2019. július 18., csütörtök

Százrétű kalácsom

Egyszer már megsütöttem  a százrétű kalácsot, ahogy a TV-ben láttam. Jó volt - jó volt, de nem igazán voltam tőle elragadtatva. Gondoltam, megpróbálom másként.
2 dl tejben felfuttattam fél élesztőt, egy kanál cukoral. 35 dkg liszt, 5dkg cukor keverékébe beleöntöttem. Felvertem egy nagyobb tojást, annak nagyobbik részét beleöntöttem a tésztába, annyit hagytam, hogy legyen mivel megkenni a kalácsot. Gyúrtam még  hozzá kb 7 dkg olvasztott margarint, egy csipet sót. Lágy kalácstészta lett Hagytam kelni. Amikor megkelt, 6 részre osztottam, gömbölyitettem, megkentem olajjal és ismét kelesztettem. Kelés után kisodortam a gombócokat, megkentem őket olvasztott margarinnal, összehajtogattam és ismét kelesztettem. Elkészítettem a tölteléket 20 dkg daráltdió, egy citromhéj, 15 dkg cukor, fahéj.
Az első bucit akkorára sodortam, mint a tepsi, megkentem margarinnal, bőven megszórtam dióval, majd ugyanígy folytattam. Az utolsó töltelékes rész már cukrozott kakaó volt, mert kevés lett a dió, de nem is baj, izlett az unokáknak. A tetejét megkentem a félretett tojással. Isimét kelesztettem, majd 180 fokos sütőben készre sütöttem. Nem győztük kivárni, hogy kihüljön, melegen vágtam fel.

2019. február 24., vasárnap

Fűszeres almamártás, töltött dagadóval

A dagadó adott volt. A lányom hozta készre sütve. Csak valami pikáns kiegészítőt kívántam hozzá. Tegnapról maradt rizs, valami mártás hiányzott, amivel meg lehet bolondítani ezt a száraznak tűnő ebédet.

Végig vettem gondolatban a fagyasztó és a kamra tartartalmát és csak az alma volt az, amit megkívántam. Igen ám, de a hagyományos almamártásra nem indultak be az izlelőbimbóim. Dédi meg kerek-perec kijelentette, hogy régen szerette a szószos dolgokat, most nem szereti.

Megtisztítottam 4 almát, szép vékonyan felszeleteltem. Egy közepes hagymát kevés olajon megfuttattam, dobtam bele 1 szem jó csipős chilit, borsoztam, sóztam, megszórtam kurkumával. Hozzáadtam az almát és megpároltam, reszeltem rá egy fél citrom héját, egy kis gyömbért, és rácsavartam a fél citrom levét. Majd összeforraltam 2 dl tejszínnel.
Nagyon finom lett. Kissé keményebb állagú almával elegánsabb is lenne, de mindenki azzal főz, ami van otthon.



Osso bucco

Ma kissé döcögősen indult az ebédfőzés.Dédivel még előző este megbeszéltük, hogy kacsasült lesz. Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy közben átrendeztem a 400 literes fagyasztót, és a fél kacsa csak nem akart előkerülni, pedig a kezem már rég lefagyott. No, ez volt az a pillanat, amikor kikaptam az első kezem ügyébe akadt húsdarabot, és gyorsan visszarámoltam a fagyasztóba. - Mondanom sem kell, hogy külön harcot kellett vívnom, hogy minden visszaférjen.
Amikor végre fogni is tudtam, és szemrevételeztem a zsákmányt, akkor el is dőlt, hogy mi lesz az ebéd, mert egy szép szelet velős marhalábszár akadt a kezembe.
A húst 1 percre bevágtam a mikróba, hogy legalább annyira kiolvadjon, hogy a fűszerek meg tudjanak tapadni rajta. Közben felaprítottam egy fej vöröshagymát, 2 sárgarépát. Kellett volna zellerszár is, de az épp nem volt itthon, így improvizáltam. két marék zöldborsó (fagyasztóból) és 2 szem krumpli.
A húst sóztam, borsoztam, majd megforgattam lisztben. Forró olajban kérget sütöttem rá, kitettem egy tányérra. Beledobtam a hagymát, borsot, bazsalikomot, kakukkfüvet, 2 babérlevelet, egy ág rozmaringot, és egy jó kanál paradicsompürét. Felöntöttem kevés fehérborral. Majd hozzáadtam a zöldségeket és visszatettem a húst. Felöntöttem kb.1,5 dl tyúkhúslevessel- fagyasztó. Puhára főztem a húst. Tálalás előtt reszeltem rá fél fokhagymát, és citromhéjat- ha lett volna friss petrezselyem, akkor azt is.
Rizzsel tálaltam, úgy, hogy előtte kiszedtem a velőscsontot és felszeleteltem a lábszárat. A velő épp elég volt egy előételnyi pirítósra.

2019. január 26., szombat

Az én francia kuglófom


Az első találkozásom ezzel a kuglóffal a TV Paprika  egyik adásában volt. Akkor  csak az állagra figyeltem fel, de amikor a szakács külön kiemelte, hogy milyen fontos, hogy a vajat /margarint/ mikor dolgozzuk bele, már tudtam, hogy ki fogom próbálni.

Hozzávalók: 2,5 dl 3,5 %-os tej, ha van tejszín még jobb. 2 dkg élesztő,/ nekem a budafoki vált be/.
Az élesztőt felfuttatjuk langyos tejben egy kanál cukorral. 35 dkg lisztet tálba szitálunk, adunk hozzá 5 dkg cukrot. /lehet több is, de cukros vagyok/. Egy tojást villával felverünk, kb 90 százalékát hozzáadjuk a liszthez, a maradékot félretesszük, azzal kenjük meg a tészta tetejét.

Ha az élesztő felfutott, hozzáadjuk a liszthez, és elkedjük kidolgoztatni a gépppel. Addig, mig a tészta  sima selyemfényű nem lesz.  A tésztának olyan lágynak kell lennie mint a nokedli tészta, ha kell, kicsit korrigáljuk. Ez alatt megolvasztunk 12 dkg vajat vagy margarint és ha kihült egy csipet sóval a tésztához keverjük. Jól eldolgozzuk benne a zsiradékot és hagyjuk kelni.

Ha duplájára kelt a kivajazott, kilisztezett formba öntjük. Megkenjük a maradék tojással, és kelesztjük.
A sütőt előmelegítjük 170 fokra. 5 percig sütjük légkeverésen, majd 160 fokon alsó -felső sütésen 20 perc. / Ez az én sütőmre  vonatkozik, ki kell tapasztalni. Ha kész simán kijön a formából.
Most tettem bele mazsolát, és kandírozott citrusféléket, de van amikor felébe kakaót keverek.