Királypyton mint Houdini

Már vagy tíz éve, hogy Ede, a királypiton hozzánk költözött. Az év nagyobb részében nyugodtan tölti idejét a terráriumban, de időnként elindul világot látni. No ez az időszak érkezett el mostanában is. Egyik nap arra mentem haza, hogy Ede nincs a terráriumban. Miután konstatáltam, hogy az ablak zárva vagyon, a szoba ajtaját én nyitottam ki fél perccel azelőtt, így nem nagyon izgattam magam, elvégre nem olyan nagy dolog megtalálni egy közel két méteres jószágot egy kisebb szobában. Így is volt, alig pár perces keresgélés után Edét megtaláltam az elektromos szerkentyűk szomszédságában kedvenc alvó pózába göngyölődve. Visszapakoltam a helyére, és a jól végzett munka tudatával elégedetten zártam be magam mögött a szoba ajtaját.
Másnap, miután hazaestem a melóból, ismét Ede szobájába vezetett az utam, elvégre ebben a forróságban a piton is szereti a friss vizet - no, mondanom sem kell, hogy Edénknek ismételten hűlt helyét találtam a terráriumban. Már rutinos voltam és rögvest letekertem pitonunkat a villanydrótokról, és megállapítottam, hogy Ede nem tartja károsnak az elektroszmogot.
Ma reggel ismételten Ede szobájába vitt az utam, gondolván, hogy miután lenyírtam a füvet és szépen süt a nap, élvezné a kígyó, hogy napozhat egyet és kinyújtóztatja meggémberedett csigolyáit. Az, hogy nem találtam a terráriumban, már meg sem lepett, de az, hogy sem a wifin, sem pedig az egyik trafón sem volt, már elgondolkodtatott, mert rengeteg bújóhely van a szobában, amiket Ede már kipróbált. Kipakoltam az ágyneműtartót - nem volt siker élmény, sem a lányom főiskolai jegyzetei, sem pedig az ágynemű közt nem találtam - viszont a szoba már kezdett katasztrófa súlytott területként hatni. Körülnéztem a könyvespolcon, mert korábbi tapasztalatom alapján Edénk szeret művelődni. Ott sem találtam. Elcincáltam a faltól a könyvespolcot -majd megszakadtam, mert ugye nem pakoltam le róla - nem is lett volna hova, hisz minden talpalatnyi helyet elfoglalt az ágynemű tartó tartalma - mikor a legfelső polcra sorakoztatott táskák elkezdtek potyogni. Sztoikus nyugalommal néztem, ahogy egymás után hullanak a földre - elvégre nagyobb kupit már nem tudtak csinálni - mikor kiderült, hogy Ede a felstócolt táskák alatt találta meg alvóhelyét, és kerevetének rángatásának hatására felfújta magát, így a táskák engedtek a gravitációnak. Legszebb álmából felébresztett kígyónkat ismételten visszaköltöztettem a helyére, kíváncsi vagyok legközelebb hol fogom megtalálni, de a lehetőségek szűkítése véget gondosan bezártam a szoba ajtót.

Sörben sült sertésmáj

Ma reggel előrelátó voltam, és eljövendő vacsorámra gondolva, előkaptam a valamelyik hétvégén vásárolt és lefagyasztott setrésmájat a mélyhűtőből, hogy amíg én robotolok, azok szép kényelmesen kiolvadjanak dermedtségükből. Reggel, félálomban még nem is jutott eszembe, hogy névnapi vacsora lesz belőlük, sőt, mikor hazaértem, még akkor sem tudtam, hogy mit is fogok alkotni a négy szeletkéből. Olíva olajat öntöttem a serpenyőbe, majd beledobtam egy félfőre vágott hagymát. Mikor úgy értékeltem, hogy az kellő mértékben megdinszelődött, belefektettem a májszeleteket, és mindkét oldalukat megpirítottam, majd megszórtam egy kávés kanálnyi liszttel. Pár keverésnyi idő elteltével rászórtam még kevés borsot, és sok majorannát, valamint egy kis sót - azt főleg a máj mellé, nehogy megkeményedjen, majd felöntöttem 1 decinyi sörrel. -A lányom vörösborral csinálta - az nekem nem volt- a maradékot meg jól megittam az egészségemre.
Saját sütésű teljes kiőrlésű kenyérrel remek vacsora volt, csak kissé kevés, mert kutyusom beszállt két szeletre, de úgyis fogyózom:)

Tonhalas spagetti

Az étkezéssel foglalkozó okosok szerint hetente több alkalommal kéne halat enni, hát én bevallom örülök, hogy erre havonta sor kerül. Nem azért, mert nem szeretem a halat, hanem azért mert egy szelet hal sütése után is pont olyan halszagú lesz az ember lánya és a konyhája, mintha kilókat dolgozna fel. Épp ezért általában konzervet eszem, és mostanában inkább valami tésztásan elkészítve, mintsem kenyérrel. Az egyik ilyen bevált receptem kimondottan nyári időszakra való, hisz ilyenkor lehet marékszám szedni a petrezselyem zöldet, citromfüvet és bazsalikomot, sőt néha még Édesanyámtól citromot is tudok hozni saját kezűleg szedve a saját citromfáról.

