Padlástakarítás

Mindennek eljön az ideje, elvégre már a bibliában is meg vagyon írva, hogy " Ideje vagyon a....." bár a takarítással, mint olyannal, mintha nem találkoztam volna a jeles könyvben.

A nyáron át kell rakatni a tetőn a cserepeket és ugye, ahhoz a mesterembereknek fel kellene menniük a padlásra. No, ehhez a ténykedéshez nem a létra hiányzik, hogy félreértés ne essék, hanem az a talpalatnyi hely a padláson, ahol meg tudnák vetni a lábukat, és gondoltam az sem ártana, ha esetleg a szerszámaik is felférnének. Mert ugye jó dolog a családi ház padlása, pajtája, van hova tenni a megunt, selejtezett, "még jó lesz valamire" dolgokat, vagy a lakás festésekor útban lévő, de már soha vissza nem kerülő kütyüket, de egyszer a legnagyobb padlás is megtelik. No, nálam most jött el a rendrakás, selejtezés ideje, és erre akkor döbbentem rá, mikor a munkát felmérő mesterember a létra tetején szabályszerűen hátrahőkölt, majd lóugrásokban közlekedve mérte fel a leendő munkaterületet. Mivel ma esős nap volt, így nem kaphattam hőgutát , gyermekeim pedig nem voltak itthon, hogy megzavarhassanak elmélyült szortírozási tevékenységemben, beöltöztem takarítónak, kendőt kötöttem, kesztyűt húztam és serűvel, lapáttal, porolóval felszerelkezve felvonultam a padlásra. Mit ne mondjak, szerintem ez a tevékenység szerepelhetne a pokol bugyrai között, mint büntetés, látszik, hogy Dante sosem takarított. A padlást még szegény öcsém kezdte betelepíteni, aztán halála után mi, majd amikor a fiam családot alapított, az általa feleslegesnek ítélt dolgok is itt kötöttek ki. Mondanom sem kell, hogy sok mindenről azt sem tudom, hogy mire is való, így aztán a selejtezés komoly agykapacitást köt le. Ha már szóba jött a pokol, akkor pedig beszéljünk a csábításról. A lakás festésekor a padlásra hordtam fel azokat a könyveket, amiket akkor nélkülözhetőnek ítéltem, amit ugye most le kellett porolgatni, válogatni, dobozolni. Nagy önuralmat igényelt, hogy valami ládára leülve ne a könyvek böngészésének fogjak neki. Már gyerekkorom kedvenc elfoglaltsága volt felvonulni a padlásra, elővenni a bőröndbe zárt Tolnai Világlap-jákat - ha jól emlékszem a 30-cas évek elejének évfolyamai voltak meg - és órákat tudtam eltölteni a képek nézegetésével, olvasással. Most hősiessen ellenálltam, olyannyira, hogy csak 4 db könyvet hoztam le , mikor félbehagytam a munkát, mert ugye mondanom sem kell, hogy négy óra folyamatos tevékenykedés után is bőven maradt tennivaló az elkövetkező esős napokra.

Ezeket nem,de ezt találtam a padláson.