Kedvenc szomszédasszonyom kertjében szedésre érett a cukorborsó, így ma evidens volt, hogy borsó levest eszünk. Alaposan megmostam a hüvelyeket, mielőtt kifejtettem, mert a héját is hasznosítani akartam. A kifejtés után a hibátlan hüvelyeket hideg vízben feltettem főni, azzal a szándékkal, hogy majd azzal engedem fel a levest ,így az sokkal ízletesebb lesz. Anno még Édesanyámtól láttam , amikor még nem igazán volt sok borsó, de így mégis nagyon aromás levest főzött. Bekevertem a levesbetétet is, hogy álljon kicsit, hogy a búzadara szemek megduzzadhassanak. Levesbetét: 3/4 tojás - a fehérje felét lefagyasztottam - 2 kanál búzadara, 1 kanál liszt, 2 kanál olaj, csipet só.
Kevés olajon feltettem dinsztelődni a sárgarépát, borsót. Fedő alatt pároltam. Került bele zsenge egész borsó is, egyrészt mert szedésnél sikerül nem teljesen kifejlettet is leszedni, másrészt azért, mert imádom a főtt borsóhéj külső részének ízét. Nagy előnye van a saját kiskertnek, mert szedtem friss petrezselymet, kaprot, új hagymát, fokhagymaszárat, lestyánt, tüchtig kis csokrot kötöttem belőle és a levesbe dobtam. Felöntöttem a borsóhéj levével és beleszaggattam a galuskát. Csodálatosan édes, igazi tavaszi levest ettünk. Lányom megjegyezte ebédnél, hogy mintha egy kicsit sótlan lenne - közöltem vele, hogy nincs is só a levesben, a zöldek ízét érzi - nem sózott utána.
2012. június 3., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése