Karácsonyi zabpelyhes süti

Nem igazán vagyok édesszájú, és sütni sem gyakran szoktam. Most, hogy magam vagyok, meg pláne nem. Így aztán nem csoda, hogy a méricskélésre sem fordítok gondot.Szerintem amelyik süti sikerülni akar, az sikerülni is fog. Ha meg mégsem, akkor majd megeszik a Mama tyúkjai.
Ettől gondolom némely cukrász vénájú olvasónak kinyílik a bicska a zsebében, de még nem nagyon kellett kidobnom ételt.

Mint mindig, most is ötletszerűen sütöttem. Megolvasztottam kb. 5-6 dekányi margarint a mikróban. Hozzáadtam 2,5 púpos kanál cukrot, 1 db egész tojást. Habverővel addig kevergettem, míg a tojás kifehéredett. Egy összemarék diót száraz serpenyőben megpirítottam, majd mikor elzártam a gázt, dobtam a serpenyőbe egy fél maréknyi szezámmagot, és fél marék sós mogyorót is. Egy kicsit összetörtem őket mozsárban és a tojáshoz öntöttem. Adtam hozzá egy csészényi zabpelyhet, kb. ugyanannyi sima lisztet, egy doboz joghurtot. Őrölt fahéjjal, őrölt szerecsendióval, két maroknyi mazsolával fűszereztem. Azért, hogy a tészta megemelkedjen, adtam hozzá fél zacskó sütőport és késhegynyi szódabikarbonát, majd kevergetni kezdtem. Ekkor állapítottam meg, hogy a tészta állaga kissé szárazra sikeredett, de nem nagyon zavartattam magam - öntöttem hozzá egy kevés tejet, így értem el, hogy jó kemény nokedli tészta állagú lett a massza.

Sütőpapírral bélelt formába öntöttem - kb.2 cm magas lett - nagyon alacsony hőfokon 50 perc alatt készült el.
Nem tudtam kivárni, hogy kihűljön, olyan kellemes illatokat árasztott, pedig a citromhéjat ki is felejtettem belőle.
Megkínáltam kedvenc Blanka nénimet is - aki valóban tud sütni - megdicsért, tehát egész jónak minősíttetett alkotásom.
Jarjarkátől egyenesen kiváló, "még kérek" osztályzatot kaptam.
Karácsonyvárás.