Azt hiszem már említettem, hogy kiskedvencünk már az első éjszaka kibulizta magának, hogy bekerüljön az ágyamba. Nos, a helyzet azóta sem változott. Ha jő az este, akkor Jarjar az épp kedvencnek kikiáltott plüsjátékkal megjelenik és elfoglalja helyét a lábamnál. Szerinte a legkényelmesebb alvási mód, ha a fejét a bokámon nyugtatja. Látni kell, milyen felháborodott tekintetet vet rám, ha véletlenül meg merem mozdítani a lábam, hát még akkor mennyire fel van háborodva, ha zsibbadásra való hivatkozással meg merem cserélni a lábam.
A kis hálótársnak ugye nem csak pihenési igényei vannak, hajnaltájt rendszeresen szólítja a természet, ami kialakult rituálét követ. Először óvatosan nyüsszög párat, gondolván gazdája két gyereket felnevelt már, ez alatt hozzászokhatott az éber alváshoz. Általában igaza is van a jószágnak, de ugye az álom vonzása néha nagyobb, mint a kötelességérzet. Ilyenkor a kiskutyánk elvonul a talpam irányába, és addig ügyeskedik, míg fejével sikerül kitakarnia a lábfejemet, és megpróbálkozik a csiklandozás taktikájával. Amikor nyelvével végignyalja a talpamat, majdnem célhoz ér, mert legszívesebben az ablakon ugranék ki, de ha a kényelmességem még ennél is nagyobb, akkor a kutyus feltekeri a hangerőt, és közvetlenül a fülembe "suttogja " el kívánságát
hogy nagyobb nyomatékot adjon kérésének, időnként a hallójáratomat is kitisztítja. Ma reggel erre sem reagáltam, és szunyáltam tovább , egyszerre csak arra ébredtem fel, hogy megy a tv.
Kiskutyánk addig ugrált a távirányítón, míg sikerült kedvenc csatornám műsorával felébresztenie. Mondanom sem kell, hogy erre már erőt vettem magamon, és teljesítettem óhaját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése