Kolléganőm lelkes nézője a celebek főzési műsorának. Általában párhuzamosan nézi a két adót, a színvonalra jellemző, hogy a lényegről - mármint a celebjeink IQ szintjét bemutató helyzetekről sosem marad le. Ez két dolgot jelenthet, vagy azt, hogy állandóan alul múlják magukat a fent említettek, vagy, hogy kolléganőm remek ritmusérzékkel rendelkezik.
Ma családja kedvencének bevásárlását adta elő, mely alapján megtudhattam, hogy az előétel öt hozzávalójából kettőt a celebke elfelejtett megvenni. Amin én különösképp meg sem döbbentem, elvégre nem az eszéért nézi az, aki nézi.
A hülyeség kapcsán viszont rögtön kolléganőm eszébe idéztem a nemrég történteket, amikor saját magunk sem eisteini IQ-nkról tettünk tanú bizonyságot.
Január, az bizony a leltározás időszaka. Megkaptuk mi is a feladatot, és kicsiny bankfiókunkat körbejártam a leltárívvel. Minden simán ment, egészen addig, míg a Rack- szekrényben (számítástechnikai kütyüket tartalmazó) lévő szerkentyűkre nem került sor. A problémát nem a szekrény megtalálása jelentette, - csak be kellett feküdnöm az asztal alá- az ég áldja meg az informatikust aki ezt kitalálta - és máris leltározhattam. A gond akkor kezdődött, mikor ki akartam nyitni a szekrényt. Emlékeim szerint két aprócska kulcs fityegett legutóbb a kulcslyukban. Most viszont csak a lyuk nézett rám vissza csúfondárosan. Megemlegettem a fentebb említett informatikus kedves mamáját és fitten pár perc alatt kikecmeregtem az asztal alól, és ugyanazzal a lendülettel belefogtam a kulcskeresésbe. Bank lévén minden elrakott kulcs elzárva, leragasztott borítékban kerül tárolásra. Közel fél órányi sikertelen borítéktépés, keresgélés, kulcspróbálgatás után végső ötletként, tettem egy próbát. Elegáns mozdulattal, két újjal megfogtam a szekrényke ajtaját, - és mit ad isten - erőfeszítés nélkül könnyedén kinyitottam.
Ezek után összeborultunk kolléganőmmel, és könnyesre röhögtük magunkat saját hülyeségünkön.
Ma mikor leszóltuk a celebeket, nem hagyhattam megjegyzés nélkül.
- Tudod Éva, mi nyáron voltunk utoljára szőkék, és még mindig hat!
Ma családja kedvencének bevásárlását adta elő, mely alapján megtudhattam, hogy az előétel öt hozzávalójából kettőt a celebke elfelejtett megvenni. Amin én különösképp meg sem döbbentem, elvégre nem az eszéért nézi az, aki nézi.
A hülyeség kapcsán viszont rögtön kolléganőm eszébe idéztem a nemrég történteket, amikor saját magunk sem eisteini IQ-nkról tettünk tanú bizonyságot.
Január, az bizony a leltározás időszaka. Megkaptuk mi is a feladatot, és kicsiny bankfiókunkat körbejártam a leltárívvel. Minden simán ment, egészen addig, míg a Rack- szekrényben (számítástechnikai kütyüket tartalmazó) lévő szerkentyűkre nem került sor. A problémát nem a szekrény megtalálása jelentette, - csak be kellett feküdnöm az asztal alá- az ég áldja meg az informatikust aki ezt kitalálta - és máris leltározhattam. A gond akkor kezdődött, mikor ki akartam nyitni a szekrényt. Emlékeim szerint két aprócska kulcs fityegett legutóbb a kulcslyukban. Most viszont csak a lyuk nézett rám vissza csúfondárosan. Megemlegettem a fentebb említett informatikus kedves mamáját és fitten pár perc alatt kikecmeregtem az asztal alól, és ugyanazzal a lendülettel belefogtam a kulcskeresésbe. Bank lévén minden elrakott kulcs elzárva, leragasztott borítékban kerül tárolásra. Közel fél órányi sikertelen borítéktépés, keresgélés, kulcspróbálgatás után végső ötletként, tettem egy próbát. Elegáns mozdulattal, két újjal megfogtam a szekrényke ajtaját, - és mit ad isten - erőfeszítés nélkül könnyedén kinyitottam.
Ezek után összeborultunk kolléganőmmel, és könnyesre röhögtük magunkat saját hülyeségünkön.
Ma mikor leszóltuk a celebeket, nem hagyhattam megjegyzés nélkül.
- Tudod Éva, mi nyáron voltunk utoljára szőkék, és még mindig hat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése