A mostani megfázásos időszakban nagyon jól jött nagyanyám náthakezelő módszere. Örömmel vegyes büszkeséggel tölt el, hogy az idei influenzás időszakot is megúsztuk komolyabb betegség nélkül.
Boszi nagyi, mint már írtam, a tavasz első pillanatától kezdve gyüjtögető életmódot folytatott. Szerintem az ausztrálopitecus kutya füle volt hozzáképest.
Mikor a bodzabokor első hófehér tányérjai kivirítottak a patakparton, mi fűzkosárral a karunkon indultunk útnak. Még ma is az orromban érzem a virágok édes-keserű illatát. Nem győztem betelni a bodzavirág szépségével. A milliónyi apró, zöldes - fehér virágból apró napsárga szőrként meredeznek a porzók, és a bodzatányér közepén büszkén páváskodik a bibe bordó háromszöge. No, ebből a csodából szedtünk pár kosárnyit és kiterítettük a padlásra száradni. De a legszebbeket kiválogattuk és azokat Édesanyám palacsintatésztába mártva kisütötte uzsonnára.
Májusban, amikor az alkonyi szellő illatfelhőket terelgetett a falu utcáin, nagyanyámmal ismét kosárra kaptunk és most a szomszédasszony hársfája ellen indítottunk támadást. Még most is előttem van, ahogy a fa alól kiabálva dirigálja nagyanyám, hogy honnan, mennyi hársfavirágot szedjünk. Még a felnőtt férfiak sem mertek ellenkezni vele, csak másztak vezényszavára a kb három emeletnyi magasba. A hársfavirág is ment a padlásra a bodza mellé.
Nyár elején imádtam a kert végében heverészni a kamillatövek között és onnét bámulni a lassan tovaúszó felhőket. De azt már kevésbé szerettem, mikor ugyanezen apró kucsmákkal kellett megtöltenem a zsákot. De ellenkezni én sem mertem a nagyival, igaz nem is volt szokás kétségbe vonni a felnőttek utasításait.
Mikor eljött a náthakorszak, nagyanyám megtöltötte a teáskannát a bodza és hársfavigággal, megfűszerezte kamillával, majd lobogó vízzel leforrázta. A téli únott szürkeség egy pillanat alatt tova tünt a konyhából.
A teáscsészéből a nyár illata kavargott a plafon felé, amit az aranyló méz édessége koronázott meg.
A leforrázott virágok sem vesztek kárba, míg a forró teát iszogattuk, a lábunk meleg vízben ázott, amibe nagyim beleöntötte a leforrázott virágokat és egy marék "marhasót". Két-három esti kúra után vidáman szaladhattunk összeszedni a következő megfázást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése