Már írtam, hogy szerencsés vagyok, mert jól érzem magam a munkahelyemen. A munka sok, a fizetés kevés, de azt csinálom, amit szeretek, olyan környezetben, amit alakíthatok, és nem utolsó sorban vidám kolleginával.
Év vége. A bankban azt sem tudjuk, hova kapjunk. Ellenőrzés, javítás, hiánypótlás, jelentés stb....
Azt sem tudom hol áll a fejem, ügyfélforgalom közben próbálom időre teljesíteni főnökeim által kiadott újabbnál újabb feladatokat. Egyszerre csak olyan érzésem van, mintha elfelejtettünk volna valamit. Felkapom a fejem a lepedőnyi egyeztetésre váró leporelloból és kérdem:
- Éva, elment a Giro? ( kimenő, más bankok felé indított utalások)
Kolléganőm rám néz, látja, hogy az agyam már rég máshol jár, majd mosolyogva válaszol.
- El hát, de még csak el sem köszönt!
Mondanom sem kell, hogy amikor leesett, hogy mit is válaszolt, könnyesre röhögtem magam.
2009. december 29., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése