
Az egészséges életvitelhez az is hozzátartozik, hogy saját eltevésű - ill. Mama készítésű paradicsomból készül a szósz.

A pünkösdkirály-választás talán az egyik leghagyományosabb népszokás a középkor óta. A pünkösdkirályt valamilyen ügyességi próbával választják maguk közül a fiatalok, például lovasversennyel, tekézéssel vagy tűzugrással. A győztes utána kiváltságokat élvez: esetleg ingyen fogyaszthat a kocsmában, minden mulatságra hivatalos vagy apró vétségeiért nem jár megrovás.
A pünkösdölés: egy választott, koszorúval díszített pünkösdi királynéval játszották, ahol a lányok verseket mondanak a menet közben és énekelnek.A pünkösdölés másik változata a lakodalmas menet, ahol menyasszony és vőlegény is van, s a játék célja főleg az adománygyűjtés.
Nyugat-Magyarországon különleges, törökbasás játékkal emlékeztek meg a régiek a pünkösdről. Egy iskolásfiút törökbasának öltöztettek be, és a társai házról házra jártak vele. A szalmával kitömött, ágakkal és csengővel ékesített fiúnak a házaknál pénzt és tojást adtak a produkcióért, ami a sok "tömőanyag" miatt annyira nem fájdalmas: a basát a többiek pálcával verik, hogy ugráljon, produkálja magát.Dunántúlon az a szokás dívott, hogy pünkösdkor fiúkat láncoltak össze, akik után kurjantó lánysereg haladt, s adományokat kértek a szegény "raboknak".A zöld ág kiemelt jelentősége is pünkösdkor érvényesül, hiedelmekkel egybekötve. Ilyenkor a kerítésekre, házakra zöld ágat (nyír, bodza, gyümölcsfa ága) tettek, hogy a gonosz szellemeket távol tartsák a háztól. Valami átmigrálódott a keresztény liturgiába is, mert Pünkösdkor a templom körüli körmönet állomásai felvirágozott oltárok körül zajlanak mifelénk. De a zöldágjárás is pünkösdkor esedékes: ilyenkor lányok énekelve táncolnak, kaput formálva kezükkel, az alatt átbújva járják végig a falvakat.
A Pünkösdnek jeles napján
Szentlélek Isten küldeték,
Megerősítni szívöket
Az apostoloknak.
Melyet Krisztus ígér vala
Akkor a tanítványoknak,
Mikor mene mennyországba
Mindenek láttára.
Tüzes nyelveknek szólása,
Mint szeleknek zúgása,
Leszálla az ő fejekre
Nagy hirtelenséggel.
Betelvén a Szentlélekkel
Kezdének szólni nyelvekkel
Amint nekik a Szentlélek
Ád vala szóllani.
---------------------------------------------------------
Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk királyné asszonkát.
Piros pünkösd napján mindenek újulnak,
A kertek, a mezők virágba borulnak.
A szép leányoknak rózsakoszorúját,
A szép legényeknek szegfű bokrétáját.
A szép menyecskéknek utcán az ülésük,
A kis gyermekeknek porban heverésük.
Öreg asszonyoknak porhanyó pogácsát,
Öreg embereknek csutora borocskát.
...........................................................
Én kicsike vagyok, nagyot nem szólhatok,
Mégis az Istennek dicséretet mondok.
Gyönge vessző vagyok, mindenfelé hajlok,
Szüleim kertjében most nyílni akarok.
Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,
De ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok.
Piros pünkösd napján mindenek újulnak,
A kertek, a mezők virágba borulnak.
A szép leányoknak rózsakoszorúja,
A szép legényeknek szegfű bokrétája.
Felállott Szent János,
Meglátott egy várost,
A pokol kapuját
Földig le tapodta.
Mennyország ajtóját
szépen kinyitotta.
Kelj fel Úr Istennek
Választott serege,
Mert megtetszett immár
Egek fényessége.
Mi van ma, mi van ma?
Piros pünkösd napja!
Holnap lesz, holnap lesz
A második napja.
Jó legény, jól megfogd
Lovadnak kantárját,
Hogy le ne tiporja
A pünkösdi rózsát.
Bémene Ilus asszony gömbölyű szoknyába.
Látok nála piros almát, veté kebelébe.
Viszi haza ő fiának, Fejér Andorjásnak.
Andorjás, bokrétás, felesége jó táncos,
Az ura selyemszál, szolgálója aranyszál.
Ugorjatok lányok,
Ha leányok vagytok!
Hadd csörögjön, hadd pörögjön
Sári sarkantyútok.
A pünkösdi rózsa
Kihajlott az útra,
Én édesem, én kedvesem
szakassz egyet róla!
Egyet szakasztottam,
El is hervasztottam,
De még egyet szakasztanék
Ha jóra találnék.
Csak az Isten tudja,
Jóra-e vagy rosszra találsz
Vagy régi bánatra.
Jer be, jer be kis menyecske,
Öleld akit szeretsz.
Ezt ölelem, ezt szeretem,
Ez az én édes kedvesem!
Ha pénz volna csendülne,
Rózsa volna pendülne,
Mégis kifordulna.
Ég a gyertya, ha meggyújtják,
Mikor ezt a táncot járják!
Járjad, járjad, jó katona,
Hadd dobogjon ez az utca,
Állj ki már!
Csak óvatosan a kívánságokkal.........
Egy férfi motorozott a kaliforniai tengerpart mentén, amikor váratlanul egy felhő került a feje felé és egy mennydörgő hang szólalt meg:
- Azért, mert te mindig hűséges voltál hozzám, teljesítem egy kívánságodat.
A motoros lehúzódott az úttest szélére és így válaszolt:
- Építs nekem egy hidat Kalifornia és Hawaii közé, hogy bármikor átugorhassak a szigetre.
Az Úr így szólt:
- A te kérésed igencsak anyagi dolgokra épül, gondold el, mekkora létesítmény lenne. Az óceán aljára levinni a tartó oszlopokat, és az a rengeteg beton, aszfalt és acél. Természetfeletti dolognak vélnék. Én meg tudnám csinálni, de még nekem is nehéz lenne. Gondolkodj egy kicsit, hátha eszedbe jut valami más, amivel az emberiség jövőjét tudnád elősegíteni.
A motoros elég sokáig gondolkodott, végül így szólt:
- Uram! Azt kívánom, hogy minden férfi megérthesse az asszonyokat. Tudni szeretném, hogy mire gondolnak, mit éreznek legbelül, amikor csak némán néznek rám, vagy amikor sírnak, nevetnek, vagy amikor rosszat mondok. És hogy hogyan tudnám a nőket boldoggá, kiegyensúlyozottá tenni.
Erre az Úr így válaszolt:
- Hány sávot is akarsz azon a hídon?
..................................................................................
Babits Mihály: Himnusz Iriszhez |
Sötét van. Hol az ezer szín? Mivé lett?
Hol az ezer tárgy külön élete?
(Szín a különbség, különbség az élet) -
éj van s most minden tehén fekete.
Belém esett a világ és lett oly vad,
oly egy-sötét, hogy szinte már ragyog
s a lelkem indus bölcseségbe olvad:
nincs semmi sem, csak semmi van,
s e semmi én vagyok.
Egy-semmi! Minden-semmi! Színek nélkül
ragyogó semmi! Únlak, hagyj te most!
Sokszorzó lelkem veled nem elégül,
meddő szám, mely nem szoroz, se nem oszt.
Ért gyümölcs nedvvel, fejem telve vággyal,
vágyaim súlya nyomja vánkosom:
ah, nem békülök én unalmas ággyal
s Morpheus karjai között
Iriszről álmodom.
Irisz! te lelkem régi istensége!
hétszínű, gyöngyös, mint nektári kelyh,
ezerszínű, uszályos, égnek éke,
Irisz, kinek ruhája pávapelyh,
Irisz, kinek mosolyja a szivárvány,
színek bontója, koszorús hajú,
ívelt szeszély, ég hídja, tarka bálvány,
jer ontsd elémbe képeid,
beszédes színkapu!
Idézz fel nékem ezer égi képet
és földi képet, trilliót ha van,
sok földet, vizet, új és régi népet,
idézz fel, szóval, teljes enmagam.
Királyt, papot, pénzt, nemes daliákat
s a daliával idézd fel lovát,
aljas gonosztevőt, tudós diákot:
a múltak kövét érted-é
csiholni, mint kovát?
Költő-szemeddel többet lelsz te benne,
mint ásatagban egynémely tudós -
De ha ráuntál múltra és jelenre,
színek bontója, légy nekem te jós:
hiszen te fested, Irisz, a világot
s ne tudnád, hogy ecseted merre fut?
Idézd fel, amit még egy szem se látott: -
a jövő falát érted-é
kitárni mint kaput?
Színek bontója, viharok barátja,
világ költője, tarka mint virág,
jer, kedvesebb nekem a Mája fátyla,
mint az unalmas-egy-való világ!
Vihar barátja, szép idő követje,
Junó követje, koszorús hajú,
világszínháznak kárpitos szövetje,
jer, ontsd elémbe képeid,
beszédes ívkapu.