Röhög a buszmegálló....

Reggel a jól összeszokott csapat ácsorog a buszmegállóban - 4 nő, mindegyikük 50 körüli. Miután évek óta jól ismerjük egymást, az álmos reggeleket fel lehet dobni bármivel. Ma az alábbi vicc-cel sikerült, amelyet mail-en kaptam, és nagyon tetszett.

Egy férfi napozik a tengerparton. Este nézi magát a tükörben és látja, hogy mindenhol szépen lebarnult, csak a farka maradt fehér. Másnap kimegy a tengerpartra és beássa magát a homokba, csak a farkát hagyja kinn a napon, hogy az is barna legyen. Arra sétál két idős hölgy, megállnak a dákó előtt és nézik hosszasan. Az egyik megpiszkálja a napernyőjével, majd bánatosan mondja a barátnőjének: - Látod drágám, ez a dolog engem 20 évesen nagyon izgatott, 30 évesen megőrültem érte, 40 évesen könyörögtem érte, 50 évesen a lelkemet odaadtam volna érte, 60 évesen imádkoztam érte, itt vagyok 70 évesen a k.... életbe, vadon terem, és én nem tudok lehajolni érte!

A csoportból három nő felszabadultan vihogni kezd és sokatmondó pillantásokat váltanak, mire a negyedik, - akiről el kell mondani, hogy egyedül él - fanyalogva megszólal:

- Én tőlem ugyan teremhetne vadon, nem érdekelne.
Mire én, mert ugye az ember ügyeljen embertársai lelkivilágának épségére...

-Persze kedves, mert már olyan öreg vagy, hogy nemcsak lehajolni nem tudnál érte, hanem már azt is elfelejtetted, hogy mire is kéne használni!