Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez..... tartja a mondás. Így volt ez nálunk is, és ami ebből adódik? Meglátogattam a fiamékat!
Fogtam magam és elbuszoztam Pestre. Meg kell, hogy állapítsam, a Kisalföld Volán megint nem remekelt, kényelmetlenül utaztam, pedig a magasságom épp, hogy meghaladja a másfél métert. No, végre megérkeztem és mivel a fiamnak még volt valami tárgyalása, így a menyem munkahelyén kötöttem ki, és 12 emelet magasságából gyönyörködhettem volna a fővárosban, ha nem lett volna épp köd. Azt azért megállapítottam hogy nem biztos, hogy szívesen állnék ki az ablakba ablakpucolás céljából, pedig nem vagyok tériszonyos.
Vacsorázni Wang mesterhez vittek a fiamék, hogy egyek eredeti kínai kaját. Érdeklődéssel vártam az eseményt, mert más sokszor kóstoltam kínainak becézett étket, eddig nem igazán nyerte meg a tetszésemet. No itt nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam. Bár az étterem puritánsága meglepett, mert nyoma sem volt a sárkányos, lampionos kínai designek. Kicsi, kellemes étterem, európai ízlésnek megfelelő asztalokkal, keletiségét csak az előtérben elhelyezett házi oltár jelezte. Bevallom -tetszett.
A rendelést a fiamra bíztam, egyrészt mivel ő rendszeresen eszik itt - tehát tudja mi a finom, másrészt ismeri az ízlésem, tehát annak megfelelően fog választani. Nagyon finom zöld teát kaptunk bevezetőként, annak ellenére, hogy szeretem a teát meglepődtem, hogy mennyire kiegészítette és harmonizálta az ízeket a vacsora során. Az étlapot persze én is megkaptam, és amíg a fiamék összeválogatták a menüt, én a szememet legeltettem - volt min. Nagyon jól sikerült, ízléses nyomtatvány. Gondoltam kellene egyet hazamenteni szuvenirként, de úgy látszik ez már másnál is felmerült, mert a pincér gondosan begyűjtötte a rendelés végén. Megértem.
No az alábbiakat rendeltük: a fent említett zöld tea, Yu-Xiang padlizsán, Tojásos-zöldséges rizs, Si-chuan tészta, kínai főtt rizs - ezt nem rendeltük, hozták és már nem küldtük vissza. Kaptam még Pekingi omlós kacsacombot, Kockázott csirkét kesudióval és Szecsuáni módra készült sertésoldalast. Isteni finom, kellemesen fűszeres volt minden. Rengeteg ismeretlen ízzel, hozzávalóval ismerkedtem. Valódi ízek kavalkádja volt az asztalon. A gyomrom már tiltakozott a csipegetés ellen, de a szemem és az ízlelőbimbóim még torkoskodtak volna. De hősiesen ellenálltam a csábításnak, főleg miután a fiamék megnyugtattak, hogy nem csak ügyesen főznek itt, hanem ügyesek a csomagolásban is, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a lányomnak is hoztam haza egy kis kóstolnivalót. Meg is állapodtunk vele, hogy legközelebbi pesti utunkon meglátogatjuk Wang mester műintézményét.
Életemben először ettem pálcikával, így mielőtt kihozták a kaját a fiam bemutatót tartott. Jót mulattunk, mire sikerült a tányérról felszednem a szalvétát pálcikával, de nagyon büszke voltam magamra, mert szinte az egész vacsorát pálcikával ettem végig és púpra laktam.
Először a Si-chuan tésztát próbáltam ki. Bevallom én levesnek gondoltam, de felvilágosítottak, hogy ez egy kedvelt főétel. A benne lévő tészta nem géppel, hanem kézzel készül. TV-ben már láttam, akkor is elképedtem. Pálcikával enni - mit ne mondjak, elsőnek érdekesnek és európai etiketthez mérve kissé gusztustalannak tűnt, de aztán már nem arra, hanem az ízekre figyeltem. A hozzávalók közül az újhagymát, és a tetején úszó szezámmagot ismertem fel, de elmondhatatlanul ízletes fogás volt, olyannyira, hogy a vacsora végén még kanalaztam egy kis levet, hogy a porcelán kanalat is kipróbáljam.
Következett a Pekingi omlós kacsacomb - fenséges volt. A csontról tökéletesen leszedett hús fűszeresen, csípősen, a kínai főtt rizzsel maga volt a tökély. Egy pillanatra felmerült bennem a fürdőszobai mérleg szemráhányó tekintete, de máris nyúltam a Yu-Xiang padlizsán felé.
Szerettem eddig is a tojásgyümölcsöt, de így elkészítve egyenesen fenomenális. A sok fűszeres , csípős íz után - a változatosság gyönyörködtet - jegyében egy enyhébb étel felé fordult érdeklődésem.
Így esett választásom a Kockázott csirke kesudióval elnevezésű étek felé, a csirkemell olyannyira omlósra sikeredett, hogy először arra gondoltam, hogy valami noklihoz hasonló tészta is található a tálon, ehhez kipróbáltam a Tojásos-zöldséges rizst is. No ennél a rizsnél kicsit igénybe vettem a megszokott villát is, mert a főtt rizzsel ellentétben ez pergőbb változat és belefáradtam pálcikával kergetni a rizsszemeket a tányéromon.
A vacsora végére maradt a Szecsuáni sertésoldalas, ami akkora adag volt, hogy a látványa is elképesztett. Először elgondolkodtam , hogy hogy fogok boldogulni pálcikáimmal az oldalas csontjaival, de miután láttam, hogy a csontról lefejtették a húst, és feldarabolva visszaépítették nyugodtan falatozhattam.
Nagyon kellemes este volt, aki fogékony a finom keleti ízekre, annak bátran merem ajánlani - nem fog csalódni
Wang mester konyhájában.
Egy házaspárnak sokáig nem születik gyereke, és elmennek a paphoz tanácsért. A pap mondja nekik, hogy pont jókor jöttek, mert épp most helyezték ki Rómába 10 évre, és holnap indul. Amint odaér, az első dolga lesz, hogy egy gyertyát gyújt az érdekükben. Telik-múlik az idő, a pap visszajön 10 év múlva, és első útja a házaspár házához vezet. Ahogy bekopog az ajtón, szörnyű gyerekzsivaj fogadja. A nő ajtót nyit, három kisgyerek lóg a karján, egy pár a szoknyájába kapaszkodik, a pap összesen tízet számol meg.
