Az ember évek óta mást sem hall, mint azt, hogy rengeteg a fertőzött kullancs. Miután kertes házban élünk, így természetes volt számunkra, hogy kiskedvencünk gondoskodjunk.Minden tavasszal megyünk kedves állatorvosunkhoz Dr.Parcsami Andráshoz, aki már megmentette kiskedvencünk életét. Ennek ellenére minden évben összeszedünk pár élősködőt, - ma is - de reméljük a Frontline hatásos, és a kullancsot is igyekszünk minden esetben gyorsan kiszedni, de azért természetesen megmutatjuk a dokinak is. Hiába veszi az ember drága pénzen a kiskutyát, az nem garancia arra, hogy egészséges jószágot kap. Ezt sajnos tapasztalatból tudjuk. A nagy örömmel fogadott kiskedvenc hozzánk érkezése után pár nappal majdnem elpusztult. Azt vettük észre egyik este, hogy a kutyus bágyadtabb, mint előzőleg. Este 11 órára már állni sem tudott, ha felállítottuk oldalra dőlt, mint egy krumpliszsák. Kétségbeestünk, felhívtuk egy kutyatenyésztő ismerősünket, aki megadta a telefonszámát a doktor úrnak. Kissé félve tárcsáztunk, elvégre már éjfél volt, de a doki kedves volt, és mondta azonnal induljunk , vár bennünket. Mikor meglátta a teljesen elesett kiskutyát, figyelmeztetett bennünket, hogy mindent megpróbál, de igérni nem igér semmit. Azonnal infúziót adott kutyusunknak, és mindhárman izgatottan vártunk. A kutyus az ötödik ampulla után már szaladgált a vizsgálóasztalon. Rögtön himalájányi szikla esett le a szívünkről. Mint kiderült, a tenyésztő nem végezte el rendesen a féregírtást, és ez a csöppnyi jószágnak majd az életébe került. Egy heti kezelés után kedvencünk újra vidáman szaladgált, hála a doktor bácsinak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése