2009. május 30., szombat
Padlástakarítás
2009. május 24., vasárnap
Vasárnapi ebéd lányom módra
Brokkoli krémleves
A brokkolit feldaraboljuk, a szárát, ahol már fás meghámozzuk, és egy szem krumplival együtt fele víz, fele tej - mi 1,5 %-os tejet használunk mindenhez - keverékében kevés sóval, egy gerezd fokhagymával feltesszük főni. Amikor kész leturixoljuk és tejföl-joghurt keverékkel kevés liszttel behabarjuk. Mégegyszer felforraljuk, ha kell sózzuk és borsozzuk. Croutons-sal , reszelt sajttal tálaljuk.
Zöldfűszeres -túrós-sonkás palacsinta
A hozzávalókat habverővel simára keverjük és kb. 15 db, a megszokottnál kicsit vastagabb palacsintát sütünk. Én mindig a tésztába teszem az olajat és a sütés már száraz serpenyőben történik.Töltelék: 2 db újhagyma (lila), 1 csokor friss kapor apróra vágva, 10 dkg tehén és 10 dkg juhtúró, 1 db piros kaliforniai paprika apró kockára vágva, 10 dkg reszelt sajt, 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg gépsonka felkockázva, kevés párolt brokkoli, egy doboz hámozott paradicsom, só, bors, oreganó, bazsalikom, 3 gerezd fokhagyma.Az újhagymát, kaprot, túrókat, sonkát, kaliforniai paprikát kevés sóval összekeverjük. Megtöltjük vele a palacsintákat, majd megszórjuk reszelt sajttal. Feltekerjük és a tekercseket 3 darabra vágjuk és kiolajozott jénai tálba ültetjük.Az olajat felforrósítjuk, belerakjuk az oreganót, bazsalikomot, hagymát, majd a paradicsomkonzervetés a zúzott fokhagymát. Felforraljuk, sózzuk, borsozzuk. Ezzel az öntettel nyakonöntjük a palacsintákat, majd 180 fokos sütőbe dugjuk. 15 perc után megszórjuk a maradék reszelt sajttal és 5 perc alatt pirosra sütjük.
Eperdzsem
2009. május 20., szerda
Amerikai palacsinta á la Gyöngyvér
2009. május 19., kedd
Boszi nagyik praktikái - körömvirág
Nézem a tv-t, és ugye óhatatlan, hogy a reklámok ne jussanak el az agyunkig. Nem kizárólag rosszak. Van néhány, amit kedvelek, néhányról pedig beugrik valami emlék. No, ilyen a norvégformula. Jön szegény norvég csajszi, csupa bőrkeményedés, repedés a sarka , nem győzi bakancsba rejteni, de aztán beugrik neki, hogy van egy csodálatos kence-fice és hipp-hopp rajzolni sem lehet finomabb bőrt, legalábbis az a nyomorult pasi a csónakból többszáz méterről így látja.
De gondolatébresztőnek jó volt. Emlékszem, anno nem volt divat nyáron a szandi, papucs és a többi hasonló lábbeli, nem mintha nem lett volna, mert minden tavasszal megkaptuk az egyenszandit - ez volt, ezt kellett szeretni -, de nem nagyon hordtuk. Mezitlább szaladgáltunk, ha csak tehettük, hisz az ember a talpát nem tudja elhagyni, a játék hevében ledobott cipellőt viszont annál könnyebben. A mezítlábazás viszont lehet, hogy jó a lúdtalpnak, de nem jó a bőrünknek, hisz, ha csak naponta egyszer rúgtunk bele, vagy léptünk bele valamibe, az nagyon jó napnak számított. Ilyenkor jött nagyanyáink csodaszere a körömvirág.
A kertben magától kelő, ridegtartást jól bíró virágot megbecsülték az öregek. Virágát teának, levelét, virágát szárát kenőcsként hasznosították.
A kinyílott virág sárga sziromleveleit, szebb leveleit megszárították és gyomorproblémák orvoslására, hányinger ellen, fekély és féregűzésre, sőt mell és méhrák kezelésére is használták.
De a nagy szám nem a tea volt, hanem a krém. Ha már az ősszel bödönökbe gyűjtött zsír fogytán volt,- vagy ne adja Isten megavasodott -, az alját kiolvasztották és jöhetett a gyógykrém készítés. Nem aprózták el a dolgot, nagyanyám fogta csalánszedő sarlóját, felkötötte kötényét és átment gyógyszerészbe. A lesarlózott körömvirágot virágostól, levelestől, szárastól felaprította és a zsírba dobta. Ott addig kevergette, míg a zsír színéről megállapította, hogy már elég "erős " a krém, akkor egy tülldarabon keresztül leszűrte és dunsztosüvegekbe adagolta. Ez a krém volt a zúzódások, sebek, gyulladások, ficamok, aranyerek,valamint különféle bőrbajok kezelője. A megmaradt zagy sem veszett kárba, azzal kezelték a repedt sarkat és a fagysérüléseket, meg kell, hogy mondjam - sikeresen.
Azóta utánaolvastam vajon miért is volt hatásos nagyanyáink gyógyszere és az alábbaikat tudtam meg: Nagyon sokoldalú növény. - Mint emlékeim mutatják, ezt őseink is tudták.
2009. május 18., hétfő
Töltött karalábé egyszerűsítve
2009. május 17., vasárnap
Vasárnap a kalóriák jegyében
Madártej - kocka
Töltött csirkecomb
Állatóvoda 4.
A nyaralás története a vendégek szemszögéből itt olvasható.
2009. május 16., szombat
Állatóvoda 3.
Azt, hogy birtokba vették a házat, szó szerint értettem. Amikor nem a ketrecben voltak, ahova fájó szívvel zártam őket, valóban az egész házat birtokolták. Miután a menyem elárulta, hogy a szörmedömperek szeretik az édességet, könnyebb volt a barátkozás. Amikor letettem eléjük a tál tejszinhabot egy fejként hajolt föléje a három apróság, és csak akkor jöttek rá, hogy voltaképp nem falkatársak, miután az édesség elfogyott. Tele gyomorral meg már véres csatározásra egyiknek sem volt kedve. Miután minden estére kitaláltam valami finomságot hamarosan összeszokott a csapat. El kell, hogy mondjam, azért Jarjarka nem felejtett, ha tehette orrával fel-feldöntötte Dantét, azt meg különösen élvezte, hogy Hómaci meg kimondottan tartott a hyperaktiv ebecskétől. Élvezet volt velük az esti játék, ahogy villámként cikáztak a lábaim körül.
Az egy hónapi ittlétük alatt nem sok gondom akadt a pókhálózással, mert ahova a görény befér, az oda be is megy. Csak arra kellett figyelnem, hogy utána lekeféljem a bundájukat. Jarjarka egészen beleszerelmesedett a görényekbe, mikor otthon voltam azonnal kikönyörögte, hogy engedjem ki őket. Be kell, hogy valljam, ez alatt az idő alatt a házimunka háttérbe szorult, annyira élveztem a jószágokat.
Reggelente kiskutyám nem az udvar, hanem a görények szobája felé vette az irányt, és alig várta, hogy hancúrozhasson kis barátaival, kész csoda volt, hogy abban az időben időben beértem a munkahelyemre, mert annyira élveztem a velük való játékot.
Állatóvoda 2.
A múlt esti ijedtség után nem gondoltam volna, hogy kiskutyánk részt kíván venni a görények reggeli etetésében, de úgy látszik jók az idegei, mert gyorsan kiheverte az előző napi affért, vagy pedig valóban hasonlítani kezdenek az ebek a gazdájukhoz, és adrenalin függő lett. Ebecskénk halált megvető bátorsággal toporgott a vendégek szobájának ajtaja előtt, ám amikor az kitárult előtte, szokásával ellentétben nem robogott be , hanem ellenőrizte, hogy tiszta-e a levegő, majd miután látta, hogy a görények a ketrecükben várnják szabadon bocsátásukat, hetykén bemasírozott a szobába és szinte kéjelegve sétált fel s alá, a rabságot már nehezen tűrő vendégek előtt. Ám amikor kiengedtem a görényeket, ebecskénk ismételten az ágy tetején termett. Amig a görények a reggelijüket fogyasztották, nem is volt baj, az akkor kezdődött, mikor az első éhség elmúlt, mert akkor a görények módszeresen felderítésbe kezdtek, és nem hogy az ágy, de az asztal és az ablakpárkány sem jelentett számukra akadályt. Ráadásul ketten voltak, így ebecskénknek állandóan résen kellett lennie, de kiváncsisága legyőzte tartózkodását, és bár tisztes távolból, de követte a szörmedömpereket, illetve menekült előlük, a helyzetnek megfelelően. Megfigyeltem, Dantét, aki előzőleg már kimutatta foga fehérjét, lényegesen jobban respektálta, mint Hómacit, annak ellenére, hogy a két görény közül az albinó a testesebb példány. Volt viszont valami, ami segített, hogy gyorsabb legyen a barátkozás. Ez pedig a görénytáp volt. Jarjar üldözés közben fel-felkapott belőle és úgy látszik izlett neki. Érdekesség volt számomra, hogy a görények azt jobban tűrték, hogy lopjon a tányérjukból, mint azt, ha játék közben került hozzájuk közelebb. Miután megállapítottam, hogy a jószágok egy szobán belül nem esnek rögtön egymás torkának, gondoltam nagyobb térben jobban érzik magukat. No, meg a görények nyaralni vannak, tehát tegyük emlékezetessé számukra a nyaralást. Így kitárult a szoba, és vele a szabadság ajtaja. A görények jellegzetes púpos mozgásukkal birtokba vették a házat, kiskutyánk meg nem győzte kapkodni a fejét, mert amerre nézett, mindenütt görények voltak.