Ma hideg, borús, esős időre ébredtem. Mikor elindultam a buszhoz, ömleni kezdett az eső, a szél szinte kicsavarta az esernyőt a kezemből. Így sok mindent lehetett rám mondani, csak azt nem, hogy fel voltam dobva. De a sors kifürkészhetetlen, és csak meg kell látni a szépet mindenben, és rögtön vidámabb az élet.
Behúzódtam a megállóba, és dideregve vártam a buszt. Egyszer csak becsapódott mellém egy fiatal vézna kölyök egy szál pólóban, látszott rajt, hogy majd megveszi az isten hidege, meg úgy egyébként sem élete legjobb formáját hozza - enyhén másnaposnak, lestrapáltnak látszott. Miután megesett rajt anyai szívem, nem álltam meg szó nélkül, hogy ne figyelmeztessem, hogy egész nap hideg lesz. A srác úgy látszik megörült a jó szónak, mert egyből beszélhetnékje támadt.
Elmesélte, hogy szerelmi bánatában a szomszéd falu diszkójában sikerült a sárga földig leinnia magát, éjfélkor felcsöngette az exbarátnő mamáját, és elérte, hogy a lány kimenjen hozzá, beszélgetni, és végül kibékültek.
- Min vesztetek össze? - tettem fel a kardinális kérdést a fiúnak.
Erre elmesélte, hogy ő csak a javát akarja a lánynak, aki nehezményezte, hogy mindig rá akarja erőszakolni az akaratát, és meg akarja szabni neki, hogy hogyan éljen, kivel barátkozzon.
- Biztos vagy benne, hogy ez a szeretet jele, nem pedig az önzésé? - firtattam tovább a dolgot, nem épp tapintatosan.
Erre elég zavarosan bizonygatni kezdte, hogy ő milyen önzetlen, meg hogy szereti, becsüli a barátnőjét... No, nekem több sem kellett, előtört belőlem a nevelő szándék. Makarenkóig nem mentem el, de azért verbálisan adtam a srácnak. Kifejtettem, hogy a megbecsülés első jele az lett volna, ha színjózanul, egy csokor virággal, délután állított volna be a barátnőhöz bocsánatot kérni, magyarázkodni az éjféli részeg zavargolódás helyett. Pár perces anyai feddés, és példabeszéd után a srác igazat adott, és már abban is egyetértettünk, hogy az ivászat nem a legjobb módja a férfiasság bizonygatásának.
Mikor idáig értünk a diskurzusnak, rágyújtott. A másnapos gyomrának erre most nem lett volna szüksége. Gyorsan adtam neki egy mentolos cukrot. Közben jött a buszom. a srác megköszönte, hogy beszélgettem vele, és hogy helyre raktam az agyában néhány dolgot, majd így szólt:
- Ne tessék haragudni, de adhatok két puszit? Olyan kedvesnek tetszett lenni velem.
A nyakamba borult és kaptam két cuppanósat, majd a srác eltűnt az esőben.
Mosolyogva néztem, ahogy elment, és már nem is láttam olyan szürkének és kilátástalannak az elkövetkezendő napot.
Kedvenc írom egy mondata jutott eszembe, ami nagyon passzolt a történtekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése