Már rég szerettem volna kipróbálni, vajon milyen is a lazac steak, de bevallom kissé borsosnak találtam az árát. Most, hogy itt a húsvét, gondoltam kényeztetem magunkat egy kicsit. A Tescoban is láttam filézett lazacot, de nem igazán nyerte meg tetszésemet, így aztán mikor a Metroban összefutottunk egy igazán gusztusos darabbal, már nem tudtam otthagyni. Otthon aztán alaposan meglepődtem, mert a gyönyörűen filézett halacska szemérmesnek bizonyult - nem volt lepikkelyezve. Első nekifutásra arra gondoltam, hogy csak felületes volt az eladó, de miután végigszaladtam rajt a késsel bizonyossá vált, hogy a pikkelyezés feladata rám vár. Megemlegettem az eladó nagyiját, ugyanis egészben sokkal könnyebb lepikkelyezni a halat, mint egy filét, azon kívül a konyhapult sem épp erre való. Szerencsém van, családi házban lakom, így kiszaladtam az udvarra, és a régi kút káváján megejtettem a halpucolást.Ezen idő alatt a lányom valami nekünk tetsző receptet keresett a neten - nem járt sikerrel, így mi találtunk ki egy receptet, - bevált, úgy hogy legközelebb is előadjuk.
A halszeleteket egy nylon zacskóba raktam, bőven meglocsoltam sötét szójaszósszal, és hagytam állni közel egy órát. Az alatt az idő alatt megpirítottunk egy száraz serpenyőben fekete, zöld és piros borsot, valamint lereszeltem egy egész citrom héját. Mozsárban durvára törtük a borsot, belekevertük a citromhéjat és a lányom a halra kente, ez alatt előkészítettem a krumplit a püréhez, és a mexikói keveréket, valamint a kelbimbót. Míg a krumpli főtt, fölötte megpárolódtak a zöldségek.
A halat forró olíva és fűszerolajos serpenyőbe fektettem bőrével lefele három percre, majd megfordítottam és öntöttem alá két kanálnyi fehérbort. Ezen az oldalán már csak egy percig sütöttem. Ebéd után kihasználtam, hogy csodásan süt a nap, és kertészkedtem - Jarjarka pedig figyelemmel kísérte tevékenységemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése