Ma tartottuk Édesanyám születésnapját, így a lányommal a Mamánál ebédeltünk, azt követően, hogy Jarjarkát beoltották kullancsfertőzés ellen. Mert ugyan a Tavasz még nem igazán mutatkozik, de kutyusunknak máris sikerült összeszednie egy élősködőt. A délutánt hajfestéssel kívántuk tölteni, de mivel a vőm focizni volt, és az ünnepi ebédről is lemaradt, a lányom időre akarta a vacsorát elkészíteni.
Így aztán megállapodtunk, hogy nálam begyúrjuk a tésztát, hazaviszi a félig kelt alapanyagot, így gyorsan elkészül a vacsora és nem kell kapkodni a piperével sem. Recept itt.Miután a tészta megkelt, és a lányom csomagolni kezdett, vettem ki az alapanyagból egy kis adagot vacsorára. Nem volt kedvem előszedni a gyúrótáblát, hogy Édesanyámtól tanult módon, sodorva, pogácsa szaggatóval formázzam a gombóckákat, majd olajba, diós cukorba forgatva rakosgassam a sütőformába. Ezt nagyon szívesen megcsinálja az ember lánya, ha a családnak főz, de ha csak önmagának, akkor egyszerűsít. Nem bántam meg. Olajos kanállal szaggattam galuskákat, amelyeket megforgattam dióban és leraktam kivajazott jénaiba. Megcukroztam a réteget, majd következett a második réteg. A jénait hideg sütőbe tettem, közepes lángon negyven perc alatt csodálatosan magasra nőtt, és finomra sült.
Vanília sodó készült hozzá.
Púpra laktam, még a szemem kinyitni sincs erőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése