2011. január 22., szombat

Egy téli szobaton

Majd én besegítek a fogyókúrádba...
Hideg, de verőfényes napra ébredtünk, ezért a reggeli kávé után úgy döntöttem, hogy sétálni megyünk, elvégre a friss levegőn való mozgás egészséges, és mindkettőnkre ránk fér a kalória égetés.Ismételten a patakpartot vettük célba, elvégre Jarjarkának friss élményekre van szüksége, már biztosan unja a falu utcáit, ahol hétközben sétálni szokott, és mínusz hat fokban bízhatunk benne, hogy kullancsok sem kapaszkodnak belé.Miután a patak ezen partja teljesen a mi birodalmunk volt, így levettem a pórázt kutyusomról, amit nagyon élvezett. Amikor a túloldalon feltűnt egy másik eb, a majd hat méter széles patak védelmében bősz kaparásba kezdett, mutatván, hogy ez a vízpart az ő birodalma.Egyszer csak egy csapat vadlúd húzott el fejünk felett nagy gágogással. Jarjarka úgy meglepődött az ismeretlen zajtól, hogy a fenekére ült, majd nagy bátran megugatta az észak fele tartó madarakat. Rögtön eszembe jutott boszinagyim tanítása, "ha a vadludak észak fele húznak, meleg jön." Majd kiderül kinek lesz igaza, mert a meteorológia épp az ellenkezőjét jövendölte.
Hazafele kipróbáltuk milyen az, ha a fagyott szántáson közlekedünk. Érdekes volt. Az eke által kifordított,de kőkemény rögök teteje megolvadt, és a sípályához hasonlóan csúszott, arról nem is beszélve, hogy sikerült kutyusomnak teljesen összesároznia magát. Mire tisztára súroltam, centi vastagon állt a sár a kádja aljában.Míg sétáltunk, addig a tegnap vásárolt, kolbászhússal töltött dagadó gyönyörűre sült, és májgombóc betétes húslevessel együtt laktató ebédül szolgált. Jarjarka a levesben főtt csirke és disznó maradékokat kapta.Séta és ebéd után édes a pihenés, Jarjarka elfoglalta kilátóját, hogy délutáni szundikálása közben biztonsággal szemmel tarthasson mindent, és mindenkit. Miután ezek szerint nekem már nem jutott hely, így nyugodtan nekiállhattam a házimunkának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése