Őszi égbolt.
Jarjarka kiváncsiskodik.
Bentről sokkal szebb a hóesés.
Játékosság, avagy tető a la Vasarely.
Tél fényei.
Mióta egyedül élek,azóta a gyorsaság mellett, a maradékok felhasználási lehetősége is szempont a főzőcskénél. Vasárnap megkívántam a rántott halat. Mivel a hűtőben találtam karfiolt, padlizsánt és paszternákot, így ezekből is rántottam ki. Ahogy mondják: A szemem nagyobb volt, mint a szám - egy-egy darabot letuszkoltam mindenből. Bevallom a halnál Jarjarka is segített.

Imádom a kenyeret, ami - ne szépítsük a dolgot - meg is látszik rajtam. Miután a lányom is kirepült a házból, életmódot váltottam. Egy darabig vettem az un. magos kenyeret, de nem igazán voltam vele elégedett, hisz 480 Ft/kg áron nem igazán tudtam, hogy mit is eszem, és hogy vajon mennyi lehet benne az ízjavító és az egyéb adalék anyag. Ezért elhatároztam, hogy majd én megsütöm a saját kenyerem. Bevallom az első nekifutás nem lett tökéletes, ugyanis nem volt elég meleg, hogy jól keljen a kenyértésztám.
Gyorsan meleg és jó vacsorát készíteni - ez minden háziasszony vágya. Én, aki egyedül élek, még ezt kiegészítem azzal, hogy mindezt abból kell előadni, ami a hűtőben található, hisz bevásárolni hetente egyszer szoktam.
Imádom a leveseket, így aztán a szűk téli választékból kellett valami érdekesebbet kitalálnom, mint a sablonos húsleves. A hűtőben árválkodott egy darab póréhagyma - inkább már csak a zöldes része, - gondoltam legalább kontrasztban lesz a frissen esett hóval, és már meg is volt, hogy mi lesz az ebéd. A Mamától kaptam egy akkora paszternákot, mint egy jókora cukorrépa, gondoltam, ha abból is beleteszek egy szeletet, csak használni fog az ízének.
Vasárnap arra gondoltam, hogy pesti kirándulásról hazatérve beugranak hozzám a lányomék ebédre, így hagytam, hogy közel kilónyi tarja guruljon elő a mélyhűtőből. Miután kiderült, hogy csak a lányom lesz vendég, így megmaradt két szelet husi, amit köménnyel, és flekken fűszerkeverékkel beszórva fóliába csavartam a mai napig.
Keleties ízekre vágytam. A fiamékkal jártam Wang mester éttermében és nagyon megtetszett Kina csípős ízvilága. A húst bepácoltam.Reszeltem egy jó kanálnyi gyömbért és jól bemasszíroztam az oldalasba, majd alaposan megkentem Erős Pistával. A tálba öntöttem egy pohárnyi bort, és ugyanannyi szójaszószt.Belefektettem a húst, és dobtam utána pár gerezd összenyomott fokhagymát. Folpackkal lefedtem, és beraktam a hűtőbe pácolódni. Másnap akartam elkészíteni, de kedvenc Blanka nénim hozott vacsorát, így jó két napig pácolódott.
Itt van az ősz, ha eddig még esetleg nem vette volna észre valaki. Ami ugye almaszüretet jelent.
A maradék felhasználása mindig érdekes kihívás az igazi háziasszony számára. Véleményem szerint néha finomabb ételek születnek így, a maradékok adta ihletből, mintha szakácskönyvből főznénk. Fáradtan, éhesen estem haza, nem igazán volt kedvem a főzőcskéhez, amikor a hűtőből felém kandikált egy csomag új hagyma. Vacsorára az epém nem igazán tapsikol a hagyma láttán, ezért kompromisszumot ajánlottam fel neki - megegyeztünk.
Mint a blogomból látnivaló, nagyon szeretem a zöldségféléket. Így aztán nem meglepő, hogy más népek konyhaművészetéből is a zöldségételek elkészítése érdekel. Próbálkoztam már tempurával, de nem igazán nyerte el tetszésemet, valahogy nem lett az igazi a zöldségek bevonata, nem volt roppanós. Egyik nap a Paprika TV műsorát néztem - elvégre fogyózom - és ott Jamie egy korábbi sorozata ment.
Ede, a királypyton is vacsorázik - ő nem vegetariánus.
Azt már nem is említem, hogy ismét gyorsan akartam vacsorát készíteni. Hisz rövid a délután, már nagyon hamar sötétedik. Ma hosszabb sétára vittem kutyusunkat, meglátogattuk a varrónőmet, ugyanis a fogyókúra több ruhámat is viselhetetlenné degradálta. / ez most, nem panasz, hanem dicsekvés volt:) /
Jarjarka szomorúan nézett rám, és csalódottan kérdezte:
Csak sikerült erőt venni félelmemen, és készült egy jobb fotó a lódarázsról.
Miután egész héten zöldségfélét ettem, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy valami állati fehérjét is bevigyek a szervezetembe. Óvatosan kinyitottam a hűtőt, de így is lavinaszerűen ömlöttek a húsfélék az ölembe. Sajnos örököltem Édesanyámtól, hogy a húst jobban szeretem megvenni, mint megenni.
A vasárnap reggel nem biztatott semmi jóval, már ami a szabadban végezendő tevékenységet illeti. Tejfölszerű köd burkolta a kertet, és Jarjarka is kérdőn nézett rám, mikor kinyitottam neki az ajtót, hogy dolgát végezhesse. Kutyusunk, rám emelte szomorkás, szívet szorító tekintetét mondván :
Sétánk végeztével gyorsan nekiugrottam az ebédkészítésnek. Jénaiba szeltem pár krumplit hasábra vágva és megsóztam. Tegnap letört egy ág bazsalikomom, és bár tudom, hogy nem igazán használ az aromájának, ha belefőzzük az ételbe, most mégis megtettem. Nem vettem észre, hogy ártott volna neki.Kellemes lett tőle a sült-főtt krumpli.
Végre egy verőfényes szombatra ébredtem, ami mostanában nem igazán jellemző az időjárásra.
Miután nálam biogazdálkodás folyik, a lódarázstól sem irigylem a szőlőt. Sajnos közelebbi képet nem mertem készíteni róla, mert nagyon mérgesnek tűnt, amikor megzavartam.
Amikor egy lepke szégyenlős..........
és amikor teljes szépségében mutatja meg magát.
Ma ismét gyors és könnyű vacsora készült. Szombaton vettem egy szép karfiolt /220Ft/ hisz most van az idénye. Húst szokás szerint ismét nem kívántam, tehát elhatároztam, hogy karfiol lesz. Miután szervezésben verhetetlen vagyok, így bár fél ötre értem haza, - és megsétáltattam Jarjarkát is - negyed hétkor már vacsoráztam. Miután egyedül élek, így a karfiol külső, gömbölyű rózsáit leszedtem- abból vasárnap pár szem gombafejjel együtt tempura lesz.
Múlt szombaton egyet fizet kettőt kap salátát vettem. Így még maradt egy zacskó salátám mára, amit ugye meg kell enni, nehogy a szemetes legyen a végzete. Hazafele elgondolkodtam, hogy vajon mit is ennék vacsorára, és gyorsan elvetettem, az ötletet, hogy a hullott almáért ajándékba kapott vaddisznó pörköltet válasszam. Sőt, a gyomrom a pörkölt ötletére egyre erőteljesebben követelte a salátát.
Itt van az ősz...., ami ugye rengeteg és halaszthatatlan munkával is jár. Így aztán ezen a ködös vasárnapon kapkodhattam, mint Bernát a mennykőhöz. Mert ugye ahhoz, hogy tavasszal káprázatos legyen a kert, a hagymás virágokat mostanában kell elültetni. Ha már benne voltam a kertészkedésben, akkor gyorsan elültettem az Édesanyámtól hozott zsályát is. Miután az őszhöz a betakarítás szorosan hozzátartozik,ezért a napi tornagyakorlataim közé felvételt nyert a dió összeszedése is. Ma aztán bővítettem a koreográfiát, mert a szőlő felmászott a fára, és én jó 5 méter magasról szedhettem - de legalább a hajladozás után, a kötelező nyújtó gyakorlatokat is letudtam.
Szervező lévén összekötöttem a kellemest a még kellemesebbel és megörökítettem a szomszéd kertek érdekességeit is.
Ez a kép bizonyítja, hogy nálunk is megterem a gránátalma. Remélem, hogy a pár hónapja ledugott ágacska gyökeret ereszt, és pár év múlva nekem is lesz.
Érik a füge is, bár a tavalyi fagy megviselte a bokrot.
Már csak Blanka szomszédasszony utolsó kardvirága emlékeztet a nyárra.