Gyilkossági ügyben véd az ügyvéd egy embert. Nagyon úgy néz ki, hogy a védence a tettes, de az áldozat holtteste nem került elő, így nem bizonyítható a tett.
Hogy megnyerje az esküdteket, az ügyvéd kieszel egy trükköt:
- Tisztelt Esküdtszék! Hogy bebizonyítsam védencem ártatlanságát, az úgynevezett áldozat egy percen belül azon az ajtón belép, és tisztázza az ügyet!
Valamennyi esküdt odanéz, várnak, de semmi sem történik.
- Nos, tisztelt Bíróság, azt hiszem, ez elég jó példa volt!
Gondolják el: önök mindannyian odanéztek az ajtóra, várták, hogy belépjen rajta az, akit állítólag védencem gyilkolt meg. Ez azt bizonyítja, hogy a lelkük mélyén tudják: nem történt gyilkosság!
Az esküdtek láthatóan zavarodottan mennek tanácskozni, majd visszajönnek, és kimondják:
- Bűnös!
Az ügyvéd zavartan kérdi:
- De hát mindannyian odanéztek az ajtóra, nem?
- Igen, mi mindannyian odanéztünk - mondja az egyik esküdt.
- A védence viszont nem!
Két autó összeütközik. A tűzoltók hamarosan a helyszínre érkeznek, és megkezdik az autókba szorultak mentését.
- Uram, súlyos a sérülése? - kérdi az egyik tűzoltó a sofőrtől.
- Nem tudom, még nem beszéltem az ügyvédemmel - válaszolja a sofőr.
- Mi a különbség a jó ügyvéd és a sztárügyvéd között?
- A jó ügyvéd ismeri a törvényt. A sztárügyvéd ismeri a bírót.
Egy ügyvéd meghal, és Szent Péter elé kerül. Kérdezi tőle:
- Miért kellett ilyen fiatalon meghalnom?
- Fiatalon? - csodálkozik Szent Péter - Hiszen az ügyfeleidnek felszámolt munkaórák szerint már legalább 168 éves vagy!
Tárgyaláson a bíró így kezdi a tárgyalást:
- Sajnos egy roppant kellemetlen dologgal kell kezdenem: az igazság az, hogy a felperes képviseletét ellátó Kovács ügyvéd úr megpróbált engem megvesztegetni 300.000 forinttal!
Néma csend a teremben. A bíró folytatja:
- Azonban az még szomorúbb, hogy az alperes képviseletét ellátó Molnár ügyvéd úr is megpróbált megvesztegetni, de ő 400.000 forinttal... Így aztán arra a döntésre jutottam, hogy Molnár ügyvéd úrnak visszaadok 100.000 forintot, és pártatlanul fogom tárgyalni az ügyet...
Vádlott megkérdi az ügyvédjét:
- Meddig tart még ez a kellemetlen helyzet?
- Nekem tíz perc, magának meg tíz év!
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek.
Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és
megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem.
Gyenge jellem,
italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése