tudtam mérges lenni, hogy Jarjarkát bezártam volna a lakásba, így kipróbáltuk a buszozást. A kutyus az öltözködésből egyből levágta, hogy itten séta lesz foganatosítva, de arra nem gondolt, hogy a 30 fokos hőségben ez a séta négy órát fog tartani. ( az állatvédők ne kapjanak telefonra- vittünk vizet.) Kutyusunk alig tudta kivárni, hogy végre elkészüljek, a buszon jutott eszembe, hogy a fésülködés elmaradt, de áldja meg az Isten, aki a csit-csat csatot kitalálta, nem látszott meg, hogy nem fejeztem be a piperémet. Jarjarka nagyon elcsodálkozott, hogy nem a megszokott irányba indultunk, mármint nem a lányom elé, de hamar beletörődött, hisz sétáltunk. Amikor elértünk a buszmegállóba végigszaglászott mindent, majd csodálkozva ült a fenekére és nézett rám, hogy jó-jó, én leellenőriztem,de miért is nem megyünk tovább? Amikor megjött a busz, kiskutyánk megdöbbent, de sokáig nem volt megrökönyödve, mert ölben szállhatott fel a járműre, ahol egy kutya szerető családdal szemben kaptunk helyet. A három év körüli fiúcska majd kiugrott a bőréből örömében, hogy végig játszhatta az utat a kutyával, miközben mi az anyukával folytattunk eszmecserét a kutyatartás örömeiről.
A vidéki buszról aztán átszálltunk - volna - Győrben a helyi járatra, ami murphy törvénye szerint épp az orrunk előtt ment el - így inkább sétáltunk egy megállónyit, mert Jarjarka még nagyon fürge volt. A kutyus ismét új csodálókra tett szert, tehát élvezte az utazást. A Mama majd eldobta az edényeket a meglepetéstől, mikor a kutyus beviharzott a konyhájába. Aztán elindultunk a temetőbe, ahol a kutyus nagy komolysággal kísérgetett bennünket, míg elrendeztük a virágokat, de azért a kezdeti lendületéből már határozottan veszített. Hazafele már sokkal kevesebb fát akart meglocsolni, és a lábacskáit is lassabban rakosgatta. A buszmegállóban meg alig várta, hogy elheveredjen az árnyékban és ihasson egy kis ásványvizet. Mikor megjött a busz, szinte örömmel vakkantott fel, mintha tudta volna, hogy hazafele tartunk. Felszállás után elhelyezkedett az ablaknál, a párkányra rakta a tappancsát és nagy komolyan nézegetett ki az ablakon. Mikor Édesanyám leszállt, és bekopogott neki az ablakon,Jarjarka végignyalta az ablakot bucsúpuszi gyanánt. (Letöröltem). Sikert arattunk a zebránál is, mert Jarjarka egy szóra megállt a pirosnál, és a zöld lámpánál a szaladj vezényszóra olyan gyorsan szedte a lábait, hogy csak úgy billegett a farkincája, mint a metronom. Hazafele egy morc házaspár ült velünk szemben, de tini padtársnőnknek egy ugyanilyen lánykutyája van otthon, tehát ismét kényeztetve lett kutyusunk. Mikor leszálltunk, Jarjarka már nagyon fáradt volt, és megfontolt öregember módján kocogott. hazafele, ahol ivás után azonnal elfeküdt a konyha hűvös kövén.
Gyorsan megfürdettem, és mire én is végeztem a zuhanyozással Jarjarka, már aludt is az ágyam sarkán, és csak jó két óra elteltével ébredt fel. Bár szemén látszott, hogy fárasztó volt számára a kirándulás, annak ellenére határozottan élvezte a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése