A múlt esti ijedtség után nem gondoltam volna, hogy kiskutyánk részt kíván venni a görények reggeli etetésében, de úgy látszik jók az idegei, mert gyorsan kiheverte az előző napi affért, vagy pedig valóban hasonlítani kezdenek az ebek a gazdájukhoz, és adrenalin függő lett. Ebecskénk halált megvető bátorsággal toporgott a vendégek szobájának ajtaja előtt, ám amikor az kitárult előtte, szokásával ellentétben nem robogott be , hanem ellenőrizte, hogy tiszta-e a levegő, majd miután látta, hogy a görények a ketrecükben várnják szabadon bocsátásukat, hetykén bemasírozott a szobába és szinte kéjelegve sétált fel s alá, a rabságot már nehezen tűrő vendégek előtt. Ám amikor kiengedtem a görényeket, ebecskénk ismételten az ágy tetején termett. Amig a görények a reggelijüket fogyasztották, nem is volt baj, az akkor kezdődött, mikor az első éhség elmúlt, mert akkor a görények módszeresen felderítésbe kezdtek, és nem hogy az ágy, de az asztal és az ablakpárkány sem jelentett számukra akadályt. Ráadásul ketten voltak, így ebecskénknek állandóan résen kellett lennie, de kiváncsisága legyőzte tartózkodását, és bár tisztes távolból, de követte a szörmedömpereket, illetve menekült előlük, a helyzetnek megfelelően. Megfigyeltem, Dantét, aki előzőleg már kimutatta foga fehérjét, lényegesen jobban respektálta, mint Hómacit, annak ellenére, hogy a két görény közül az albinó a testesebb példány. Volt viszont valami, ami segített, hogy gyorsabb legyen a barátkozás. Ez pedig a görénytáp volt. Jarjar üldözés közben fel-felkapott belőle és úgy látszik izlett neki. Érdekesség volt számomra, hogy a görények azt jobban tűrték, hogy lopjon a tányérjukból, mint azt, ha játék közben került hozzájuk közelebb. Miután megállapítottam, hogy a jószágok egy szobán belül nem esnek rögtön egymás torkának, gondoltam nagyobb térben jobban érzik magukat. No, meg a görények nyaralni vannak, tehát tegyük emlékezetessé számukra a nyaralást. Így kitárult a szoba, és vele a szabadság ajtaja. A görények jellegzetes púpos mozgásukkal birtokba vették a házat, kiskutyánk meg nem győzte kapkodni a fejét, mert amerre nézett, mindenütt görények voltak.
2009. május 16., szombat
Állatóvoda 2.
A múlt esti ijedtség után nem gondoltam volna, hogy kiskutyánk részt kíván venni a görények reggeli etetésében, de úgy látszik jók az idegei, mert gyorsan kiheverte az előző napi affért, vagy pedig valóban hasonlítani kezdenek az ebek a gazdájukhoz, és adrenalin függő lett. Ebecskénk halált megvető bátorsággal toporgott a vendégek szobájának ajtaja előtt, ám amikor az kitárult előtte, szokásával ellentétben nem robogott be , hanem ellenőrizte, hogy tiszta-e a levegő, majd miután látta, hogy a görények a ketrecükben várnják szabadon bocsátásukat, hetykén bemasírozott a szobába és szinte kéjelegve sétált fel s alá, a rabságot már nehezen tűrő vendégek előtt. Ám amikor kiengedtem a görényeket, ebecskénk ismételten az ágy tetején termett. Amig a görények a reggelijüket fogyasztották, nem is volt baj, az akkor kezdődött, mikor az első éhség elmúlt, mert akkor a görények módszeresen felderítésbe kezdtek, és nem hogy az ágy, de az asztal és az ablakpárkány sem jelentett számukra akadályt. Ráadásul ketten voltak, így ebecskénknek állandóan résen kellett lennie, de kiváncsisága legyőzte tartózkodását, és bár tisztes távolból, de követte a szörmedömpereket, illetve menekült előlük, a helyzetnek megfelelően. Megfigyeltem, Dantét, aki előzőleg már kimutatta foga fehérjét, lényegesen jobban respektálta, mint Hómacit, annak ellenére, hogy a két görény közül az albinó a testesebb példány. Volt viszont valami, ami segített, hogy gyorsabb legyen a barátkozás. Ez pedig a görénytáp volt. Jarjar üldözés közben fel-felkapott belőle és úgy látszik izlett neki. Érdekesség volt számomra, hogy a görények azt jobban tűrték, hogy lopjon a tányérjukból, mint azt, ha játék közben került hozzájuk közelebb. Miután megállapítottam, hogy a jószágok egy szobán belül nem esnek rögtön egymás torkának, gondoltam nagyobb térben jobban érzik magukat. No, meg a görények nyaralni vannak, tehát tegyük emlékezetessé számukra a nyaralást. Így kitárult a szoba, és vele a szabadság ajtaja. A görények jellegzetes púpos mozgásukkal birtokba vették a házat, kiskutyánk meg nem győzte kapkodni a fejét, mert amerre nézett, mindenütt görények voltak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése