Haj-haj-hajdanán 3

Életem legboldogabb időszaka az az öt eszetendő volt, amit a gyerekeimmel otthon tölthettem. Így aztán nem véletlen, hogy felszínre kerülő emlékeim ebből az időszakból származnak. Lévén a lányom a családban az első unoka, így mondanom sem kell, hogy elkényeztettük. Olyannyira, hogy amikor minden orvosi tiltás ellenére megszületett az öccse, gyermekem féltékenységét csak szuperlativuszokban lehetett emlegetni. De azt el kell ismernem, hogy volt kitől örökölnie lányomnak ezt az érzelmet, mivel rossznyelvek mesélik saját gyerekkoromból, hogy féltékenységemben gyerekkocsistól indítottam el szegény öcsémet a Zala folyó felé. Hála az égnek semmi baja nem lett, mert csak a baromfiudvarig gurult a kocsi, de nekem az eset után egy darabig nem volt kedvem leülni a fenekemre. Viszont gyermekem erdetiségét értékelnem kellett minden egyes alkalommal, mert kétszer ugyanazt sosem adta elő - hiába a stilus vele születik az emberrel.

Íme az egyik: Én a fürdőszobában mosok, jah akkor még nem volt automata mosogép! Kislányom a szobájukban játszik - vagy én legalábbis úgy tudom. Kisfiam, miután talán 3 hónapos, a kiságyban alszik. Miután lányom úgy tudja, hogy csak isten szeme lát mindent, az anyáé nem, így feláll a kiságy szélére és belekapaszkodva alig 9 kilójával addig rázza, míg szegény öccse felébred, és jogos felháborodásában, hogy legszebb álmából zavarta fel bosszúálló nővérkéje, sírvafakad. Erre a lányom duzzogó pofival, már előre megsértődve azon, hogy most majd ismét az öccse kerül az érdeklődésem középpontjába, utánam jön a fürdőbe és durcás hangon, világfájdalmas tekintettel, tenyérbemászó hangon felelőségre von. - Nem hallod? Bőg a fiad!!!!!!!, és közben látom, ahogy agyában elégedetten cikáznak a gondolatok, no, most megint jól kibabráltam mindkettővel.

Haj-haj-hajdanán 2

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mostanában már a falra mászok a különféle "intim" reklámtól. De a tampon reklámról eszembe jutott egy történet, ami megmelengeti szívemet.

A lányom talán 4, a fiam 2 év körüli lehetett. Vásárlás a boltban, araszolgatás a tömegben, és a pénztárnál elhelyezett gondolából a fiam kikapott egy doboz tampont. Mivel, mint tudjuk ebben a korban a zavarbaejtés a legjellemzőbb tulajdonságuk, ezért úgy 100 decibellel suttogva megérdeklődi:

-Anya mi ez?!!!!!!!!!!!!!!!! Én ugye, a feltünést kerülendő, kikapom a kezéből a dobozt, visszarakom a helyére, és próbálom elterelni gyermekem figyelmét. Amit ő természetesen nem hagy - azóta sem sikerül egyszer sem kizökkentenem a bevett iránytól. Ismételten felkapja a dobozt, elvégre van idő, a pénztárnál csigalassúsággal halad a sor. Ismét elhangzik az ominózus kérdés, de mivel az előbb nem kapott választ, így sokkal hangosabban, és természetesen dühösebben. Én meg úgy teszek, mint aki épp valahol máshol jár. Erre a lányom, - aki úgy látszik gátlások híján ura a helyzetnek - nyugodt hangon közli. - Tedd le Mano, semmi érdekes, csak kúp a néniknek, ha fáj a hasuk. Ugye mondanom sem kell, hogy nagy sikert arattunk.

Haj-haj- hajdanán

Az évfordulóknak az a rossz szokásuk, hogy emlékeket hoznak a felszínre. Még az a szerencse, hogy a feneketlen zsákból csak a kellemesek közül válogatunk, elvégre nem hülye az ember lánya, sőt nem is mazohista. Miután életem legszebb eseményei a gyerekeimhez köthetők, így azt hiszem korántsem meglepő, hogy velük kapcsolatos két, a számomra nagyon szívmelengető történet jutott eszembe. Hogy mért pont ez a kettő? Azt nem tudom, de valószínű azért, mert hasonló koruak, - kb 4 évesek voltak mindketten - mikor agyamba vésték szösszenetüket.

Este van. Végre sikerült ágyba imádkoznom csemetéimet, és már rekedtre meséltem magam, de az istennek sem sikerül eltalálnom lányom izlését, hogy ma milyen mesére óhajtja álomra hajtani a fejét. Végül feladom a próbálkozást, és szinte bevallva tehetetlenségemet megkérdezem a durcás csemetét, hogy melyik mesét is óhajtja hallanni. Gyermekem felcsillanó szemmel vágja rá: A Géza malacosat! Kétségbesetten futtatom végig memoriámban a mesék könyvtár címjegyzékét, ott többféle malacot találok, de Géza malac egy szál sem leledzik. Végső kétségbeesésemben, - meg, hogy romló emlékezetemet palástoljam - megtalálom a mentőövet.

Kezdd el mesélni kicsim, - szólok- aztán majd én folytatom. Gyermekem megkönnyebbülve, hogy végre elérte célját elkezdi: Bóbita, bóbita táncol szárnyati-Gézamalacra..............

Kirándulás a fővárosba. Miután már gyermekeim születése előtt elhatároztam, hogy minimum polihisztorokat nevelek belőlük, így természetes, hogy nem maradhat ki a kultúra sem a programból. Így jutottunk el a Nemzeti Galériába, ahol a termeket járva, szobrokat nézegetve ismertetem kivonatosan és meseszerűen hazánk minden, csak nem mesés történelmét. Így jutunk el Szervátiusz Tibor: A tüzes trón című szobrához. Fiamat mintha megbabonázták volna, lecövekelt az alkotás elött. Szerintem a művész a legmesszebbmenőkig elégedett lehetett az elért hatással, sőt a legvérmesebb álmaiban sem reménykedett ilyen reakcióban. A fiam megtekinti a szobrot jobbról, majd balról és felteszi az agyában zakatoló kérdést. -Mért vág ilyen csúnya képet a bácsi? Erre jöhet a mese a parasztháborúról, majd az azt követő kivégzésről és annak borzalmas módjáról. A fiam pillanatok alatt szelektálja az őt nem érdeklő információkat, majd azonnal visszatér az eredeti problámára. - Ha olyan forró volt a trón, hogy ilyen rémes képet vág, akkor mért nem szállt le róla??????!!!!!

Rántott karfiol krumplisalátával

Mivel a lányom és én inkább vegetáriánusok vagyunk, mint húsevők, így a mai ebéd a zöldségek dicsérete nevében született. Csodálatos karfiolt sikerült vennem, így a tegnapi húslevest az apróbb karfiolrózsákkal szelidítettük.

Második fogásnak pedig kirántottam azon karfiol darabokat, amelyek méretesnek bizonyultak. Köretként a a maradék hússaltát javítottam fel apróra kockázott főttkrumplival. Az ebédet a maradék születésnapi torta elpusztításával fejeztük be.

Egy szép nap.........

Régebben, mikor néhány tapintatlan egyed rákérdezett, hogy hány éves is vagyok, hetykén szoktam válaszolni, hogy 28 múltam....No, most eljött az idő, hogy most, ha nagyon őszinte akarok lenni, hozzátehetem kétszer. Azoknak, akik azt hiszik, hogy 40 év felett összedől a világ, megnyugtatásul közlöm, hozzáállás kérdése az egész. Egy pillanattal sem érzem magam többnek, mint 28, csak okosabban, megfontoltabban viszonyulok a környezetemhez, és azt hiszem, épp ebből kifolyólag sokkal kiegyensúlyozottabb az élet. Nos erre a jeles napra hazaérkeztek a fiamék is, és így sikerült egy kellemes családi napot összehoznunk, annak ellenére, hogy sajnos a lányom beteg volt, így a családi ebédet kivéve ágyban töltötte a napot.

