Haj haj - hajdanán 15

Mint már említettem egyszem öcsém imádta a női nemet. Voltak férfi haverjai - barátja csak egy, de az hat éves korától a haláláig - de igazán elemében a nők között érezte magát. Olyannyira nő párti volt, hogy terhességem idején jó néhányszor vitatkoztunk születendő gyermekem nemét illetően.
Én ugye fiút szerettem volna, a testvérem lányra szavazott. A pocaklakó meg eközben jókat szórakozhatott, miután ő már biztosan tudta azt, amin mi huzakodtunk.
Már közel állhattam a szüléshez, amikor ismét felmerült a téma. A család többi tagja előrelátóan süketnek és vaknak tettette magát, miközben remekül szórakoztak.
Miután tesóm megunta a meddő vitát, nagyvonalúan intézte el a problémát.
- Tudod Zili, ha véletlenül mégis fiút szülsz, akkor majd jól visszadugjuk!

Haj-haj-hajdanán....14

Öcsém imádta a női nemet, remekül kijött velük, és a lányok valósággal imádták. Temészetesen Jóanyám és én is. Sokáig bántott, hogy amikor megszületett, én visszacsúsztam a második helyre.
Talán ezért is akartam mindig, mindenben megfelelni és bizonyítani, hogy jobb, értékesebb vagyok. Ma már bánom, szívesen visszacsinálnám, mert sok szép percet keserítettem meg féltékenykedésemmel. De a sors igazságos, visszakaptam mindazt a lányomtól, amit szegény Anyám kiállt tőlem.
Azt ugye mondtam már, hogy drága tesóm nem a szorgalom mintaképe volt, már ami a tanulást illeti, és miután remekül bánt az emberekkel, mindig megtalálta azt, aki kihúzza a csávából, ahova nemtörödömsége, lustasága miatt került.
Egyszer Jóanyám összetalálkozott egy ismerősével a városban. A néni egyszer csak indiszkrét kérdéssel fordult Anyuhoz.
- Mondjad Erzsike, nem a Te fiad volt az, akinek a lányok a buszon írták reggel a házi feladatát?
Mire Jóanyám rezzenéstelen arccal válaszolt:
- A buszon?
- Lányok?
- Az biztosan az én fiam volt!

Haj-haj-hajdanán...13

Mostanában gyakran jutnak eszembe Öcsémmel kapcsolatos történetek, és mert szívet simogató emlékezni, örömmel teszem.
Nem mondhatnám, hogy a testvérem volt a szorgalom mintaképe, viszont remekül tudott bánni az emberekkel - velem is. Mindig megtalálta azt a pontot, amire rezonált az illető. Én az eminens, mindig megfelelni akaró gyerekek közé tartoztam, aki ügyel a családi harmóniára. Drága öcsém ezzel tökéletesen tisztában volt zsenge kora - kb. tíz - tizenkét éves lehetett - ellenére.
Ő a szemközti általános iskolába járt, én a város központjában lévő középiskolába. Mivel az időzítéshez remekül értett, fél nyolc előtt pár perccel, - mikor már kifelé indultam az ajtón - megszólalt :
- Zili, nincs kész az orosz házim!
Mérges tekintetemre, elutasító válaszomra, pimaszul folytatta.
- Ha nem akarod, hogy egyest kapjak, és a Zanyu szomorú legyen, akkor megcsinálod.
Mondanom sem kell, hogy megint az ő akarata érvényesült, én meg futva tettem meg az utat a gimiig.

Csak azért, mert szép

A fiam rákapatott arra, hogy fényképezőgéppel járjak, ha tehetem. Néhány nekem tetsző kép:

Áradás után.Hibiszkusz

Imádkozósáska

Tepsis húsok Mama módra

Tegnap Édesanyámnál jártunk, de mivel mindnyájan jól laktunk húslevesével és egyedülálló parasztrétesével, a második fogást konyhakészen hazahoztuk ebédre.

A konyhakész kifejezés nem pontosan fedi le a tényt, mert Édesanyám még a tepsit is lefóliázta, hogy csak sütőbe kelljen dugni nekünk az ételt.
Mivel az ebéd finom lett, közkinccsé teszem a receptet.
A tepsit kivajazzuk. A vékonyra kivert hússzeleteket sózzuk, borsozzuk. Lisztbe, tojásba, majd reszelt sajtba forgatjuk. Lerakjuk egymás mellé, majd leöntjük tejszínnel, amibe belekeverjük a megmaradt tojást. Forró sütőben 20 perc alatt elkészül, mielőtt kivesszük megszórhatjuk mér reszelt sajttal. Ma vegyes sültet ettünk, sertés és csirkehús is rejtőzött a sajtkéreg alatt.
Tepsis krumplit készítettem hozzá, és a Mama vegyes savanyúságával tálaltam.
Tepsis krumpli: a krumplit félig megfőztem, nagyobb darabokra vágtam és kizsírozott tepsibe raktam. Sóztam, kakukkfűvel, borssal fűszereztem, majd meglocsoltam saját készítésű fűszerolajjal. Megszórtam durvára vágott újhagymával, átforgattam és készre sütöttem.

Deszertnek lányom és barátja által készített gesztenyepüré volt.

Haj-haj- hajdanán 12

Rózsabimbó az októberi esőben

A héten volt öcsém halálának évfordulója, a család kilátogatott a temetőbe. Hazafele a kocsiban a bulizásról beszélgettünk, és Édesanyámnak a következő történet jutott eszébe az amúgy józan életű testvéremről.
Egy nyári vasárnap délelőtt megkérte testvéremet, hogy biciklivel ugorjon ki a város szélén lévő kertünkbe, és hozzon be az ebédhez uborkát. Telt múlt az idő, öcsém csak nem érkezett meg.
Késő délután nyúzottan, fáradtan és nem teljes pompájában hazaért a tesó, majd az a következő mentséggel állt Édesanyám elé:
- Ne haragudj Anyu, de ezek a piszkos szomszédok megitattak, és hátrafele könnyebb volt menni, mint előre.

A hét vicce

Egy bácsi elmegy az orvoshoz, és panaszkodik, hogy kilencvenkettő éves és öregszik.
- És milyen jelei vannak? - kérdezi az orvos.
- Hát, mondom az asszonynak tegnap, hogy gyere drágám, szeretkezzünk egyet.
Erre jól leteremtett, hogy micsoda telhetetlen disznó vagyok, hiszen félórája sincs, hogy dugtunk!
- De bácsika, miért panaszkodik, ez remek dolog a maga korában!
- Igen, igen...... de a feledékenység...!

Idézgetős

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Kutyabetegségek - vírusfertőzés

Jarjarka napok óta szomorú, és étvágytalan volt. Igaz, hogy a sétát pontosan ugyanolyan , vagy még hangosabb ugatással követelte mint korábban, de éreztük, hogy valami nincs vele rendben. Kedden reggel nem ugrált, hogy adjunk neki tejet, és amikor hazaértünk, láttuk, hogy egy falatot sem evett. Mikor ölbe vettem, éreztem, hogy forrók a tappancsai. No, irányt vettünk kedvenc dokinkhoz, ahol már a sokadikak voltunk, amin meg sem lepődtünk, hisz csak fél hat volt, és éjjel egykor sem mi szoktunk az egyetlenek lenni nála. Érdekes, hogy egyre több beteg westie-vel találkozunk a dokinál, valami fajta degeneráció okozhatja? Nem tudom, de nagyon elesettek tudnak lenni, és általában a csontjaikat fájdítják. Volt ott egy cica is, akinek a gazdáját sok mindennek nevezném, csak állatbarátnak nem. Szegény kandurt reggel - este hozta katéterezni már két hete, mert a a cicus hólyagja feltelik homokkal, és nem tud üríteni. Rémes volt hallani, ahogy szinte sikított szegény jószág, ahogy felhelyezték a katétert. Miután nem tudják a betegség okát, nincs is esély a cica gyógyulására. A gazdi meg volt győződve róla, hogy imádja kedvencét, én viszont megállapítottam, hogy a gazda egy önző fehérnép, aki a szeretet álarcába bújva saját magát akarja megkímélni egy fájdalmas döntéstől a cica érdekének figyelmen kívül hagyásával. Vesztettem el én is állatot, de van egy határ, ahol be kell látni, hogy saját érzéseinken erőszakot kell tenni, az állat érdekében.
Már csak páran voltak előttünk, mikor jött egy család egy 6 hónapos labradorral. A kutya menni sem tudott. Az ínye szinte fehér volt, hörgött, sípolt a tüdeje. Látszott rajta, hogy rettenetesen szenved, fájdalmasan küzdött minden egyes korty levegőért. A szívem szakadt meg, ahogy néztem, lányom meg elsírta magát. Ezt nem nézhettem, így gyorsan megbeszéltem a gazdikkal, hogy beengedjük soron kívül. Senkinek sem volt ellenvetése, így a kutyus pillanatokon belül a vizsgálóasztalra került.
Sajnos, mint utóbb megtudtuk, nem tudtak segíteni rajta. Vele született rendellenesség miatt nem kapott levegőt, így a rendelés végén visszahozta a család, és elaltatták a kutyust.
A mai nap egyébként már induláskor szomorú volt, mert a szomszéd néni kutyáját majd széttépte egy harci kutya, ez mind minket, mind pedig Jarjarkát felzaklatta.
No végre bejutottunk a dokihoz, az addig peckesen masírozó kutyusunk rögvest a hasa alá csapta farkincáját félelmében - elvégre jól ismerte a helyet - és majd bebújt a pulóverem alá. A doki bácsi először reménykedett, hogy csak a szokásos ellenőrzésre jöttünk, de hamarost lelomboztuk reményeit. Megmérte a kutyus lázát, meghallgatta szívét, beleit és megállapította, hogy vírusfertőzést szedett össze kutyusunk séta közben. Jarjarka kapott két injekciót, otthonra tablettát - amit kész cirkusz bevetetni vele -, valamint egy különleges, szondás táplálásra is alkalmas tápszert, amire hála az égnek nem volt szükség, mert a főtt csirkehúst megette vacsorára.
Még szedetjük vele a gyógyszert, de már a gyógyulás útjára lépett kedvencünk.

Túrós tészta

Már mondanom sem kell, hogy ismételten gyorsan kellett vacsorát és holnapra ebédet gyártani.
Ma a lányom volt tovább a munkahelyén, így én voltam a konyhás. Hazaérkeztem, és Jarjarka egyből sétálni akart, ma sem sikerült lebeszélnem róla - valljuk be, rám is rám fér egy kis lazítás és persze a mozgás is. Így gyorsan elindítottam a mosógépet, hogy kihasználjam az utolsó esélyt, hogy a szabadban száradjanak a ruhák, majd pórázra kaptam, és nyakunkba vettük a falut.
Mire mindent megnéztünk, amire a kiskutya kíváncsi volt, a "Maris"- a mosógép - is végzett. Míg teregettünk, felforrt a víz, és a kevés olajon megpirult a bacon is.

Amikor a paradicsom fára mászik.

Csirkemell zöldbabraguval

Ma ismételten úrinő voltam, mert mire hazaértem a lányom az alábbi vacsorával várt. Így az én feladatom csak a fotózás, írás és a vacsora elfogyasztása volt.

Csirkemellet csíkokra vágjuk és az alábbi pácban hagyjuk állni kb. egy órát.
Szójaszósz, fűszerolaj,worchester szósz, bors, só, oregano, majoránna, chili.
Olíva olajon vöröshagymát fonnyasztunk, beledobjuk a csirkemellet a páccal együtt. Addig sütjük, míg a hús kifehéredik. Hozzáadjuk a félbe vágott zöldbabot, csíkokra vágott paprikát. Ha a bab puha, hozzáadjuk a kockára vágott paradicsomot és 3 gerezd fokhagymát. Rizzsel tálaljuk.

A hét vicce

Hazaérkezik a férj és egy idegen férfit talál a feleségével az ágyban.
Megragadja a pasast és kidobja a harmadik emelet ablakából.
- Megőrültél? - sikoltja a feleség.
A férj rezignáltan:
- Aki turbékolni tud, az repülni is tud.

Idézgetős

Mondd! Te mitől lennél a legboldogabb a világon? Csak kívánnod kellene, és teljesülne egy álom. Ha a Mennyországban ébrednél, ha állna az idő a szobádban, hinnél-e vajon a csodákban?
	Unique

Májragu leves

Gyerekkoromban ki nem állhattam a májat. Mármint a sertésmájat, mert a kacsa, - libamájba bele tudtam volna fulladni. Most, hogy elszállnak fölöttem az évek, az ízlésem is változik, egyre gyakrabban készül májas étel a konyhámban. Zalában ez a fajta leves főleg a disznóölések beköszöntő levese volt, Édesanyám csodásan készítette, és most sikere van a családomnál is.
Hozzávalók: 20 dkg sertésmáj felkockázva, vöröshagyma, sárga és fehér répa, krumpli, rizs, olaj, só, bors, majoranna, zellerzöldje, lestyán, liszt
A vöröshagymát olajon megfuttatom. Hozzáadom a felkockázott zöldségféléket és fedő alatt megpárolom.Majd beledobom a májat, fehéredésig kevergetem,miközben hozzáadom a fűszereket. Megszórom liszttel, őrölt paprikával és felengedem. Ízlés szerint sózom, és levesbetétnek hozzáadom a rizst.A Mama és Jarjarka fagylaltoznak.

Gasztro Csata Győrben - avagy miért szeretem ezt a várost

Csodálatos őszi vasárnapot ki kellett használni, így sétálni vittük a Mamát és Jarjarkát a Dunakapu térre, ahol ismételten nívós rendezvényt szerveztek a győri polgároknak. Mi ebéd után vágtunk neki a sétának, így tudtuk, hogy enni a legritkább esetben fogunk, de persze nem zártuk ki ennek lehetőségét. Ám amikor megláttuk, hogy milyen hosszú sor áll a kajajegyért, rögtön megállapítottuk, hogy mi annyira nem lehetünk éhesek, hogy beálljunk a sor végére. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem nyeltük a nyálunkat némely kondér előtt. Ezeket a paprikás lisztbe forgatott halacskákat szívesen elcsipegettük volna.Egyébkét kondérból láttunk kicsit, és nagyot. Ez volt a legnagyobb, méretét lehet viszonyítani, nagyon kellemes illatú szarvaspörkölt főtt benne.Az ország minden tájegysége bemutatkozott, pörköltből legalább tíz félét láttunk, és tobzódhattunk az illatokban. Készült itt salátaleves, csirke paprikás, kakastöke és taréja pörkölt.
Nem győztük kapkodni a fejünket.Volt itt zalai dödölle, kürtős kalács, rétesek. Minden, ami a szem - száj ingere. A kulturált fogyasztás érdekében hangulatos sátrakat építettek megfelelő számú asztallal és ülőhellyel. Ma végre Európában érezhettem magam, mert nem láttam egyetlen eldobott papírt, sem pedig műanyag tányért. Nem találkoztam hőbörgő, dülöngélő emberrel. Büszke is voltam kis városom lakosságára és persze a szervezőkre.

Nagyon tetszettek az ötletes díszítések, a grillázstól a fekete retekig tartott az alapanyagok skálája. A forgatagot színesítették a fellépő asszonykórusok és néptánc produkciók.
A gyerekek részére a rakparton kisebb vidámparkot építettek. Viszonylag konszolidált áron az egész család kellemes órákat tölthetett el a vásári forgatagban.

Cukkini budában serésmájjal, krumplival

Vasárnap van. Ilyenkor szeretek egy kicsit lustálkodni reggelente, ma meg még Forma-1-et is kellett nézni, tehát elhúzódott az ejtőzés. Miután lányom barátja 11 órára kérte az ebédet, bele kellett húznom. De két serpenyővel időre kész lett az ebéd. A Májat centi vastagra szeleteltem és gyorsan átforgattam köménnyel, borssal és török fűszerkeverékkel dúsított lisztben. A maradék lisztbe ütöttem egy tojást, sóztam és tejjel palacsinta sűrűségű masszát kevertem.
A krumplit centis hasábokra szeltem. Az egyik serpenyőben kisütöttem a krumplit, a másikban a máj mellé becsempésztem a tésztába mártott cukkinikarikákat. Így időre elkészült minden. Mama féle csalamádéval tálaltam.

