Jó szomszédság

Csodálatos időt hozott ez a novemberi vasárnap.Hét ágra süt a nap, élvezet kint tenni-venni a szabadban. Ilyenkor elengedhetetlen kellék a gereblye mellett a fotoaparát is. Ezt az optimista rózsabimbót is ma sikerült lencsevégre kapnom kedvenc szomszédasszonyom udvarán.
A mondás ugye azt tartja, hogy" a rossz szomszédság török átok", mint arany János ezt az eszünkbe véste, kár hogy a jó szomszédságról nem született ilyen alkotás. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nekünk egy áldott jó szomszédasszonyunk van. Ma például arra rezzentem, hogy kedvenc Blanka nénim kiabál a kerítésnél, és majd elrepül, annyira integet. Gyorsan hagytam csapot-papot, gondolván valami baj történhetett. Kiderült, semmi tragédia nem történt, csak a szomszédban elkészült az ebéd, és Blanka néni úgy döntött, hogy vendégséget tart. Gyorsan lekapcsoltam a gázt a félig kész kaja alatt, szólítottam Jarjarkát és indultunk ebédelni a szomszédba. Miután imádom a húslevest és a főtt húst, fejedelmi ebédben volt részem, mert a szomszédasszony háromféle húsból készítette a levest, házitésztával és sok zöldséggel. Jarjarka is a menyországban érezhette magát, mert bőven jutott neki is az ízes falatokból. Blanka néni kutyájával testvériesen megosztoztak a leeső falatokon, csontokon. Jól nevelt kutyaként leültek az asztal alá, és várták, hogy a lakomából ők is kivehessék a részüket.Megállapítottam, a mi kutyáinkra nem illik az irigy kutya kifejezés, - még csak görbén sem néztek egymásra és semmi irigységet nem láttam rajtuk, ha a másikon volt az etetés sora. Jarjarka kapta a húsosabb, gyengébb csontú csirke falatokat, Palkóé lettek a kacsa és disznómaradványok. Ebéd után mindketten illedelmesen megköszöntük az ebédet a vendéglátóknak- Jarjarka megnyalta Blanka néni orrát, majd a Palkóét és alig várta, hogy hazaérjünk. Jól nevelt kutyaként hazaértünkkor egyből a fürdőszobába ment, ahol megmosdattam, majd míg én befejeztem az ebédet, ő igazi férfiként lerendezte kedvenc majmát, majd jóízű horkolással adózott a délutáni sziesztának.