Egy méltatlanul mellőzött levest főztem ma. Valamikor elsősorban a szegények levese volt.
Családunkban főképp gyomorrontásos, influenzás időszakban került az asztalra, illetve csészébe, mivel általában betegek kapták, akik az ágy kényeztető ölén fogyasztották az ebédet. Csészéből, pirított kenyérrel kényelmesebb is, hisz alapvetően nincs benne levesbetét.
Egy teáskanálnyi olajon pattogásig pirítottam egy teáskanálnyi egész fűszerköményt. Mikor már pattog, megszórtam egy teáskanálnyi liszttel és addig kevergettem, míg a liszt zsemleszínű lett. Ekkor felöntöttem fél liter vízzel. Sóztam. Kicsit több sót tettem bele, mint általában szoktam, hisz gyomorrontáskor elvesztett sót pótolni kell. Közel fél órát főztem lassú tűzön, hogy a kömény hatóanyaga kifőjjön.
Csészébe szűrtem és pirított kenyérrel tálaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése