Már említettem, hogy családias a hangulat bankfiókunkban. Szeretjük az ügyfeleket, és ők is szeretnek minket, és bizalommal fordulnak hozzánk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi eset, ami a múlt héten történt.
Egyik régebbi ügyfelünk, egy fiatalasszony lépett be hozzánk, és kissé zavartan állt meg előttem. Kezében valamit göngyölgetett, amit én először idegességének tudtam be. Lányos zavarát csökkentendő, mosolyogva álltam fel, és kérdeztem, hogy miben is segíthetnék.
- Háááááááát kissé szokatlan kérésem lenne - fogta suttogóra a hangját.
Fejemben rögtön cikázni kezdtek a gondolatok, agyam szortírozni kezdte az eddig hallott különleges kéréseket és próbáltam az előttem álló egyéniségéhez passzítani azokat.
- A férjemnek megbeszélésre kellene mennie, és sehogy sem boldogultunk ezzel.- Kinyította az öklét, és elém tett egy férfi nyakkendőt.
- Gondoltam, Ön biztosan tud nyakkendőt kötni. - emelte rám reménykedő tekintetét.
Valaha tudtam, mint jó anya fiam első nyakkendőjét is én kötöttem meg. Pár próbálkozás után ügyesen megbogoztam Kazinczy által nyak tekerészeti mellfekvenc- nek nevezett pipere cuccot , amit ügyfelünk megkönnyebbülten vitt magával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése