Ma reggel nem úgy ébredtem, hogy cukorborsózással kívánom tölteni a napom, de hát ember tervez, Isten végez. Kedvenc Blanka nénimnek balesete volt a tavasszal - eltörte a lábát, - gondoltam meghálálom a sok segítségét és felhúzkodom a borsóját, valamint segítek neki letépkedni a szárról. Nem is volt ezzel semmi gond sem, nagyon örült, mikor átmentem az ötletemmel. Fel is húzkodtam 3 talicskányi borsót, kellemes beszélgetés közben a szőlőlugas hűvösében lecsipegettük a hüvelyeket, miután már párszor meg lett szedve az ágyás, így egy jó vödörnyi lett. A meglepetés akkor ért, mikor a termést további feldolgozás végett be akartam vinni kedvenc szomszédasszonyom teraszára, hogy ott kényelmesen kifejthesse azt. Ugyanis Blanka néni közölte velem, hogy Ő már nem akar eltenni télire borsót, cincáljam csak haza és rakjam el én, úgyis van két unokám, kell nekik a bio zöldség. Így ugye már nem is tűnik olyan önzetlennek a segítség!:) No, majd kitalálok valamit legközelebbre. Így aztán 11 óra körül elkezdtem borsót pucolni, majd alaposan megmostam, blansíroztam, hűtöttem, lecsepegtettem és fél 5-re már hűtőszekrénybe is került bezacskózva. Hogy miért is írtam ezt meg?
Egyrészt, mert a mai elidegenedett, másokra oda nem figyelő világban jól esik az embernek, ha ilyen szomszédja van, másrészt meg elgondolkodtam, hogy ezt a borsót, amire rászántam 5 órát az időmből - nem számolom amit Blanka néni szánt rá - mennyivel szívesebben fogom enni. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel nyugodtabban adom majd az unokáimnak, mivel tudom, hogy ez valóban bio.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése