Hurrá! Megkezdődött a tanítás! Ami a busszal közlekedők számára nap, mint nap lehetővé teszi, hogy próbára tegyék önfegyelmünket. Mert ugye a diák - általában középiskolások - felszáll a buszra és mintha gyökeret eresztett volna a lába, megáll. A busz közepe, hátulja kong az ürességtől, akár bált is lehetne rendezni benne, de az az önfejű kölyök az istennek sem menne beljebb. A buszmegállóban közel húszan ácsorgunk, felszállásra esélytelenül. A jármű ablakából, mint a bálám szamara, bámul lefele a jövő reménysége. - Minden reggel kétségbe esem, hogy hogyan fogják ezek megkeresni a nyugdíjamat.
No ma reggel is így volt. A sofőr megmakacsolta magát, és úgy döntött , hogy kivárja, míg a diáksereg a következtetés módszerét alkalmazva rájön, hogy vagy elmozdulnak a jármű belseje felé, vagy pedig a busz marad mozdulatlan. Vártunk.
A busz a megállóban, az utazni vágyók a peronon, a diákok az ajtóban. Pár perces várakozás után elfogyott a türelmem, és felhívtam a tanulóifjuság figyelmét a busz motorjának leállítása és legyökerezésük közötti összefüggésre. Örömmel konstatáltam, hogy két gyerekből akár egyetemi tanár is lehet, vagy esetleg a jövő Rubik Ernőjét tisztelhetem bennük, mert megmozdultak , és fél lépést tettek befele. Erre egy versenyző társam a megállóból, fél lábát megvetette a busz alsó lépcsőjén, a másik lábával kicsit csiszatolva ,odébb tolta a diákok katonazsákkal vetekvő méretű tatyóját, és máris a célegyenesben érezhette magát.
Eltelt még két perc, és elővehettem irodalmi műveltségemet. Idéztem József Attilát, mondván:
" jó szóval oktasd......"
Nem véletlenül készültem anno pedagógusnak, nem vesztettem el türelmemet, sem optimizmusomat, - elvégre ismétlés a tudás anyja - ismételten kifejtettem, hogy a busz belsejét nem emberevő mumusok tartják megszállva, nyugodtan beljebb lehet lépni, ez nem fog az életük feláldozásával járni. Megint akadt pár vállalkozó szellemű ifjú, akikből, ha felnőnek minden bizonnyal felfedező lesz.
Közel tíz percbe telt, míg a várakozók felszállhattak. Belegondoltam, májusig, ha minden nap eljátszuk ezt, biztosan megtanulják diákjaink a tömegközlekedés alapvető viselkedési szabályát ,csak az a baj, hogy a nyári szünetben ismételten kimegy majd a fejükből. Mint a mondás tartja: "Nehezen tanul, könnyen felejt!"
Miközben battyogtam a munkahelyemre, eszembe jutott egy nagyon cinikus, de sajnos úgy látszik igaz aforizma.
" Földünk inteligenciája állandó - csak a népesség száma növekszik!"
No ma reggel is így volt. A sofőr megmakacsolta magát, és úgy döntött , hogy kivárja, míg a diáksereg a következtetés módszerét alkalmazva rájön, hogy vagy elmozdulnak a jármű belseje felé, vagy pedig a busz marad mozdulatlan. Vártunk.
A busz a megállóban, az utazni vágyók a peronon, a diákok az ajtóban. Pár perces várakozás után elfogyott a türelmem, és felhívtam a tanulóifjuság figyelmét a busz motorjának leállítása és legyökerezésük közötti összefüggésre. Örömmel konstatáltam, hogy két gyerekből akár egyetemi tanár is lehet, vagy esetleg a jövő Rubik Ernőjét tisztelhetem bennük, mert megmozdultak , és fél lépést tettek befele. Erre egy versenyző társam a megállóból, fél lábát megvetette a busz alsó lépcsőjén, a másik lábával kicsit csiszatolva ,odébb tolta a diákok katonazsákkal vetekvő méretű tatyóját, és máris a célegyenesben érezhette magát.
Eltelt még két perc, és elővehettem irodalmi műveltségemet. Idéztem József Attilát, mondván:
" jó szóval oktasd......"
Nem véletlenül készültem anno pedagógusnak, nem vesztettem el türelmemet, sem optimizmusomat, - elvégre ismétlés a tudás anyja - ismételten kifejtettem, hogy a busz belsejét nem emberevő mumusok tartják megszállva, nyugodtan beljebb lehet lépni, ez nem fog az életük feláldozásával járni. Megint akadt pár vállalkozó szellemű ifjú, akikből, ha felnőnek minden bizonnyal felfedező lesz.
Közel tíz percbe telt, míg a várakozók felszállhattak. Belegondoltam, májusig, ha minden nap eljátszuk ezt, biztosan megtanulják diákjaink a tömegközlekedés alapvető viselkedési szabályát ,csak az a baj, hogy a nyári szünetben ismételten kimegy majd a fejükből. Mint a mondás tartja: "Nehezen tanul, könnyen felejt!"
Miközben battyogtam a munkahelyemre, eszembe jutott egy nagyon cinikus, de sajnos úgy látszik igaz aforizma.
" Földünk inteligenciája állandó - csak a népesség száma növekszik!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése