Kisalföld Volán - reggeli dohogás

Már nem először írom, hogy az európai árai ellenére, a szolgáltatási színvonala balkáni a kedvenc tömegközlekedtető cégünknek. Általános, hogy egy kb 60 személy befogadására tervezett járműben legalább 100 embert akar elszállítani. A körülményeket gondolom nem kell ecsetelnem, a heringek kényelmesebben érzik magukat a konzervdobozban, mint mi a buszon - már ha felférünk.

Ugyanis a buszraszállás kész akadályverseny - és bevallom ez nem csak a Volán hibája. Hazánk ifjú reménységei ugyanis reggeli tompultságukban csak odáig jutnak el gondolatmenetükben, hogy fenn vannak a buszon - ez számukra az utolsó lépcsőfokot jelenti - és onnét kikapcsolnak, mint egy meghibásodott robot. Állnak mélán, mint ama bizonyos Bálám közismert szamara, és néznek kifele a fejükből, oly értelmesen, mint egy baba a játékbolt kirakatában. Rajtuk legeltetve büszke szemeimet - elvégre ők a JÖVŐ - elmerengek gyakorta, hogy mily bátor, optimista a következő nemzedék, elvégre bíznak abban, hogy ennyi ésszel, kreativitással le fognak érettségizni, sőt, még akár az egyetemet is elvégezhetik.
Egyik reggel, - mikor a harmadik kérésre sem voltak hajlandók beljebb lépni- kifakadtam, és az alábbi megjegyzés csúszott ki a számon.
- Azt hiszem, kiváltom az őstermelői igazolványt.
Útitársam, aki évek óta ismer, és tudja mivel foglalkozom, értetlenül nézett rám.
- Ezzel a folyamatos terelgetéssel már - már birkapásztornak érzem magam! - tettem hozzá magyarázatképp. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a megjegyzés iróniáját csak a harmincon túli nemzedék fogta.