Mint sok éve már, minden évben augusztus 20 körüli hétvégén megtartják városunkban a Terményáldás ünnepét. Ha tehetjük - és szép idő van - kilátogatunk egy sétára. Lányom már beszámolt róla, hogy ő hogyan látta, most én mutatom meg, hogy számomra mit mondott ez a rendezvény. Az idén kétszer is végig sétáltuk a kiállítást szombat este a lányommal és a barátjával, és vasárnap délután ismét hármasban, csak most a csapat férfi tagját Jarjarka jelentette. Szombaton megkóstoltuk a különleges pálinkákat, nem kell megijedni, nem alkoholizáltunk, csak egy nyalásnyi jutott. Három féle páleszt próbáltunk ki, a birsalma, a cigánymeggy és japán szilva alapút. Nem leszek pálinkaívó, azt megállapítottam, de érdekes volt, hogy párolás után is fel lehet lelni a gyümölcs zamatát az italban. A Győri Bornapokra is átsétáltunk, de nem fogyasztottunk semmit, épp elég volt az alkoholból.
Másnap hosszabb időt töltöttünk a kiállításon, és nem győztünk nosztalgiázni, hogy a tavalyi rendezvény mennyivel hangulatosabb volt. Felújították a Széchenyi teret, így onnét kiszorult a rendezvény.
Remélem jövőre frappánsabban oldják meg a szervezők, de ennek ellenére nagyon hangulatosak voltak a barokk házak, sikátorok felvirágozva.
Mutatványosok is színesítették a forgatagot.
Mint látható, Jarjarka elsöprő sikert aratott, és élvezte a forgatagot, a népszerűségét.
Volt viszont olyan is, akit roppantúl kimerített a látványosság.
Nagyon tetszett a sziklakerti növényekkel beültetett házikó, melyen alig fél négyzetméternyi területen legalább harminc féle növény pompázott.Találtunk gombatenyésztőt, akinél végre láthattam milyen a shiitake gomba, sőt kaptam is egyet kóstolóba. Nyersen is nagyon finom volt, engem egy erdei gombára emlékeztetett, melyet Édesapám kenyérbél gombának hívott, és gombászáskor mindig nyersen ettük. Így a kulináris élvezet mellett még nosztalgiázhattam is.
Megnéztük a kézművesek munkáit is, de ellen álltunk a kísértésnek, és vásárfia nélkül tértünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése