Haj, haj, hajdanán..17 Kisalföld Volán - görbetükör

Érdekes élményben volt tegnap részem. A vidéki buszmegállóban örömmel vettem tudomásul, hogy várakozásommal ellentétben még elértem a buszt. Kissé gyanús volt ugyan, hogy most csuklós a járat, de ugye kicsire nem adunk, fő az hogy minél gyorsabban hazaérjek. Meg is szaporáztam a lépteimet, nehogy az orrom előtt csukják be az ajtót, de amit láttam attól majd földbe gyökerezett a lábam. Kinyílt a busz minden ajtaja és morogva szálltak le az emberek. No, gondoltam korán örültem, várhatok fél órát. A sofőr elment az irányítókhoz, mi utasok meg rosszkedvűen várakoztunk. De ami rövidesen történt, az felvidított bennünket. Jött a sofőr pár kollégája kíséretében. A sofőr a volán mögött, a kollégák az ajtó merevítők és a busz hátuljánál helyezkedtek el - és szabályosan betolták a buszt. Pár kísérlet után a motor felpörgött, az utasok felszállhattak. No, azt nem mondom, hogy hazaszáguldottunk, mert közel egy óra alatt tettük meg a hat kilométert - ami nem kizárólag a busz hibája volt, hanem a dugóé is.
A történetről eszembe jutott, hogy jó pár éve - kb. 20 - Édesanyám busszal jött volna Balatonudvariból. A busz nem bírta a hegymenetet - márpedig abból bőven akad a Bakonyban- és a domb aljában leszállították az utasokat, akik a meredekebb helyeken még tolták is a buszt.
Drága Anyám úgy ért haza mint egy kéményseprő. Mikor elmesélte kálváriáját öcsém kajánul kérdezte tőle:
- Zanyjuk, és te ezért még fizettél is?!!!!!!!!!