Ma betakarítottam a krumpli termésemet, - mind a három bokrot - és nagyon meg voltam elégedve vele. Ezért elmesélem hogyan, és miért raktam krumplit az idén. Tavasszal, úgy április végén már szépen csírázott az Édesanyámtól hozott krumpli. Mérgesen hámozgattam, hisz a csíráknál mélyebben kellett kivágni és nem szeretek pazarolni. Ekkor ugrott be mit is mesélt egyszer az Édesanyám, és gondoltam kipróbálom, miután megművelendő föld van.
Anno, mikor még nem létezett a TV, a családok beszélgettek. Nemcsak étkezés, hanem bármilyen tevékenység közben, mint akár a krumplipucolás. No, egy ilyen alkalommal mesélte Édesanyám, hogy régen, amikor még az emberek saját maguknak termelték meg az ennivalót, és nem szaladtak a boltba mindenért, voltak olyan évek, amikor rossz volt a krumplitermés. Ilyenkor az emberi és állati fogyasztáson kívül nem maradt elég vetőkrumpli , hogy megalapozza a következő évi termést. De a magyar paraszt okos volt, és tavasszal, mikor már csírásodni kezdett a krumpli, főzéskor az asszonyok kissé vastagabban hámozták meg a gumókat, és a csírás héjat óvatosan lapos ládákba rakták, majd azt vetették el, mint a krumplit. Ha nem is lett ezekből óriási termés, de krumpli nőtt belőle. No, ezt nekem is ki kellett próbálnom.
Volt egy hely ahova már évek óta hordtam a komposztálni valót, és ha elkésve is - Anyámék mindig április 4-én rakták a krumplit - mert az volt szabad nap - én is elraktam május végén 3 bokornyi krumplihéjat.
Igaz, a paraszt ember biztosan jobban előkészítette a talajt, mert én a szokásos kapavágásnyi mélység helyett épp csak elkapartam a krumplihéjakat, de gondoltam, ha nőni akar, akkor majd fog. Nem is csalódtam az ültetvényemben, mert hamarosan nőni kezdtek a hajtások, némelyik még a szomszédasszonyom drágán vett vetőkrumpliját is lehagyta. Miután komposztálni ágakat is dobáltam - így sem kapálni, sem feltölteni nem tudtam a krumplimat, hagytam nőjön , ahogy neki tetszik. Ma betakarítottam a termést. Az egy főzésnyi krumplihéjból kb. három főzésnyi hibátlan krumpli termett, amelyből a legnagyobb 34 dkg-ot nyomott.
Azt hiszem jövő tavasszal ismételten krumplit termesztek.
Anno, mikor még nem létezett a TV, a családok beszélgettek. Nemcsak étkezés, hanem bármilyen tevékenység közben, mint akár a krumplipucolás. No, egy ilyen alkalommal mesélte Édesanyám, hogy régen, amikor még az emberek saját maguknak termelték meg az ennivalót, és nem szaladtak a boltba mindenért, voltak olyan évek, amikor rossz volt a krumplitermés. Ilyenkor az emberi és állati fogyasztáson kívül nem maradt elég vetőkrumpli , hogy megalapozza a következő évi termést. De a magyar paraszt okos volt, és tavasszal, mikor már csírásodni kezdett a krumpli, főzéskor az asszonyok kissé vastagabban hámozták meg a gumókat, és a csírás héjat óvatosan lapos ládákba rakták, majd azt vetették el, mint a krumplit. Ha nem is lett ezekből óriási termés, de krumpli nőtt belőle. No, ezt nekem is ki kellett próbálnom.
Volt egy hely ahova már évek óta hordtam a komposztálni valót, és ha elkésve is - Anyámék mindig április 4-én rakták a krumplit - mert az volt szabad nap - én is elraktam május végén 3 bokornyi krumplihéjat.
Igaz, a paraszt ember biztosan jobban előkészítette a talajt, mert én a szokásos kapavágásnyi mélység helyett épp csak elkapartam a krumplihéjakat, de gondoltam, ha nőni akar, akkor majd fog. Nem is csalódtam az ültetvényemben, mert hamarosan nőni kezdtek a hajtások, némelyik még a szomszédasszonyom drágán vett vetőkrumpliját is lehagyta. Miután komposztálni ágakat is dobáltam - így sem kapálni, sem feltölteni nem tudtam a krumplimat, hagytam nőjön , ahogy neki tetszik. Ma betakarítottam a termést. Az egy főzésnyi krumplihéjból kb. három főzésnyi hibátlan krumpli termett, amelyből a legnagyobb 34 dkg-ot nyomott.
Azt hiszem jövő tavasszal ismételten krumplit termesztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése