Már vagy tíz éve, hogy Ede, a királypiton hozzánk költözött. Az év nagyobb részében nyugodtan tölti idejét a terráriumban, de időnként elindul világot látni. No ez az időszak érkezett el mostanában is. Egyik nap arra mentem haza, hogy Ede nincs a terráriumban. Miután konstatáltam, hogy az ablak zárva vagyon, a szoba ajtaját én nyitottam ki fél perccel azelőtt, így nem nagyon izgattam magam, elvégre nem olyan nagy dolog megtalálni egy közel két méteres jószágot egy kisebb szobában. Így is volt, alig pár perces keresgélés után Edét megtaláltam az elektromos szerkentyűk szomszédságában kedvenc alvó pózába göngyölődve. Visszapakoltam a helyére, és a jól végzett munka tudatával elégedetten zártam be magam mögött a szoba ajtaját.
Másnap, miután hazaestem a melóból, ismét Ede szobájába vezetett az utam, elvégre ebben a forróságban a piton is szereti a friss vizet - no, mondanom sem kell, hogy Edénknek ismételten hűlt helyét találtam a terráriumban. Már rutinos voltam és rögvest letekertem pitonunkat a villanydrótokról, és megállapítottam, hogy Ede nem tartja károsnak az elektroszmogot.
Ma reggel ismételten Ede szobájába vitt az utam, gondolván, hogy miután lenyírtam a füvet és szépen süt a nap, élvezné a kígyó, hogy napozhat egyet és kinyújtóztatja meggémberedett csigolyáit. Az, hogy nem találtam a terráriumban, már meg sem lepett, de az, hogy sem a wifin, sem pedig az egyik trafón sem volt, már elgondolkodtatott, mert rengeteg bújóhely van a szobában, amiket Ede már kipróbált. Kipakoltam az ágyneműtartót - nem volt siker élmény, sem a lányom főiskolai jegyzetei, sem pedig az ágynemű közt nem találtam - viszont a szoba már kezdett katasztrófa súlytott területként hatni. Körülnéztem a könyvespolcon, mert korábbi tapasztalatom alapján Edénk szeret művelődni. Ott sem találtam. Elcincáltam a faltól a könyvespolcot -majd megszakadtam, mert ugye nem pakoltam le róla - nem is lett volna hova, hisz minden talpalatnyi helyet elfoglalt az ágynemű tartó tartalma - mikor a legfelső polcra sorakoztatott táskák elkezdtek potyogni. Sztoikus nyugalommal néztem, ahogy egymás után hullanak a földre - elvégre nagyobb kupit már nem tudtak csinálni - mikor kiderült, hogy Ede a felstócolt táskák alatt találta meg alvóhelyét, és kerevetének rángatásának hatására felfújta magát, így a táskák engedtek a gravitációnak. Legszebb álmából felébresztett kígyónkat ismételten visszaköltöztettem a helyére, kíváncsi vagyok legközelebb hol fogom megtalálni, de a lehetőségek szűkítése véget gondosan bezártam a szoba ajtót.
Másnap, miután hazaestem a melóból, ismét Ede szobájába vezetett az utam, elvégre ebben a forróságban a piton is szereti a friss vizet - no, mondanom sem kell, hogy Edénknek ismételten hűlt helyét találtam a terráriumban. Már rutinos voltam és rögvest letekertem pitonunkat a villanydrótokról, és megállapítottam, hogy Ede nem tartja károsnak az elektroszmogot.
Ma reggel ismételten Ede szobájába vitt az utam, gondolván, hogy miután lenyírtam a füvet és szépen süt a nap, élvezné a kígyó, hogy napozhat egyet és kinyújtóztatja meggémberedett csigolyáit. Az, hogy nem találtam a terráriumban, már meg sem lepett, de az, hogy sem a wifin, sem pedig az egyik trafón sem volt, már elgondolkodtatott, mert rengeteg bújóhely van a szobában, amiket Ede már kipróbált. Kipakoltam az ágyneműtartót - nem volt siker élmény, sem a lányom főiskolai jegyzetei, sem pedig az ágynemű közt nem találtam - viszont a szoba már kezdett katasztrófa súlytott területként hatni. Körülnéztem a könyvespolcon, mert korábbi tapasztalatom alapján Edénk szeret művelődni. Ott sem találtam. Elcincáltam a faltól a könyvespolcot -majd megszakadtam, mert ugye nem pakoltam le róla - nem is lett volna hova, hisz minden talpalatnyi helyet elfoglalt az ágynemű tartó tartalma - mikor a legfelső polcra sorakoztatott táskák elkezdtek potyogni. Sztoikus nyugalommal néztem, ahogy egymás után hullanak a földre - elvégre nagyobb kupit már nem tudtak csinálni - mikor kiderült, hogy Ede a felstócolt táskák alatt találta meg alvóhelyét, és kerevetének rángatásának hatására felfújta magát, így a táskák engedtek a gravitációnak. Legszebb álmából felébresztett kígyónkat ismételten visszaköltöztettem a helyére, kíváncsi vagyok legközelebb hol fogom megtalálni, de a lehetőségek szűkítése véget gondosan bezártam a szoba ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése