Októberi vasárnap

Itt van az ősz...., ami ugye rengeteg és halaszthatatlan munkával is jár. Így aztán ezen a ködös vasárnapon kapkodhattam, mint Bernát a mennykőhöz. Mert ugye ahhoz, hogy tavasszal káprázatos legyen a kert, a hagymás virágokat mostanában kell elültetni. Ha már benne voltam a kertészkedésben, akkor gyorsan elültettem az Édesanyámtól hozott zsályát is. Miután az őszhöz a betakarítás szorosan hozzátartozik,ezért a napi tornagyakorlataim közé felvételt nyert a dió összeszedése is. Ma aztán bővítettem a koreográfiát, mert a szőlő felmászott a fára, és én jó 5 méter magasról szedhettem - de legalább a hajladozás után, a kötelező nyújtó gyakorlatokat is letudtam.Szervező lévén összekötöttem a kellemest a még kellemesebbel és megörökítettem a szomszéd kertek érdekességeit is.Ez a kép bizonyítja, hogy nálunk is megterem a gránátalma. Remélem, hogy a pár hónapja ledugott ágacska gyökeret ereszt, és pár év múlva nekem is lesz.Érik a füge is, bár a tavalyi fagy megviselte a bokrot.Már csak Blanka szomszédasszony utolsó kardvirága emlékeztet a nyárra.

Miután a fizikai munka megalapozza az étvágyat, gyorsan kellett ebédet készítenem. Így aztán feldobtam főni pár szem krumplit, besóztam 2 szelet sertéscombot . Ez nagyon szokványos ebédnek indult, ezért aztán megpróbáltam a salátával ütősebbé tenni. Volt egy zacskó salátakeverék a hűtőben - egyet fizet, kettőt kap a Metroból - szeltem hozzá vajretket és az alábbi öntettel locsolgattam. Egy doboz kefir, só, bors, 1 kávéskanál őrölt mustármag, 1 kávéskanál balzsamecet, olíva olaj. Nagyon kellemesen csípős, kissé a wasabi ízére hasonlító öntet lett belőle.
A főtt krumplit meghámoztam, és a sülő hús mellett átpirítottam, elvégre az egészségre is gondolni kell, és így sokkal kevesebb olajat tartalmaz a kész sült krumpli.
a deszert pedig a frissen szedett szőlő volt friss dióval.