Csapatépítés Pannonhalmán

Már közel egy éve dolgozom az új kollégákkal, és bevallom, az egy év alatt csak töredékét sikerült megismernem a csapatnak. Miután összeolvadás révén alakult ki a gárda, gondolom a főnökség is úgy gondolkodott, hogy nem ártana a személyes kontaktus kialakítása. Nos, a mai októberi nyárra szerveztek számunkra egy ismerkedési kirándulást.
Miután nincs jogsim, már az is külön logisztikát igényelt, hogy reggel 8-ra kijussunk Pannonhalmára, a központba. Viszont a szervezkedés lehetővé tette, hogy máris két addig személyesen nem ismert kolleginával hajnalok hajnalán jókat vigyorogjunk az úton. Főnökeink felkészülten vártak bennünket, beizzították a kávéfőzőt, és legalább öt féle rövid itallal készültek, hogy kellő mértékben felvértezve induljunk neki a napnak. Gondolták, az alkohol oldja a feszültséget - könnyebben megy majd az ismerkedés.Számításuk bevált, mert miközben az apátság felé vezető szerpentinen sétáltunk, hogy kora reggel ismeretekkel és kultúrával töltsük fel magunkat, egyre - másra hangzott fel komoly bankosokhoz egyáltalán nem illő vihogás. Tehát a legjobb úton haladtunk - csak kissé kacskaringóson - a csapatépítés útján. Bár Pannonhalma nagyon közel fekszik lakhelyemhez, bevallom töredelmesen, hogy legalább harminc éve voltam ott utoljára, tehát éppen ideje volt felfrissíteni emlékeimet és tudásomat.Élveztem az apátsági sétát, gyönyörködtem az épület szimmetriájában, és az altemplom fenséges oszlopaiban, történelmi levegőjében. Azt ugye mondanom sem kell, hogy elsők között próbáltam ki azt a márványfülkét, amely a legendák szerint szerencsét, gazdagságot, boldogságot hoz, ha valaki pontosan beleillik. Nem egészen passzentosan, de a hátizsák segítségével megoldottam a méretkérdést. Az apátsági "butikban" vettem két zacskó levendula virágot, nehogy a molyok beköltözzenek kedvenc ezüstróka kucsmámba, mert akkor miben aludna Dante - a fiamék görénye, ha legközelebb látogatóba jön. A zacskókat gondosan megszaglásztam, hogy a legfinomabb aromájút válasszam ki, minek eredményeképp majd 5 perces tüsszentő bemutatót tartottam a kollégáknak. Az arborétumban is tettünk egy rövid sétát, íme néhány szépség a látottakból.A következő napirendi pont tájékozódási séta volt. Azért séta és nem futás, mert az átlagéletkor negyven felettire tehető, és hát ülőmunkához szokott emberekről volt szó. Majd kilenc kilométert gyalogoltunk, dombnak fel, völgynek le. Bevallom töredelmesen, hogy az utolsók között értem a célba, igaz eleget tettem főnökeim óhajának, mert a rugalmas leszakadás közben folyamatosan ápoltam a kapcsolatot a mellém érkező kolleginákkal. A csapatról a személyiségi jogok védelmében nem rakok fel képet, elvégre nem ildomos lopva elcsípett, és nem a legelőnyösebb pillanatokat nyilvánosságra hozni.
A végcélnál főnökeink vártak bennünket étellel - itallal. Pincepörköltet főztek számunkra bográcsban, finom pannonhalmi vörös és fehér nedűt fogyasztottunk mellé. Majd kiosztották az egyik értékesítési verseny díjait. /második lettem/. Ebéd után pedig vidáman cirkuláltunk az asztalok között, hogy teljes legyen a csapatépítés. Kellemes nap volt, nemcsak az idő, a főnökeink, és a kollégák is a legjobb formájukat hozták.

Zöldbab főzelék szójafasírttal

Miután a lányom nem igazán leveses - velem ellentétben, így arany középútként a főzelékben egyeztünk meg vacsorára. Blanka szomszédasszony hála az égnek folyamatosan elszámolja magát veteményezés tekintetében, így ismételten jutott nekünk is három adag zöldbab.
Hozzávalók: 40 dkg tisztított, fél centire vágott zöldbab, 1 db apróra vágott krumpli - mert Édesanyám azt mondta, így finomabb a babfőzelék, és amit a Mama mond, az meg vagyon mondva, eszembe sem jutna vitatkozni. Egyébként valóban finomabb, talán a krumpliból kifövő keményítő miatt. 1 fej vöröshagyma, paprika, paradicsom, só, tejföl, liszt, olaj, piros paprika
Az olajból, hagymából, paprikából, paradicsomból lecsós alapot készítettem.Megszórtam őrölt paprikával, felengedtem vízzel és beleraktam a zöldbabot és krumplit. Sóztam és fedő alatt puhára főztem, majd behabartam.
Szójafasírt: a dobozon leírtaknak megfelelően elkészítettem. 16 db gombóc lett. Meglepődtem, mert várakozásommal ellentétben, nem vettem volna észre, hogy szójából van. Nagyon ízlett mindkettőnknek, de elárulom, Jarjarkát nem lehetett átvágni, megszagolta, majd elfordult, mondván a formája jó, de ez nem húsból van.