Az időjárás is segített ünnepivé tenni a hangulatunkat, hisz reggel mikor felkeltem kb 15 cm-es friss hó borított mindent. A kerti lámpák kucsmát húztak a fejükre, a drótokon egyensúlyozott a hó. A drótkerítés rombuszaiban pedig csodálatos hócsipke alkotások keletkeztek az éjszaka folyamán. A fák kopár ágai puha hóboát tekertek maguk köré. Az egész udvar álomszerűvé vált a hóeséstől. Így hát egy gyors hólapátolás után nekiláthattam az előzőkben felsorolt ételek megalkotásának. Deszertet nem gyártottam, mível a menyem 2x 28-as tortával lepett meg, melyet bárhonnan néztem ezt az évet mutatta. Nagyon finom volt, amire bizonyíték, hogy a kutyánknak is nagyon izlett.

Ebéd után a kutyánk is felköszöntött, mivel a telefonom csengőhangjának nem tud ellenállni és rögtön énekeni kezd. Nemcsak Jack Londonnak van "Éneklő kutyája".
A kalóriák ledolgozását pedig egy jó hócsata a fiammal segítette elő a szikrázó napsütésben.

Az éjszakát pedig a lányommal és a kutyánkkal összebújva töltöttük.

Így teljes egy szép születésnap számomra.

Kolbásszal töltött csirke vele sült krumplival a lá Ica

Kis családom nagyon szereti a csirkét, én meg a fűszeres magyar konyha híve vagyok. Így született meg az alábbi alkotás.

2 db szép nagy csirkemellet ugy vágunk fel, hogy szét lehessen nyitni. Kicsit megütögetjük, hogy lazuljanak a rostjai. kb 20 dgk sütnivaló kolbászhúst kinyomunk a bőréből, és a csirkehús egyik oldalára kenjük. Ráhajtjuk a hús másik felét, majd a csirkemellet meghintjük sóval, borssal és beborítjuk sajtszelettel. A tepsi alját kikentem fűszeres olajjal - csípős paprikás, készen vett Vénusz napraforgóolaj - beborítottam karikára vágott krumplival, sóztam. A tetejére ültettem a 2 db megtöltött csirkemellet, ami szintén kapott pár csepp olajat, és fólia alatt kb 30 perc alatt elkészült az előmelegített sütőben.

Marhahús vadasmártással, zsemlegombóccal

Személy szerint nagyon szeretem, de viszonylag ritkán készítem, mert nem tartozik a pár perc alatt elkészíthető ételek közé. Igaz, hogy a receptkönyvek nem így adják elő, de nagyanyám, aki

Zalában, ahol születtem egy grófi családnál volt szakácsnő, így hagyományozta ránk. Ja, a vidéki úri családoknál a múlt század 30-as éveiben nem volt ételpazarlás, és ezt a jó szokást én is magammal hoztam a szülői házból.

A megfőtt színhúst felszeleteltem és félretettem. A főtt zöldségeket tálba szedtem, és most mutatkozott meg a teatojásos fűszerezés előnye, - nagyon gusztusosak így, nem tapad rá a fűszer. A levest leszürtem, az alját a zöldségekhez adtam, és turmixoltam.

5-6 dgk füstölt szalonnát felaprítottam és forró serpenyőbe dobtam, kevés étolajat öntöttem alá. Míg pirult lereszeltem 1 db sárgarépát, fél vöröshagymát és kb 3 dkg zellert és ezt is a szalonnára dobtam. Fűszereztem 2 db babérlevéllel. Mikor minden jól megdinsztelődött, ezt is a zöldségturmixhoz adtam, majd kevés sóval, borssal,mustárral, valamint citromlével izesítettem a mártást. Egy serpenyőben olajon lisztet hevítettem, mikor már pirulni kezdett, adtam hozzá 1 evőkanál cukrot és tovább pírítottam. Felöntöttem 1 kis pohár tejföl és ugyanannyi kefir keverékével simára kevertem, hozzáadtam a zöldségmártást, beleraktam a felszeletelt marhahúst és összforraltam.

Zsemlegombóc, ami nem is gombóc

A zsemlegombóc receptjét otthonról hoztam, édesanyám készítette így, de nekem sosem tetszett a formája, állaga a vízbe szaggatott gombócnak. Egyszer egy főzős műsorban láttam Benke Laci bácsitól egy módszert, ami nagyon megtetszett, azóta így készítem. Ő egy olajos alufóliába tekerte a cipó formájú gombócanyagot és úgy főzte ki. Figyelem! kb 40 perc a főzési idő.

A zsemlét kockára vágtam,és olajon megpirítottam. Tálba téve reszeltem bele kevés vöröshagymát. Adtam hozzá 1 tojást, kevés aprított petrezselymet 20 dkg lisztet, 1,5 dl vizet, sót. Összekevertem, majd fóliába tekerve kifőztem. Tálalás előtt a fóliát lefejtjük, és a gombócanyagot felszeleteljük. Nemcsak vadashoz finom ez a köret.

Marhahús leves

Miután a gyerekeim mindketten nagyon szeretik a marhavelőt, így a mai családi ebédet csontos marhalábszárból készült levessel szándékoztam indítani. Kb 3 liter hidegvízben feltettem 70 dkg

csontos marhalábszárhúst. Megtisztítottam 4 nagyobbacska sárgarépát, 1 fehérrépát, kb 10 dkg zellert. Hasábokra aprítva a leveshez adtam, valamint egy karfiolrózsát. Teatojásba összekészítettem a fűszereket - nem szeretem, ha uszkálnak a levesben - vöröshagyma, kis gerezd fokhagyma, 8-10 szemes bors, kömény, gyömbér, majoranna, 1 szegfüszeg, koriander, só. Lassú tűzön főztem kb 3 órát. Hosszúmetélttel tálaltam, ami a cimke szerint 8 tojásos volt, de édesanyám metéltjének a nyomába sem ért, de attól a leves még finom volt. A velőt piritott zsemlére kenve, sóval, borssal, pirospaprikával meghintve tálaltam a gyerekeimnek.

Hússaláta Icuka módra

A mai vacsoránk a gyomorkímélés jegyében készült. A lányom már közel egy hete kinlódik valami vírussal, reméljük nem influenza. Az előbbiekből következik, hogy valami könnyű, de tápláló vacsorát kellett összedobni. Ja, és természetesen gyorsan, mert én is alig vártam, hogy vízszintesbe helyezzem magam, mert a vírus nem ismer határokat.

Így aztán megalkottam az alábbi salátát.

Egy kis doboz tejfölt, ugyanannyi joghurtot, 2 evőkanál majonézt összekevertem, sóztam, borsoztam.

30 dkg Pick parizert gyufányi darabokra szeltem, 1 sárgarépát káposztareszelőn lereszeltem, 2 db savanyú uborkát felaprítottam és lereszeltem egy kisebb vöröshagymát.

A hozzávalókat összekevertem és friss zsemlével , forró boros - mézes teával tálaltam.

Variációk 2

Böllérmáj, ahogy egy kapuvári étteremben ellestem

2 db méretes vöröshagymát felkockázunk és olajon megpároljuk. Teszünk bele apróra vágott paprikát, -ha szeretjük csípősen, akkor kevés erőspaprikát is, valamint egy kisebb paradicsomot, - télen egy - két kanál natur lecsót, ha van, házit. Beledobjuk a csíkokra szeletelt sertésmájat és árforgatjuk, mig ki nem fehéredik. Fűszerezzük őrölt borssal, őrölt köményel és majorannával. Mikor már majdnem kész, beletesszük a megtisztított, összevágott sertésvelőt és sózzuk. Főtt burgonyával, káposzta salátával az igazi.

/A kép nem a miénket ábrázolja, csak eléggé hasonlít rá, innen kölcsönöztem/

Avokadó krém

Imádom az avocadót, és ha sikerül hozzájutnom, akkor gyomorrontásig tudom enni. Csak az nem jut el kicsi agyamig, hogy a nálunk kapható avocadó miért harmad akkora, mint amit a lányom barátja hozott Németországból. Ismerve szenvedélyemet hozott puhát és kevésbé érettet is, így több alkalommal is készíthettem ezt az egészséges ételt.

Egy avocadót kettévágunk, a bőrét lehúzzuk.Villával összetörjük, citromlével, 2 gerezd fokhagymával, sóval és 2 kanál olivaolajjal összekeverjük. Pirított kenyérrel fogyasztjuk.

Ha az avocadó éretlen, csomagoljuk ujságpapírba és pár nap alatt megpuhul.

Variációk

Ismételten hétvége, ami ugye azt jelenti, hogy azt főzzük, amit megkívánunk, - elvégre van időnk bőven. Ez ugyan csak a menü eltervezésekor tűnik így, mikor a tettekre kerül sor, már kissé kevésnek bizonyul.

Miután mindketten szeretjük a májat, így természetes, hogy az készült, és mivel ketten vagyunk, így természetes, hogy kétféle.

Fűszeres pulykamáj rizibizivel és kínai kel salátával

A májat fokhagymával izesített olajon átsütjük, - ha nincs ilyen, dobunk az olajba 1-2 gerezd fokhagymát - majd megszórjuk zöld és feketebors keverékével, valamint majorannával. Ha kész sózzuk.
A rizst olajon hevítettem, majd felöntöttem vízzel, és beleöntöttem a mirelit sárgarépát és borsót. Sóval, borssal fűszereztük.
A kínai kelt felkockáztuk, beleaprítottunk savanyú uborkát, 2 gerezd fokhagymát és kis fej vöröshagymát.
Öntet: Egy kis pohár kefirbe egy evőkanál majonézt kevertünk, fűszeretük sóval, borssal és egy kanál avocadókrémmel.

A diagnoszta

Mint már egy előző bejegyzésemben említettem, a lányom kutyája már új otthonában eltöltött első éjszakáján eldöntötte, hogy az igazi gazdi én leszek. Ennek a legszembetűnőbb kifejezése pedig abban nyilvánult meg, hogy az ebecske kizárólag velem óhajtja eltölteni az éjszakáját. Esténként remekül szórakozunk a megismétlődő műsoron - mármint a kutya és én - a lányom nem mindig. Lefekszem, a kutyus elhelyezkedik a lábaimnál a takarón. Ő alszik én nézem a tv-t. Megjelenik a lányom és duruzsolva összenyalábolja az álomittas kis jószágot, majd bevonul vele a saját ágyába. Hallom, amint elhelyezkednek, majd egy huppanás és apró lábacskák morzézzák a folyosón, hogy jövök már hozzád! A kutyus egy ugrással az ágyamon terem, párszor körbejár, majd kiválasztva a megfelelő alvóhelyet, álomra hajtja fejét. Pár perc után ismételten megjelenik a kutyus jogos tulajdonosa, megbántottan duruzsolja az ebecskének, hogy nála sokkal kényelmesebb az ágy, majd jön a nyalábolás és vonulás a másik szobába. Kis idő múlva ismételten hallom a körmök egyre gyorsuló kopogását, a kutyus most már a takaró alá vonul, gondolván, ha én nem látlak, te sem találsz meg. De a gazdi kitartó - egy darabig. Aztán, - az okos enged - felkiáltással megbántottan a szobájába vonul.

Mindezt azért meséltem el, mert tegnap kutyánk viselkedése 180 fokos fordulatot vett.
Már hazajövetelemkor furcsállottam, hogy a kulcs zörgésére senki sem kaparja sürgetően az ajtót, hogy mihamarabb a nyakamba ugorhasson, ennél jobban már csak az lepett meg, hogy a kutyus a lakásba beléptemkor sem ugrott le a lányom ágyáról, csak nagy kegyesen kinézett rám. Nem jött velem a konyhába vacsorát készíteni, nem pitizett jutifalatért- le sem szállt a lányom ágyáról. Még a dolgát is oly sietve végezte, amire csak a legnagyobb esőzések idején volt példa. Érezni lehetett, hogy kicsi fejében csak egyetlen dolog létezik, mármint a beteg kisgazdit őrizni.
Lefekvéskor győzött benne a rutin, vagy csak megbántani nem akart, - mert bejött a szobámba, fel is ugrott az ágyamba, - de aztán rám nézett, mintha azt mondta volna, hogy most a másik gazdira kell vigyáznom, és már szaladt is vissza a lányomhoz. Az este folyamán még néhányszor benézett hozzám, hogy minden rendben van-e, majd rögvest robogott is vissza őrhelyére és ott töltötte az egész éjszakát.
Ma, ahogy nyitottam az ajtót, mint a forgószél úgy robogott felém az ebünk. El sem mozdult mellőlem vacsorafőzés közben, és ugye mondanom sem kell, hogy hol hajtotta álomra a fejét?
Meggyógyult a lányom:)

Töltött zsemle

A mai vacsoránk a gyorsaság, a diéta és a takarékoskodás jegyében készült. Miután a lányom már második napja kinlódik valami virussal, amitől az ételre gondolni sem nagyon akar, ezért gondoltam hátha valami könnyű, gyomorkimélő vacsora jót tenne neki.
A másik indíték pedig az volt, hogy a szekrényben lapult 4 db tegnapi zsemle, amit ugye jóízűen már senki sem enne meg.
A harmadik ok pedig, hogy a munkahelyemen a szerda a hosszú nap.

Töltött zsemle:
A zsemlék tetejét levágjuk és félretesszük. A belüket kitépkedjük és tálba rakjuk. Hozzáadunk egy egész tojást, 2 kanál cukrot, vanilia aromát, egy evőkanál búzadarát, kb fél dl tejet és 25 dkg túrót-ha több van az sem baj- összekeverjük.
A kivájt zsemlék belsejét átitatjuk tejjel, kivajazott tepsibe helyezzük és megtöltjük a keverékkel.
Visszarakjuk a szintén tejjel átitatott tetejét, amire egy késhegynyi vajat teszünk és forró sütőben 15 perc alatt kész.

A másik kedvenc érkezése

A címből úgy tűnhet, hogy a második helyezettről van szó, mármint ha a kedvencek között rangsorról beszélnénk.Pedig erről szó sincs! A család első számú kedvence a szösszenet tárgya, bár 8.-ként érkezett családunkba. Mint már az előzőekből nyilvánvaló,a szavam szent- és miután kijelentettem, hogy szőrös jószág be nem teszi a lábát a házba - hát nem is tette- Hoztam!

A dolog úgy esett, hogy a lányom barátnője szert tett egy aranyos 6 hetes yorkshire terrierre, amit mint rendes barátnőhöz illik, rögtön be is mutatott a lányomnak, aki egyből megállapította, hogy ő egy ilyen kutya nélkül már nem is akar élni.

Ebből következik, hogy miután épp Pesten jártam , meg a tenyésztő is épp ezen a vidéken lakik- ugyan már, hogyan is fordulhatna elő, hogy esetlegesen a vágyai netovábbja nélkül térnék haza.
A telefonja hazafelé épp Tatabánya körül ért, így az első kijárónál visszafordultunk, s miután amúgy is szervező a szakmám, kiélhettem magam. Ennek eredményeképp alig fél óra múltán a budaörsi benzinkútnál randizhattam a tenyésztővel és átvehettem egy óriási papír dobozt, amiben alig találtam meg leendő zsarnokunkat.

Az egész jószág alig egy tenyérnyi volt, a lábain nem tudott megállni, és a fejét oly nehezen tartotta, hogy egy idült alkoholista megirigyelte volna. Abban a pillanatban, hogy a tenyerembe vettem és rám nézett résnyire nyitott szemével, tudtam el vagyok veszve. Oly tehetetlen, védtelen és gyámolítani való volt, hogy nincs az az ember, aki ellen tudott volna állni neki, én meg pláne nem. Akkor még nem sejtettem, hogy életemben megjelent a fiamon kívül a második hímnemű lény, aki bármikor le tud venni a lábamról. Mint kezdő gazdi még nem tudtam, hogy azt, hogy kié is a kutya, azt nem mi kétlábúak döntjük el. Amikor hazaértünk, annak rendje és módja szerint a lányom kiugrott a bőréből örömében, azt sem tudta hogyan szeretgesse a jószágot, - majd elment a barátjához. Én meg maradtam a szőrös, vinnyogó kis gombóccal, akit mint megfogadtuk következetesen fogunk nevelni. Holott visszaemlékezhettem volna, hogy hasonló fogadalmat már kétszer is tettem életemben, akkor is belebuktam a nagy következetességbe. Még szerencse, hogy gyermekeim nem hallották nevelési elképzeléseimet, mert ők aztán igazán tisztában lehetettek vele, hogy már a fogadalom pillanatában csődöt mondtam makarenkoi elveimmel. Igaz csak a hátam mögött kuncogtak volna kajánul, mert azért siker élményeim is vannak az élet ezen területén.

Az első órában csak az ágyam mellé költöztettem dobozostól a kis neve nincs jószágot.- Elvégre a név választás komoly dolog, nem lehet elkapkodni. Éjfélre már félig lelógtam az ágyról, hogy a kezem melegétől némiképp otthon érezze magát ebünk. Hajnali háromra elzsibbadva feladtam elveimet és takaróstól beemeltem az ágyamba kis kedvencünket. Szerintem abban a pillanatban döntötte el a kutyus, hogy minden tulajdonjogot sutba vágva én vagyok A Gazdi.

Hogyan ne fogyózzunk:Túrós pogácsa

Miután a gulyás igazából pogácsával, vagy lángossal izlik, valamint a múlt heti valóban fogyókúrás vacsora anyagokból maradt kb 30 dkg túró, a takarékoskodás, valamint az élvezetek jegyében megalkottuk a pogácsát is.

Langyos vízben felfuttattunk 2 dkg élesztőt, abba jött a 30 dkg túró, kb 35 dkg liszt, 1 teáskanálnyi só,késhegynyi őrölt kömény, valamint ugyanennyi őrölt bors, és 2/3 tojás. A maradék 1/3 épp elég volt a pogik megkenéséhez szépészetből kifolyólag, valamint kb 3 dkg füstölt sajt szintén csak az élvezetek kedvéért.

Az alapanyagok összedolgozása és megkelesztése után kb 1,5 cm vastagságura sodortam a tésztát, éles késsel, -ahogy még nagyanyámtól tanultam -szépen kockásítottam a tetejét, majd megkentem a maradék tojással. Mivel pogácsaszaggatóm csak apró méretű van, és a lányom barátja a nagyobbacska pogácsákat szereti, így segíts magadon az Isten is megsegít -felkiáltással a megfelelő méretű vékonyszélű pohárral szaggatunk pogácsát.

Mivel a tepsi mosogatása sem tartozik a kedvelt elfoglaltságok közé ,a lányom sütőpapírral kibélelt tepsibe rakosgatta a füstölt sajttal megkoronázott finomságot. Előmelegített sütőben közepes lángon 20 perc alatt elkészült.

Hogyan ne fogyózzunk: Marhagulyás csipetkével

Mint jó anyához illendő, szeretek és tudok is főzni.Mármint, ha van kinek. Amikor egyedül voltam, - gyerekeim főiskolán - a lehető legritkábban játszottam konyhatündért. az egyedül elfogyasztott étel, amúgy is ízetlen.

No ezen a hétvégén kiélhettem magam, így lányommal kart-karba öltve megalkottuk az amúgy nem épp fogyókúrás kedvenceket.

Én személy szerint nagyon kedvelem a leveseket,- a gyerekeimre ez nem jellemző- ezért az első fogás Marhagulyás volt csipetkével

Bevallom, - bár lehet nem épp előnyös fényt vet rám, mióta a lányom akkora lett, hogy kedvet kapott a főzöcskéhez, a csipetkét sosem én gyártom, mindig átpasszoltam rá ezt a babramunkát-ma is:), és ami nem fogy el, az száradás után egy jól záródó dobozban várja a következő alkalmat.


Fél fej vöröshagymát apróra vágva megfuttattunk kevés olajon, majd beleraktuk a kockára vágott marhahúst-ez most épp lábszár volt. Miután a marhahús kissé megdinsztelődött, házi
paprikakrémmel bolondítottuk meg. Ennek receptjét majd a befőzéseknél leírom.Kevés őrölt
pirospaprikát tettünk még bele,valamint sót, majd fedő alatt pároltuk.Ez alatt az idő alatt megtisztítottam 1 sárgarépát, fél szál fehérrépát, 2 db közepes krumplit és szép apróra felkockáztam.Ezzel párhuzamosan a lányom megalkotta a csipetkét. Amit lehet, hogy más vidékeken másképpen neveznek. a kolléganőm fia pl. tépettkének mondja:).
Amikor a hús már félig kész volt, beleraktuk a zöldségeket, felöntöttük vizzel, fűszereztük őrölt köménnyel és borssal .Majd amikor a zöldségek is félig megpuhultak beleraktuk a csipetkét és pár perc múlva tálaltunk.

Sokkterápia kicsi fiam módra

Tapasztalatból tudom, hogy sok emberben merül fel, vajon mit is lehet szeretni a kigyókon. Férfiasan bevallom, hosszú évekig én is feltettem volna ugyanezt a kérdést hüllőmániás ismerősömnek- már ha lett volna ilyen a környezetemben. Az én idegenkedésemnek, még alapja is volt - no nemcsak a bibliai kigyó által megalapozott, - hanem anno megboldogult gyerekkoromban megmart egy vipera .

Szegfügomba keresgélés közben beszakadtam egy ürgelyukba, és a lábamba mart a szegény álmából felzavart jószág. Belegondolva valószinüleg én is harapós kedvemben lettem volna, ha délutáni sziesztám közben valaki a nyakamba esik, főleg, ha az ébresztő feketémet sem hozza magával. Mivel mindez a falutól, ahol éltem kb 3 km-re történt, amennyire bátorságomtól és fájdalomtüréstől mertem - kivágtam, kinyomkodtam a sebet, hazasántikáltam az öcsémmel együtt.Utólag visszagondolva az otthoni szidástól valószinüleg jobban tartottunk, mint a kigyómarás okozta lehetőségektől.A dolgot egyébként egy hét fekvéssel megusztam:).Szidás helyett meg dicséretet kaptam a gyógykezelésért - azért azonban nem, hogy nem figyeltünk kellőképp. Ezek után azt hiszem érthető, hogy messzire kerültem a hüllőket.

No, ezen hosszú bevezető után elmesélem hogyan is szerettem meg a hüllőket. A kamaszodó fiam ludas a dologban, hogy viszonylag rövid idő alatt" hüllárium" lett a házból.

Minden előző anyai szigorom ellenére egy nap arra mentem haza, hogy a fiam titokzatosan fogad szobája ajtajában, mondván.

- Anya csukd be a szemed!

Mi mást is tehet egy gyerekéért rajongó szülő? Becsuktam. Természetesen a következő felhivást is vakon teljesítettem.

-Anya nyújtsd ki a kezed!

Nyújtottam. A fiam gondosan belehelyezte a család első kigyóját.

Emlékszem egy pillanat alatt frászt kaptam, mert éles eszemmel rögtön rájöttem, hogy gyermekem minden anyai szigorom ellenére megvette álmai jószágát, és most egy kigyót melengetek az ijedtségtől egyre fagyosabb, kínveritékes tenyeremben.

Csak azért nem vágtam földhöz szegény jószágot, mert átfutott rajtam, hogy mennyibe is került.

Igy aztán remegő térdekkel visszaszolgáltattam a gazdájának, és biztos távolságból az ő kezéből, megtekintettem izléses foltjait, szimatoló nyelvét, valamint csodálatosan fénylő rugalmas bőrét

Pár nap alatt beleszerettem.

Ezen átalakulás ékes bizonyítéka annak, hogy a szeretetnek mily nagy hatalma vagyon -megtanulni szeretni azt, aki, vagy ami fontos annak , akit szeretünk harmonikussá teszi az életet.

Attól a pillanattól fogva Ede- így hivják a királypytont oszlopos tagja lett kis családunknak.

Az első mondatok

Akkor most én jövök!

E kedves felszólítás a menyemtől származik, aki már régóta mondogatja, hogy ne csak olvassak, hanem írjak is.A blogok olvasgatására is az ő hathatós közremüködésével kaptam rá -ugyanis, ha meg akarom tudni, hogyan telnek napjaik, a legegyszerübb mód, hogy elolvasom az az napra rendeltetett bejegyzést.

Most következhet majd annak a bizonyos hóhérnak az akasztása.

Üdv

Mostan aztán tényleg te jössz, nem ám csak olvasni, írni is:P