Ma lányommal megbeszéltük, hogy én szállítom a holnapi ebédjét, így gyors főzőcskébe kezdtem.
Elkészítési idő : 20 perc - ebben az időtartamban a zöld fűszerek leszedése és a kutyám visszacsalogatása a szomszéd kertből is benne van.
A vizet feltettem forrni, majd mikor lohogni kezdett sóztam, és beledobtam a spagettit. A zöldfűszereket megmostam majd apróra vágtam. Olíva olajat öntöttem a wokba és beledobtam
az apróra vágott lila hagymát, majd négy gerezd felaprított fokhagymát. Sóztam, borsoztam és beleszedtem az al dente módra főzött spagettit. Hozzáadtam a zöld fűszereket, 2 doboz Calvo tonhalat, meglocsoltam citromlével. Jól összeforgattam és saját adagomat chili paprikával megszórva tálaltam.

Csirke tikka massala padlizsánnal

Már rég volt indiai ebédre, így pénteken már bepácoltam a csirkét, hogy kellőképp átérjen a fűszeres joghurtban. Van előrekevert garam massala keverékem is, de ugye nem is én lennék, ha még nem fűszereznék kicsit. Úgy, hogy kedvenc daráló masinámba - már egyszer írnom kell róla, hisz annyit emlegetem - dobáltam az alábbiakat: római kömény, színes bors, szegfűbors, koriander, fahéj, szegfűszeg, kardamom, mustármag.Egy kanálnyi garam masszala és ugyanannyi saját fűszerkeveréket, valamint egy pohár joghurot összekevertem és beledobáltam a csirkedarabokat. Ezt még pénteken megtettem, így volt ideje összeérni az ízeknek a hűtőben.
Ma a naan előkészítésével kezdtem, miután hét ágra sütött a nap, az ablakban szépen megkelt a tésztám.Ki is szakítottam belőle 16 gombóckát, majd még kevés vizet adtam a maradék tésztához, valamint 15 dkg teljes kiőrlésű lisztet, sót és újra megdagasztottam. Kiraktam a tálat ismételten napozni, és miután kétszeresére dagadt a tésztám, remek kenyeret alkottam belőle. Minden héten sütök mostanában fél kilónyit- az egy heti adagom - mert mióta olvastam miből készülnek az adalék anyagok valahogy nem eszem jóízűen a vett kenyeret.
Kertemben termett egy padlizsán, de ugye ez kevés ahhoz, hogy krémet alkossak belőle, így meghámoztam és kockákra vágtam. A wokban felhevítettem az olajat és a padlizsán kockákat megpirítottam. - Gondolván, ha van zöldség curry, akkor lehet padlizsános massalás csirke is.
A padlizsán félretettem, majd ismét olajat hevítettem és beledobtam egy kanál vett, és egy kanál általam alkotott fűszerkeveréket, majd egy fej vékonyra szelt vöröshagymát. Megpirítottam, és amikor már csodálatos illat töltötte be a konyhát, beleöntöttem a pácolt csirkét. Míg a csirkedarabkák pirultak, lereszeltem egy ujjnyi gyömbért, felaprítottam egy darabka chilit és ezeket is az ételhez adtam, majd beleöntöttem az átsütött padlizsán kockákat és sóztam.
A kertből behozott, meghámozott maréknyi paradicsomot meghámoztam, turmixoltam és a csirkéhez öntöttem- ki kell használni a saját konyhakert előnyeit. Majd végül 2 dl 20 % tejszínnel felöntve készre főztem.
Kép nem készült, mivel nagyon éhes voltam, így felhasználtam egy régebbi bejegyzésem fotóját.

Ecetes szilva télire

Megérett a kertben anno az öcsém által ültetett Besztercei bio szilva. Emlékszem mennyit ment utána, hogy neki gyerek öklömnyi szilvája teremjen. No, ha megtermett, akkor nem szabad hagyni, hogy pocsékba menjen, tehát befőzzük ami még a fán maradt, mert ugye nálam a növénytermesztés annyira bio, hogy 13 éve még csak permetező kannát sem látott a kert, nemhogy permetet. A kemény szilvákat jól megmostam és késsel hosszában kettévágtam, hogy megszabadítsam a magjától, valamint, hogy az üvegbe minél több szilva, és minél kevesebb lé kerüljön. A megtisztított mennyiség kb. 4 kilónyi gyümölcs volt. Egy fazékba feltettem 2 liter vizet, fél kg cukrot, 1 db fahéjat, 5 szegfűszeget, kevés kardamomot és elkezdtem forralni. Mikor már elolvadt a cukor, és lohogott a víz, kisebb lángra vettem a gázt, és öntöttem a vízbe 1 dl 15 %-os ecetet, egy csipetnyi nátrium-benzonátot, majd több részletben beleraktam a szilvákat.
A szilvát csak addig hagytam a szirupban, míg az ismételten nem kezdett gyöngyözni, majd üvegekbe merve száraz dunsztban hagytam két napot szunyókálni.
Télen rántott és sült húsok mellé kiváló köret-savanyúság.

Pánik?...........

Mostanában sokat beszélnek a természetközelség fontosságáról. Nekem eddig sem volt ezzel gondom, hisz falun élek, de ma a a természet egészen közelről mutatkozott be. Azzal kezdődött, hogy éjszaka arra ébredtem, hogy olyan vircsaft van a padláson, hogy majd rám szakad. Még jó, hogy este valami horrorfilmen aludtam el, az alaphangulat adott volt a műsorhoz. Huzigálást, kaparászást, szaladgálást hallottam, de még mielőtt a telefonért nyúltam volna, hogy hívjam a rendőrséget, beugrott, hogy valószínű a "házi" nyestek randalíroznak. Így aztán előkaptam a laptopom és hajnali háromig szörföztem, míg a nyestjeim elfáradtak, és végre én is álomra hajthattam a fejem.
Ezek után nem csoda, hogy kissé megdöbbentem, mikor házi asszonykodásom közben azt vettem észre, hogy egy vízisikló kopogás nélkül már félig bent van az előszobában. Meg nem ijedtem, hisz a Tüskeváron nőttem fel, így rögtön felismertem két sárga fülfoltjáról, de elszaladtam a seprűért, hogy kitessékeljem őkelmét, elvégre fülembe csengett Matula bácsi figyelmeztetése, "Meg ne fogja! Büdös." Mire visszaértem, a sikló eltűnt. Gyorsan körülnéztem az előszobában - nem láttam. Hasravágtam magam a szobában - kikémlelni az ágyak alját - ott sem volt. De dolgozott bennem az adrenalin, így megcsörgettem a fiamat, és enyhe pánikkal a hangomban előadtam:
- Kisfiam, azt hiszem bejött egy sikló a lakásba!
- Biztos, hogy sikló volt? Láttad a foltját? - jött a higgadt kérdés.
- Persze, hogy láttam, azért mondtam, hogy sikló.
- És? - A Szigetközben laksz, megesik. Nem értelek, mi a problémád.
- De lehet, hogy itt van a házban!!!!!!!!!
- Nem értelek. - Három óriáskígyóval laktál egy fedél alatt, miért pánikolsz?
- Nem pánikolok - magyarázkodtam, - csak meglepődtem.
- Te lepődtél meg? - tette fel a kérdést enyhe cinikus felhanggal - Képzeld el szegény siklót. Jön látogatóba, mert azt hiszi, hogy őt itt szeretik és süti és kávé helyett egy pánikoló csaj fogadja az ajtóban!
No, ennyit az empátiáról.:)

Gyümölcsös kevert

Már este hat óra volt, amikor ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy sütit egyek. Ilyen nagyon ritkán fordul elő velem, és általában ellent is tudok állni a kísértésnek, de most nem igazán volt kedvem a lelkierőm bizonygatásához. Egyik kedvenc szomszédasszonyomnál egyik alkalommal ettem egy sárgabarackos sütit, és mivel finom volt- ami nem is csoda, hisz a Bergmannál - Győrben ez a cukrászat fogalom - tanult cukrásznak, el is kértem a receptet.
Az eredeti recept: 12 kanál sima liszt, 9 kanál cukor, fél sütőpor, 2 tojás, 1 dl olaj, 1 dl tej.
A tetejét ő sárgabarackkal szórta meg. Egy közepes tepsi lett ebből a mennyiségből. Ő porcukorral díszítette. Végre egy olyan recept, ahol nem szállnak le a gyümölcsök a süti aljára.
Nem is én lennék, ha nem alakítottam volna át a receptet. A fáról lekaptam egy öklömnyi szilvát, ehhez illik a dió és a fahéj. Tehát ezekkel bővítenem kellett a receptet.Találtam a gyümölcsös tálban egy kissé nyomi őszibarackot, az is felhasználtam. Mivel egyedül vagyok, így az adagot feleztem. Tehát az én verzióm:
6 kanál sima liszt, 3 kanál cukor - elvégre cukros vagyok - késhegynyi sütőpor, kevés szódabikarbóna, 1 tojás, 1 kanál dió, fél dl tej, 2 evőkanál olaj, fahéj.
Mindezt egy habverővel összekevertem és kivajazott, lisztezett pitetálba öntöttem. Rászórtam az felcikkezett szilvát, barackot és előmelegített sütőben 30 percet sütöttem. Nem álltam ellent a csábításnak - 2 szeletet vágtam be.