2010. november 27., szombat

Az én kenyerem....

Imádom a kenyeret, ami - ne szépítsük a dolgot - meg is látszik rajtam. Miután a lányom is kirepült a házból, életmódot váltottam. Egy darabig vettem az un. magos kenyeret, de nem igazán voltam vele elégedett, hisz 480 Ft/kg áron nem igazán tudtam, hogy mit is eszem, és hogy vajon mennyi lehet benne az ízjavító és az egyéb adalék anyag. Ezért elhatároztam, hogy majd én megsütöm a saját kenyerem. Bevallom az első nekifutás nem lett tökéletes, ugyanis nem volt elég meleg, hogy jól keljen a kenyértésztám.
No, de gyakorlat teszi a mestert....
Első ténykedésem az volt, hogy még azelőtt befűtöttem, hogy elővettem volna az élesztőt. Langyos vízben felfuttattam, majd adtam hozzá egy csésze zabpelyhet, egy csésze teljes kiőrlésű rozslisztet, és ugyanannyi graham lisztet. Dobtam bele fél-fél marék szezám,-napraforgó,-és lenmagot és késhegynyi sót. Alaposan kidolgoztam - azért, hogy ne ragadjon annyira adtam hozzá fél maréknyi réteslisztet. Alaposan bebugyoláltam egy konyharuhába és a radiátorra raktam keleszteni. Mikor kétszeresére nőtt a tészta ismételten átgyúrtam, majd megformáztam és a sütőedénybe raktam egy újabb kelesztésre. Előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt készült el. Elégedett voltam az eredménnyel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése