Pánik?...........

Mostanában sokat beszélnek a természetközelség fontosságáról. Nekem eddig sem volt ezzel gondom, hisz falun élek, de ma a a természet egészen közelről mutatkozott be. Azzal kezdődött, hogy éjszaka arra ébredtem, hogy olyan vircsaft van a padláson, hogy majd rám szakad. Még jó, hogy este valami horrorfilmen aludtam el, az alaphangulat adott volt a műsorhoz. Huzigálást, kaparászást, szaladgálást hallottam, de még mielőtt a telefonért nyúltam volna, hogy hívjam a rendőrséget, beugrott, hogy valószínű a "házi" nyestek randalíroznak. Így aztán előkaptam a laptopom és hajnali háromig szörföztem, míg a nyestjeim elfáradtak, és végre én is álomra hajthattam a fejem.
Ezek után nem csoda, hogy kissé megdöbbentem, mikor házi asszonykodásom közben azt vettem észre, hogy egy vízisikló kopogás nélkül már félig bent van az előszobában. Meg nem ijedtem, hisz a Tüskeváron nőttem fel, így rögtön felismertem két sárga fülfoltjáról, de elszaladtam a seprűért, hogy kitessékeljem őkelmét, elvégre fülembe csengett Matula bácsi figyelmeztetése, "Meg ne fogja! Büdös." Mire visszaértem, a sikló eltűnt. Gyorsan körülnéztem az előszobában - nem láttam. Hasravágtam magam a szobában - kikémlelni az ágyak alját - ott sem volt. De dolgozott bennem az adrenalin, így megcsörgettem a fiamat, és enyhe pánikkal a hangomban előadtam:
- Kisfiam, azt hiszem bejött egy sikló a lakásba!
- Biztos, hogy sikló volt? Láttad a foltját? - jött a higgadt kérdés.
- Persze, hogy láttam, azért mondtam, hogy sikló.
- És? - A Szigetközben laksz, megesik. Nem értelek, mi a problémád.
- De lehet, hogy itt van a házban!!!!!!!!!
- Nem értelek. - Három óriáskígyóval laktál egy fedél alatt, miért pánikolsz?
- Nem pánikolok - magyarázkodtam, - csak meglepődtem.
- Te lepődtél meg? - tette fel a kérdést enyhe cinikus felhanggal - Képzeld el szegény siklót. Jön látogatóba, mert azt hiszi, hogy őt itt szeretik és süti és kávé helyett egy pánikoló csaj fogadja az ajtóban!
No, ennyit az empátiáról.:)