Szeretünk kísérletezni, és szeretjük a keleti konyhát. Így aztán a lányom elhatározta, hogy ez a hétvége a kínai konyha jegyében zajlik. A főzés előkészítésének feladata is rá hárult, én csak a folyamat közepe táján kapcsolódtam be a tevékenységbe.
Édes-savanyú sertéshús:Pác:1 tojásfehérje,1 evőkanál étkezési keményítő, 2 evőkanál sötét szójaszósz
, 1 evőkanál vörösbor, 1 kávéskanál só, 1/2 kávéskanál őrölt bors.A csíkokra vágott húsokat legalább két órát pácoljuk.
A tésztához a tojást a liszttel és a keményítővel, valamint kevés sütőporral simára kevertük. A húst belemártjuk a tésztába és bő forró olajban kb. 5 perc alatt aranybarnára sütjük. Többször átforgatjuk. Papírtörlőn leitatjuk róla a felesleges zsiradékot
A wokot felforrósítjuk, beledobjuk a csíkokra vágott sárgarépát, hagymát, zellert, majd az új hagymát, a bambuszrügyet, a piros kaliforniai paprikát, valamint az ananászt és a gombát és 5-6 percig pirítjuk, majd kiszedjük egy tálba.A wokban a húslevesben elkevert keményítőt, szóját, balzsamecetet és a ketchupot, valamint egy kis worchester szószt besűrítettük, majd visszaraktuk a zöldségeket és a lecsepegtetett húst. Mikróban főzött rizzsel tálaltuk.
Szezámos- mézes bundában pirított sertéscsíkokA mézes mázhoz:
2 kanál méz, mi vegyesen használtuk - repce, ill. akácméz
1 kanál cukor
2 kanálnyi saját paradicsomlé
1 kanál ketchup
2 kanál balzsamecet
Lassú tűzön sziruppá főztük.
A húsokat az előbbihez hasonlóan bepácoltuk, csak most bors, só, olaj és egy kis bor keverékébe, és a tésztába mártott húsokat forró, bő olajban kisütöttük.
a húsokat visszaraktuk a felmelegített szirupba, jól megszórtuk szezámmaggal és összekevertük.
Nagyon finom lett, a lányom barátjának is nagyon ízlett, pedig arra számítottunk, hogy nem arat sikert az ebédünk.
Pirított tészta: Ez nem igazán sikerült olyanra, mint a kínai büfékben szokott lenni, aki tud vmi tippet szívesen fogadom.A tésztát sós vízben kifőztük, lecsepegtettük.A wokban 1 kanálnyi olajon megfuttattam a kínai kel
vastag leveleit, majd hozzá adtam a tésztát. Meglocsoltam szójaszósszal, balzsamecettel és sóztam.
Jó lett, de valahogy nem jöttek össze a büféből ismert ízek, azzal vigasztaltam magam, ha lesz szezámolajam akkor finomabb lesz.
"Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni... valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatásos képeslap, mely - vörös és arany színekben - a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdőben. Ilyenek vagyunk." 
A mai nap is a kertészkedésről szólt, így a főzés a lányomra maradt. A barátja a gyep szellőztetésével, fűnyírással volt elfoglalva, míg én az előkertben tevékenykedtem. A gyomtalanítás mellett a tulipánhagymákat próbáltam kiásni, kevés sikerrel. Ezeket a tulipánokat még öcsém ültette több, mint egy évtizede, így aztán nem csoda, hogy térdig álltam a gödörben, de a hagymáknak még híre hamva sem volt. Annyit valószínű sikerült elérnem, hogy jövőre még kevésbé nőnek egy sorban a virágok.
Spagettiszósz: Kevés olívaolajon megfuttatunk apróra vágott vöröshagymát, majd hozzáadunk 2 gerezdnyi fokhagymát, hozzáadunk egy teáskanál cukrot és karamellizáljuk. Felöntjük egy üveg házi paradicsomlével, ízesítjük egy kanálnyi balzsamecettel, oreganóval, sóval, borssal, és kevés őrölt babérlevéllel. Dobunk bele pár hajtásnyi lestyánt és lassú tűzön főzzük.
Jarjarkának is nagyon ízlett, de ő sajátos módon ette. A spagettiszálakról lenyalogatta a szószt, majd a "meztelen" tésztát elhelyezte a tányér mellett.
Tegnap ismételten elcsábultam. Annak ellenére, hogy nem igazán vagyok húsevő, a szép húsnak nem tudok ellenállni, ebben tökéletesen Anyámra ütök. Így aztán, mikor megláttam egy csodálatos marhacombot a Spár húspultjában, rögtön tudtam, hogy feladom az eredeti elképzelésemet vasárnapi menü kapcsán, ami eredetileg úgy hangzott, hogy: Azt eszünk, ami kiolvad, hogy végre fogyjon a mélyhűtő tartalma.
James Stephens:Áprilisi eső
Fogyókúra ide, fogyókúra oda, néha kell valami vigasztaló édesség, főleg ilyen esős áprilisi délutánon. A joghurtokat már untuk, így aztán gyorsan készítettem egy vanília pudingot, amit feldobtam azzal, hogy eresztettem bele egy kis grízt,hogy ne legyen olyan unalmas. Ami viszont feldobta a napot, az az eper volt, amivel kis desszertünket díszítettem. Máris vidámabbnak tűnt tőle a nap.
Tavaszi fáradtság.
Szeretünk kísérletezni, és szeretjük a keleti konyhát. Így aztán a lányom elhatározta, hogy ez a hétvége a kínai konyha jegyében zajlik. A főzés előkészítésének feladata is rá hárult, én csak a folyamat közepe táján kapcsolódtam be a tevékenységbe.
Nagyon finom lett, a lányom barátjának is nagyon ízlett, pedig arra számítottunk, hogy nem arat sikert az ebédünk.
A jó termés igérete.
Csigaszerelem
Tulipánjaim
Tavasz van.
Új szerzeményeim az ablakpárkányra."Bohócvirág"
Csak ismételni tudom magam, már megint nagyon gyorsan kellett ebédet készíteni. Hiába, a délelőtt nekem is csak 5 órából áll, és abba a Mama, a bevásárlás és a főzés csak szűkösen fér bele. Ilyenkor kell megfogadni a már bevált közmondást : "Segíts magadon, az Isten is megsegít!"
Már rég szerettem volna kipróbálni, vajon milyen is a lazac steak, de bevallom kissé borsosnak találtam az árát. Most, hogy itt a húsvét, gondoltam kényeztetem magunkat egy kicsit. A Tescoban is láttam filézett lazacot, de nem igazán nyerte meg tetszésemet, így aztán mikor a Metroban összefutottunk egy igazán gusztusos darabbal, már nem tudtam otthagyni. Otthon aztán alaposan meglepődtem, mert a gyönyörűen filézett halacska szemérmesnek bizonyult - nem volt lepikkelyezve. Első nekifutásra arra gondoltam, hogy csak felületes volt az eladó, de miután végigszaladtam rajt a késsel bizonyossá vált, hogy a pikkelyezés feladata rám vár. Megemlegettem az eladó nagyiját, ugyanis egészben sokkal könnyebb lepikkelyezni a halat, mint egy filét, azon kívül a konyhapult sem épp erre való. Szerencsém van, családi házban lakom, így kiszaladtam az udvarra, és a régi kút káváján megejtettem a halpucolást.
