A szomszédasszonyomnak tegnap este megemlítettem, hogy babot készülök főzni, így rögtön hozta is a maréknyi babot, oly kedvesen, hogy sértődés nélkül nem lehetett visszautasítani. Megsérteni meg egyáltalán nem állt szándékomban. Anno nagyanyáméknál kőbe vésett volt, hogy milyen bab ételt milyen babból kell főzni. A habart- tehát fehér illetve fehéres színű levesek, főzelékek csakis fehér, a rántásos, paprikásak csakis tarkababból készülhettek. No, én nem vagyok ennyire vaskalapos, különben is, ajándék babnak ne nézd a színét!
A babot előző este beáztattam, mert Blanka néni nem tudta eldönteni, hogy most az idei, vagy a magnak eltett tavalyi zsákba nyúlt bele.
A beáztatott babot hideg vízben feltettem főni, adtam hozzá 1 db babérlevelet, sárga és fehérrépát karikára vágva, fokhagymát, vöröshagymát apróra szeletelve, sót, köményt, borsot és egy kis szódabikarbónát- a bab kétséges korára tekintettel. Mikor a bab majdnem megfőtt beleaprítottam a főtt csülköt és egy kis marék csipedettet. Kissé sötétebb fokhagymás vöröshagymás rántással rántottam be kissé csípősebb pirospaprikával.
Második fogásnak palacsinta készült 1 tojásból. Itt talán a töltelék érdekes. Meggy lekvárt akartam enni, de nem kapcsoltam villanyt a spájzban, így rumban eltett magozott meggyet hoztam ki a kamrából. Gondoltam: Ez az Isten keze. Így a lecsöpögtetett meggy mellé kanalaztam egy kis tejszínhabot és nagyon különleges palacsinta kerekedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése